Ballagás

Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült, szép időben, de nem rekkenő hőségben, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.

Nemzeti himnuszunk elhangzása után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Kubik Réka köszönt el:

 

Kedves búcsúzó Nyolcadikasok!

 

Hosszú idő telt el azóta, hogy először léptétek át az iskola kapuját. Izgatottan vártátok, hogy végre tanulhassatok írni, olvasni. Móni néni vett szárnyai alá benneteket és indított el a tudás útján. Mire felsőbe léptetek, gyarapodott az osztálylétszám és az iskola akkori legnagyobb osztálya lettetek. Bea nénit nyertétek meg osztályfőnöknek, akivel sok csatát vívtatok, de mindez a ti érdeketekben történt. Sokszor mérgelődött, bosszankodott miattatok, mert igencsak eleven osztály vagytok tele igazi egyéniségekkel. Ezt a tulajdonságotokat ne veszítsétek el, merjetek önmagatok lenni! Ezekből eredendően mindent IS jobban tudtok és hangot adtok véleményeteknek. A közös óráinkon is ti voltatok a hangadók. Vicces, hogy míg nálatok a lányok vannak kisebbségben, addig nálunk egy szem fiú tartja a frontot. Így jól kiegészítettük egymást. Sok összezörrenés volt köztünk is, de szerencsére az utóbbi évben elég jóban lettünk.

Mindannyiunknak hiányozni fog, Márk „Jó napot kívánok!” ordítása. Fanni és Kevin kedvessége, figyelmessége. Nóra talpraesett határozottsága, mely szöges ellentétben áll Ricsi nyugalmával. Örülünk, hogy év végére Adrián is visszatérhetett közénk és mulatott poénjainkon. Tomival jókat beszélgettünk, főleg rajz órákon és napköziben. Nélkülöznünk kell Levi és Ádi társaságát is, akik példát mutattak az igaz barátságra és a móka sem állt távol tőlük. S végül, de nem utolsó sorban az osztály központi figurájától, Barnitól búcsúzunk, aki a szavak embere volt és komplett műsorokat nyomott le néha.

Az osztályotok összetartó, dinamikus társaság volt, s kívánjuk, hogy hasonló közösségekre leljetek és érezzétek jól magatokat! Reméljük, hogy néha visszatértek közénk és meséltek a nagybetűs életről és sikereitekről is beszámolhattok nekünk! Tartsátok továbbra is egymással és velünk a kapcsolatot, s bármikor szívesen bandázunk veletek a játszótéren, vagy a kosárpályán.

További jó tanulmányokat, sikereket, minden jót kívánunk nektek szeretettel!

Bori, Réka, Dia, Nikó és a 2 Timi

 

A település képviselő testülete nevében Lepsényi Mária képviselő asszony virágot és Alsószentiván címerével díszített, s a szemnek is oly kedves piros és kék színű tornazsákokat hozott a ballagóknak, Gráczer Krisztina képviselő asszonynak pedig a ballagási szalagot és a dekoratív virágokat szeretnénk ezúton is megköszönni. Lepsényi Mária szép beszéddel is készült a résztvevőknek:

 

Kedves ballagó diákok, Igazgató Úr, Tanárok, Szülők, Nagyszülők és Vendégek!

  

Szeretettel köszöntök mindenkit. Az alsószentiváni Önkormányzat nevében szeretnék a ballagó diákoktól elköszönni és megköszönni az őket nevelő és egyben őket növelő tanárok munkáját. Egyszer minden véget ér, így ez a nyolc év is eltelet sok öröm, szeretet, jókedv kíséretében, ha voltak is nehézségek.

Kedves Ballagók!

Az Önkormányzat örömmel adta ezt az iskolát az egyházi fenntartásba annak érdekében, hogy ne kerüljön el a faluból az iskola. Az egyházi fenntartás mellett azonban az Önkormányzat figyelemmel kísérte továbbra is az iskola életét és igyekezett a lehetőségekhez mérten mindenben segíteni.

Egy falu addig életképes, amig van iskolája és temploma.

Nagy védelemben éltetek idáig, hiszen mindenki mindenkit ismert, jobban tudtak Rátok figyelni. Több szeretet, mosoly tudott ezáltal az életetekben megjelenni és talán az agresszióból is kevesebb jutott ki ezáltal.

Sok értéket kaptatok itt, amit majd - elkerülve más iskolába - értékelni fogtok. Nem lesz könnyű megérkezni egy új iskolarendszerbe, de bízzatok abban, hogy jó alapot kaptatok. 56 évvel ezelőtt álltam itt én is szorongó szívvel, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. Túl lehet élni.

Azáltal, hogy egyházi iskolába jártatok, a világ egy másik – jobbik - arcát is megmutatta számotokra. Legyetek kitartóak, legyen önbizalmatok és ezt Istenbe vetett hittel tegyétek. Ez az utóbbi nagyon fontos.

Ez kis falu mindig nyitva áll előttetek - hiszen csak az tudja, aki idevalósi, hogy hol van a Bujólik, a Tóház, a Bárányvölgy, és nem lepődik meg, hogy mért jönnek Magyarország első fatimai kegyhelyére a zarándokok.

Ne felejtsétek a híres mezőföldi mondást sem: Ott vagy otthon, ahol ismerték a nagyapádat!

Isten Veletek!

 

Az iskola képviseletében Kiss Attila igazgató köszönt el a ballagóktól:

 

Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!

 

Viszonlátásra! – köszöntem el a szerdai főpróbánkon, úgy, ahogy ti szoktatok a nap végén búcsút venni. Mivel nyelvtanból megtanultátok, hogy itt a hármas mássalhangzó-torlódás miatti kiesés példájával állunk szembe a hiányzó t hang esetén, ezzel nem is foglalkoznék tovább.  A próbán azt is kértétek, hogy ennél magvasabb gondolatokat is mondjak azért a ballagáson. Megkísérelem, bár rövid volt az éjszaka, képzeljétek, tegnap szerenádra voltam hivatalos.

A gyereknapi szabadulószobán mindannyian tudtátok, hogy Bud Spencer az egyik kedvencem. Az ő egyik filmjének a jelenete ugrott be: a Kincs, ami nincsben Charlie kihajózni készül a Puffin lekvárral, ami erőt ad és mindent lebíró akaratot. Búcsúztatja a tömeg, szól a zene, összegyűlt a tömeg a kikötőben. Hasonlóan, mint ma. Ma vízre bocsátjuk a ti hajótokat is. A hajó 8 évig biztonságban volt a kikötőben. Nem azért, hogy soha ne induljon útnak, hanem azért, hogy felkészítse a világ felfedezésére és a navigálás tudományára a matrózokat, valamint megtöltse rakománnyal a rakteret. Három matrózzal kezdtetek 8 éve, majd szép sorban érkeztek a többiek, az utolsó matróz a 6. osztályban. Olyanok is voltak, akik kiszálltak a hajóból, így maradtatok végül a mai útra tízen.

Szerencsére megfelelő kiképző személyzetet is kaptatok a hajóra: a fedélzeti tisztek igyekeztek a lehető legtöbbet átadni a maguk tudásából, a fedélzetmesterek tisztán tartották a kabinotokat, a hajószakács jóvoltából éhen sem haltatok, a hajó lelkésze pedig tanított benneteket arra, hogyan feleljetek meg Isten terveinek. Néha szerettétek volna előbb elszabadítani a hajót, ilyenkor a kormányos határozottan megmutatta mindig a helyes irányt és vastag hajókötéllel megkötötte a bárkát, hogy el ne szabadulhasson. Nem azért kötöttük meg sokszor a járművet hogy ne indulhasson útnak, hanem azért, hogy ne legyen üres a raktér, legyen elegendő élelem és felszerelés ahhoz, hogy át tudjátok szelni majd az óceánt. S a kormányos jóvoltából a kapitány (aki egy hajón Isten után az első) is mindenről tudott, készen arra, hogy eligazítsa a matrózokat, ha szükséges.

Most pedig elindultok. Minden hajónak zászlója is van, nektek kettő is. A nemzeti színű zászló emlékeztet benneteket arra, hogy Kölcsey szavaival élve „A haza minden előtt.” A kék zászlón a címer utal a településre, ahol az iskolaéveket töltöttétek, a Boldogasszony képe pedig a búcsújáró helyre. Templom és iskola – talán nem is tudjátok, milyen fontos a jövő szempontjából mind a kettő. A hajózáshoz ugyanis biztos tájékozódás is szükségeltetik, ehhez pedig a templomban is és az iskolában is kaptatok olyan iránytűt, ami csalhatatlan. Ezek azok az egyetemes keresztény értékek, amelyek több ezer évesek, s kiállták az idő próbáját. Szeretet, önfeláldozás, kitartás, irgalmasság felebarátaink iránt, beteljesíteni Isten rátok szabott tervét – ez a helyes irány. Búcsúzóul azt kérem, hogy erről az irányról ne térjetek le soha. Akkor se térjetek le, ha azt veszitek észre, hogy árral szemben kell hajózni. Ha azt veszitek észre, hogy olyanokkal találkoztok, akiknek az alkoholizálás, az Elf Bar cigaretta, a plázákban való lógás, vagy a drog a menő, ne engedjétek, hogy ez az áradat rossz irányba vigye a hajótokat.

Ma, amikor egyre nagyobb agyrémekkel találkozunk, érezhetjük úgy, hogy a normális emberek vannak kisebbségben. Jegyezzétek meg jól: a kivétel soha nem lehet norma, ami rombol, az nem lehet az élet alapja. Nektek, mint egy egyházi iskola tanulóinak, tisztelni kell az életet, tisztelni kell az emberi méltóságot. S ezzel végsősorban tisztelitek a jó Istent is, aki az életre teremtette a világot és nem a pusztulásra. Ha valahol sötétséggel találkoztok, ne azon jajgassatok, hogy nem látni semmit, hanem gyújtsatok meg egy gyertyát! Adjátok tovább mindazt, amire nevelőitek tanítottak, s akkor büszkék lehetünk rátok a jövőben is.

BARÁTH BARNABÁS: remekül szemléltetted a fordított arányosságot: te voltál a legkisebb az osztályban, de fiú létedre te tudtál a legtöbbet beszélni. Jó beszélőkédnek azonban hasznát vettük a versmondó versenyeken, több szép oklevelet szereztél. Sportemberként a fociban és kosárlabdában is csillogtattál erényeket. S azt is tudjuk, hogy szereted a folyós krumplit kolbászos uborkával.

GÉCZI FANNI: a közösség érdekében végzett munkádra mindig emlékezni fogunk. Nemcsak az osztályon belül igyekeztél megtenni a tőled telhetőt, hanem az iskolai élet egyéb területein is. Lelkiismeretesen és szigorúan láttad el az ügyeletesi munkádat, emellett pedig az iskola tyúkanyójaként számtalan alkalommal dédelgetted a kisebbeket is, amiről fotóink is tanúskodnak.

HANÁK RICHÁRD, aki csak addig volt Ricsi, ameddig fel nem vette a jobban hangzó Lacika becenevet. Először az origami hajtogató képességedet mutattad meg az osztálynak, majd azt is bebizonyítottad, hogy a matematika és a fizika sem ördögtől való tantárgyak. Büszkék vagyunk arra, hogy elértük: tankönyvet vegyél a kezedbe. Felügyelői szigorodat a 2-4. osztályosok sem fogják elfelejteni.

HORVÁTH TAMÁS FERENC: érdekes mondatfűzéseidet nem felejtjük el soha, nagy kedvenc az ”Amikor kivágják a fát, utána visszaépítik…”, de azt is megtudtuk, hogy a tornacipődet ma nőtted ki. A jó felfogóképesség mellett a sporthoz is kaptál talentumokat a jó Istentől, örülünk neki, hogy ezt a kosárlabdában és az edzőteremben is kihasználod. A kormányosnak majd adj búcsúzóként egy ötcsillagos rumot!

HUSVÉTH NÓRA, aki az osztály közösségépítője volt 8 éven át. Igyekezted segíteni a többieket, de képes voltál határozottan ki is osztani őket, amikor valami nem akart megfelelően működni. Matekból megtudhattuk tőled, hogyha kivonunk akkor összeadunk! Képviselted az osztály számos rajzversenyen, több oklevelet szereztél, s a vízilabdában is mutattál erényeket, amit sporttagozatos középiskolában vihetsz majd tovább.

KANYÓ LEVENTE ANTAL: te is számos versenyen képviselted az iskolát, komplex, matematika és rajzversenyekre egyaránt adtál be pályaműveket és szereztél okleveleket. Szeretted a történelmet, főleg a világháborúk korát, de azt is megtudhattuk tőled, hogy Árpád volt a honfoglaló munka elkezdője. Nem felejtjük el Hiányzik Ricsárd bejelentésedet sem, és egy-egy humorosabb megjegyzésedre is emlékezni fogunk.

KOVÁCS MÁRK: te is remekül tudtad szemléltetni a fordított arányosságot: a legközelebb laksz a sulihoz, de ennek ellenére mindig megoldottad, hogy a legkésőbb érj be reggelente. Udvariasságodra nem lehet panasz, mindig gálánsan megköszönted a hozzád való szívességünket, volt is mit. Kívánom, hogy remek ács szakember legyen belőled, a talentumokat te is megkaptad hozzá.

LAKATOS ADRIÁN: elsős korod óta segítette matrózzá válásodat a személyzet fejlesztéséért felelős hajóstiszt. Nagyon szépen dolgoztatok együtt, rajzversenyeken értél el helyezéseket, sőt megyei szépírási versenyre is elvihettünk, ahol megálltad a helyedet. Az utolsó tanévben sajnos sokat voltál távol, örülünk, hogy az utóbbi hetekben ismét köztünk lehettél. További életedhez sok kitartást és sikert kívánunk!

LAKATOS KEVIN: szintén remekül együttműködtél a fejlesztő tiszttel, kitartó munkádnak meg is lett az eredménye, ma behajózhatsz. Minden létező rajzversenyre adtál be pályamunkát, legutoljára személyesen vehetted át Spányi Antal püspök atyától a kárpát-medencei rajzverseny különdíját. Belőled is jó szakember lehet, maradj ilyen kitartó és szolgálatkész továbbra is, amilyennek itt megismerhettünk.

SZARKA LEHEL ÁDÁM: érdekes megfogalmazásokért és csavaros kérdésekért te sem mentél a szomszédba, még arra is kíváncsi voltál, hogy a kutyafejű tatár vajon állat-e. Bízom benne, hogy nemcsak erre a kérdésedre kaptad meg a kielégítő választ, hanem minden olyan rejtélyre, amit máshol neked nem tanítottak meg. Mindent megtettél azért, hogy bebizonyítsd, neked is vannak értékeid, lehet rád számítani – szerintem ez sikerült is.

Kedves Matrózok! Nincs tovább. El kell indítani a hajót, amíg kedvező a dagály. Bízunk benne, hogy a rakomány megfelelő, hiszen valamennyiőtöket az első helyen megjelölt középiskolába vettek fel. Az iránytűről, amit a templomban kaptatok, tudjuk, hogy tűpontos. Mielőtt elfelejtem: a hajó neve nem lehet más, mint a Boldogasszony nevét viselő Santa Maria. Történelemórán megtanultátok (vagy legalábbis elmondták nektek), hogy a Santa Maria hosszú, kemény küzdelemben célba ért, átszelte az óceánt. Ne feledjétek: ha követitek az iránytűt, ti is célba értek. Kívánom, hogy ne térjetek le az Isten által kijelölt útról, különben úgy is járhattok, mint a Titanic. Bízom benne, hogy nem süllyedtek el. S azt se feledjétek, hogy a hajók időnként visszatérhetnek ám az anyakikötőjükbe, számotokra is mindig lesz itt egy szabad móló.

Viszonlátásra! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

Helter István püspöki biztos atya az igazgató úr beszédét tovább gondolva a jó Istennek való megfelelést hangsúlyozta ki a ballagóknak, hiszen ennek jutalma a legfontosabb a lelki üdvösségünk. Tanítása végén a jó Isten áldásával bocsátotta útjára a búcsúzó diákokat.

 

Az 1-3. osztályosok Kocsisné Madarasi Mónika felkészítése mellett egy kis műsorral, majd virág átadásával is kedveskedtek a legnagyobbaknak.

 

 

 

Bodokiné Szakács Beáta osztályfőnök is elköszönt tanítványaitól:

 

 

 

Ezt követően a nyolcadikosok búcsúja következett, akik a tanáraikhoz, osztályfőnökükhöz és szüleikhez is kifejezték köszönetnyilvánításukat, s egy-egy szál virággal és személyre szabott ajándékkal köszönték meg a pedagógusok és az iskolai dolgozók munkáját.

 

A 8. osztályosok búcsúja:

 

 

A 8. osztályosok szárnyra bocsátását jelképesen is kifejeztük, idén léggömbökkel (a hajót a Buk-patakban nehézkes lett volna vízre bocsátani).

 

 

 

Az osztályszalag felkötése után a hozzátartozók, rokonok is átadhatták virágaikat, ajándékaikat, Kiss Attila igazgató és Bodokiné Szakács Beáta osztályfőnök kikísérte a ballagókat iskolánk kapuján. Ezt követően mindenki sietett haza, hiszen a ballagási ebéd sem veszhetett kárba.

A nyári feltöltődés után a középiskolákban lehet bizonyítani a rátermettségét mindenkinek – hisszük, hogy sikerrel!

 

További képek a Ballagás galériában!

Csengetési rend

1. óra:           8 – 8.45

2. óra:           9 – 9.45

3. óra:         10 – 10.45

4. óra:         11 – 11.45

5. óra:         12 – 12.45

6. óra:         13 – 13.45

7. óra:         14 – 14.45

Kapcsolat

 7012 Alsószentiván, Béke u. 112.

 info@fatimai.hu

  +36-25/504-710

  www.fatimai.hu

©2021 Fatimai Boldogasszony Általános Iskola

Az oldal sütiket használ a tökéletesebb felhasználói élmények érdekében. Részletekért nézze meg az adatvédelmi nyilatkozatunkat. További részletek.