A mai napon a fatimai Szűz első hazai kegyhelyén Spányi Antal megyés püspök atya tartott ünnepi szentmisét, amelyben kiemelt figyelemben részesítette a zarándok nagyszülőket.
Felhőtlen égbolt, verőfényes őszi napsütés fogadta a szép számú hívősereget. Iskolánk alapítóját és fenntartóját, Spányi Antal megyéspüspök atyát virágcsokorral, ajándékkal és köszönő szavakkal tiszteltük meg, Géczi Liliána Zoé és Sipos Laura 7. o. tanulóink képviseletében. A gyerekek köszöntését követően Helter István plébános, iskolánk püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, s megosztotta gondolatait arról, miért is válhatott hazánk a történelmi évszázadok alatt Mária országává, miért lett a boldogságos Szűz Magyarország nagyasszonya.
Diákjaink később a szentmisén is közreműködtek: ministránsokként Fekete Emma, Németh Maja és Strasser István János szolgáltak, 7. osztályosaink a könyörgéseket olvasták fel, s természetesen a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója. Rajtunk kívül a nagykarácsonyi Szent Miklós Általános Iskola felső tagozatosai is eljöttek az ünnepre. Itt is szeretném közvetíteni püspök atya köszönetét valamennyi diák és pedagógus számára.
A főpásztor tanításában a rendszeres ima fontosságát hangsúlyozta ki. Amikor a kereszt jegyében összejövünk egy szentmisén, vagy mint most, a Nagyszülők zarándoklatán, nem mindegy, hogy kereszténynek nevezzük-e csak magunkat, vagy meg is tudjuk élni hitünket, amelynek fontos része az imádság.
A nyitott szívű fatimai gyermekeknek megjelent a Szűzanya, hogy azt kérje tőlük: imádkozzanak és engeszteljenek. A fatimai gyermekek nem ismerték fel, kivel van dolguk, de ártatlanok voltak, követték Mária kérését, akkor is, ha emiatt meghurcolták őket. Példájukat sokan követték, engesztelő imádságba kezdtek világszerte, hogy véget érjen a világháború. Most is háború pusztít, s a békekötés szándéka helyett jelenleg a pusztítás erősödését látjuk. Életünkben is sok a feladat, ezerféle gond gyötör bennünket, úgy érezzük, fáradtak vagyunk az imához. Pedig a legértelmesebb cselekedet, amire időnket fordíthatjuk, az nem más, mint az imádkozás, a kapcsolat megélése a jó Istennel. A napi imák során mindig újra és újra erőt kaphatunk Istentől.
Azonban nagyon vigyázni kell a családok egységére is, hiszen napjainkban számos téveszmével próbálják a család identitását szétrombolni, hasonlóan a vallási és a nemzeti identitást érő támadásokhoz. Ezért is fontos a nagyszülőknek az unokáik nevelése, a velük való törődés, a család összefogása, de ugyanilyen fontos az értük való imádság is. Az ima hozzátartozik a keresztény emberhez. Imádkozni kell nemcsak magunkért, hanem másokért is; azokért is, aki elhanyagolják az imádságot, s erősíteni kell a családokat is, s fontos imádkozni magyar nemzetünkért, hazánkért is. S kit lehetne leginkább kérni az imára, mint a gazdag élettapasztalattal rendelkező nagyszülőket, akik meg is tudják élni imáikat?
Választhatjuk a gyűlölet helyett a szeretetet, a halál helyett az életet, a világ sötétsége helyett Isten fényességét is. . Áldott az az ember, s az a szépkorú ember, aki mindezt megérti és befogadja, s imájával segíti a rá bízottakat, legyen az gyermek, családtag ismerős vagy egyszerűen csak egy másik ember. Égi édesanyánkhoz, Máriához is forduljunk közbenjárásért, ha imádkozunk, engesztelünk, tanúságot teszünk, Isten oltalmában bízhatunk a következő évszázadokban is.
A szentmisét a főpásztor háromszori áldása zárta: először két jubiláns házaspár részesült püspöki áldásban (közülük a sárszentmiklósi Iván József és Fekete Katalin házasságkötésük 65. évfordulóját ünnepelték), majd hagyomány szerint a nagyszülőknek kérte a jó Isten bőséges áldását püspök atya, végül megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
További képek az Októberi búcsúnap galériában!