Augusztus 13-án idén negyedik alkalommal rendeztek búcsúnapot az alsószentiváni Fatimai Szűz Mária-kegyhelyen. A szentmisét Kürtösi Krisztián, a Paksi Katolikus Egyházközség plébánosa celebrálta, aki örömmel köszöntötte a szép számban megjelenő híveket a mai engesztelő szentmisén.
Krisztián atya homíliájában utalt rá, hogy ott él az emberek szívében a vágy, hogy odajárulhassanak ahhoz, akivel 1917-ben a portugáliai Fatimában a 3 kis látnok találkozott, aki nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária. Fatima mára csodálatos zarándokhellyé alakult át, ahova nekünk, magyaroknak jogunk van elmenni, s bátran kimondhatjuk: közünk van hozzá. Csodálatos kápolna áll ott Szent István király és a magyar szentek tiszteletére, ott a külhoni magyarok adományainak is köszönhetően a kálvária, ott van mindazon magyaroknak az imája, akik elzarándokoltak Fatimába, vagy lélekben voltak együtt az ottani közösséggel, hogy kifejezzék szeretetüket imáikon át.
Ez a szeretet hozott minket ma ide, amely meg akar minket erősíteni, mert az anya áldásában akarunk részesülni. Akármelyik jelenésről olvasunk, legyen az Lourdes, Fatima vagy Medjugorje, a látnokok mindig szépnek látták a Szűzanyát. Isten széppé tette Máriát, aki Sirák fiának könyve szerint szeretetével közvetíti számunkra a hitet és a reményt is. Mária megélte és tartotta a hitet. Példát mutatott rá, hogyan kell a hit mellett Istennek igent mondani, nem csak egyszer, hanem egy életfolyamaton keresztül. Mária hite a hétköznapokban formálódó hit példája. Mária, amellett, hogy Isten anyja, egyben a hétköznapok asszonya is volt. Mária imádkozik az egyházhoz, és az egyház imádkozik Máriához. Mária minden hívő édesanyja.
Tegyük fel a kérdést: Hagyjuk, hogy Mária hitének fénye megvilágítson bennünket? Arra gondolunk, hogy távol van és nagyon különbözik tőlünk? A nehézségek, a megpróbáltatások, a sötétség pillanataiban úgy tekintünk-e rá, mint az Istenbe vetett bizalom példaképére, aki mindig és csakis a mi javunkat akarja? Egy olyan világban, amit a gyűlölet szétszakított és háborúk teszik tönkre, ha kérjük a szép szeretet anyját, segíteni fog. Kérjük, ahogy kérték az egyszerű pásztorgyerekek, hogy legyen közbenjárónk Isteni Fiánál.
Mária, mint a Béke királynője, arra is felszólít minket, hogy a békességért is kell imádkoznunk. Legelőször a belső békénkért kell imádkoznunk, a bennünk lapuló gyűlölködést, széthúzást kell megszüntetnünk, nem hagynunk, hogy szívünkben a gyűlölet magjai kikeljenek. Mert a háború nem ott kezdődik, amikor fegyvert fognak egymásra a nagyhatalmak, hanem már akkor, amikor teret engedünk szívünkben a sátán által gerjesztett gyűlöletnek, amely egyre jobban gyűrűzik.
A Béke királynője azt mondja: álljunk meg, gondolkodjunk el, térjünk meg, s tartsunk bűnbánatot, hogy a gyűlölet megálljon végre, hogy békesség legyen. Az a béke, amelyet Isten nekünk akar adni. Emlékezzünk rá, hogyan köszöntötte Jézus a tanítványait, amikor feltámadása után megjelent számukra: Békesség nektek! A béke megnyitja az ember szívét a másik ember felé, aki ugyanúgy Istent keresi, ugyanúgy szeretetre szomjas. Jézus Isten békéjét hozta el a tanítványoknak, s Mária is ezt a békességet akarja átadni számunkra.
S ahol békesség van, ott Isten fényessége van és megszűnik a sötétség, amely vakká tesz bennünket, amely félelmeket hoz az életünkbe, amely képes arra, hogy még Istentől is elfordítson. Mielőtt Jézus átadta volna az apostoloknak a Szentlelket, először békét teremtett bennük. Ezt a békét akarja bennünk is, s ma úgy kell innen hazamennünk erről a csodálatos, áldott kegyhelyről, hogy a békét visszük magunkkal. S Isten békessége csodákra képes. S ott lesz velünk Krisztus, a Béke fejedelme és Mária, a Szeplőtelen szív asszonya, hogy ezt a békét meg is tudjuk tartani.
A szentmise végén Helter István, a kegyhely plébánosa megköszönte Krisztián atyának a mai tanítást és szolgálatot, megáldották a kegytárgyakat, majd ezt követően a megszokott körmenettel és szentségimádással zárult az alkalom.
További képek az Augusztusi búcsúnap galériában!