Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült, rekkenő hőségben, de az udvar fáinak hűsén, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.
Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Ősz Auróra versben adott jó tanácsokkal, Punk Alexandra pedig búcsúszöveggel köszönt el, felidézve a közösen megélt emlékeket.
Husvéth Imre polgármester úr a település képviselő testülete nevében virágot küldött a ballagóknak, amit az önkormányzat nevében Márkliné Szegfű Krisztina képviselő asszony adott át a diákoknak.
Az iskola képviseletében előbb püspöki biztosunk, Helter István atya köszönt el, aki azt kérte a diákoktól, hogy tegyék a jót a világban, bárhová is jutnak el. Nemcsak azért, mert jónak lenni jó, hanem mert keresztény emberként ez a kötelességünk. A világ változik, az újonnan érkező kihívásokat meg kell oldanunk, ehhez pedig Krisztus útján kell járnunk és az általa hirdetett szeretetet kell közvetíteni embertársainknak. Egy szóval módosítva a ballagáson énekelt daluk szövegét, azt kérte a tanulóktól, hogy "Legyetek jók, mert tudtok!"
Természetesen Kiss Attila főigazgató is elhelyezte utolsó csokor jótanácsát a ballagók tarisznyájába:
Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit iskolánk szép ünnepén, a ballagáson. Megszokhattátok az évek során, hogy mindig egy bibliai példázat alapján köszönök el a ballagóktól. Ma sem teszek másként, de a példázat előtt egy mesét is megosztanék veletek: Derék Jankó és a kemény kenyér történetét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy igen szegény asszony. Ahogy az a mesékben lenni szokott, volt három fia, s amikor felnőttek, mindhármukat el is küldte szerencsét próbálni egymás után. Útravalóul mindegyiknek csak egy cipót tudott adni.
Elindult a legidősebb fiú, ki tudja meddig ment, míg egyszer csak megéhezett. Leült hát egy árokszélre, ölébe kanyarította a tarisznyáját, hogy falatozzék. De hiába harapta volna az anyja sütötte cipóját, bizony egy falatot sem tudott lekínlódni. Száraz volt az és kemény, mint a kőszikla. Méregbe jött a legény. Kapta, odavágta az út menti csalán közé a cipót, és tovább ballagott. Ezután beszegődött egy kis tanyára szolgának egy öregasszonyhoz, de miután nem tudta teljesíteni a rábízott feladatot, szégyenletében megszökött.
Amikor hazaért, elpanaszolta viselt dolgát. Az anyja csak csóválta a fejét, de semmit sem szólt.
Majd a közbülső legény indult el szerencsét próbálni. Ment, mendegélt ő is, megéhezett. Elővette a tarisznyát, belőle a kemény cipót. De biz ő is úgy tett, mint a bátyja. Mérgében az árok menti bokrok közé hajította a cipót, mert igen keménylette.
Ő is elért a tanyához, a vénséges vén anyóhoz, ő is megkezdte a munkát, majd szégyenszemre megszökött. Mikor hazaért, elpanaszolta dolgát. Édesanyja csak csóválta a fejét, de nem szólt egyet sem.
A legkisebb legényt Derék Jankónak hívták. A neki sütött cipó is betonkemény volt, de ő bizony nem dobta el. - Ez a mindennapi kenyerem, szeretettel sütötte nekem az édesanyám – gondolta, és bár véresre törte a száját, sok forrásvízzel mégis megette a napi adagot belőle. Amikor jóllakott, hirtelen megszólalt a tarisznyájában a maradék cipó:
– Hallod-e, te derék legény! Ember vagy te, mert nem hagytad abba, amit elkezdtél. Mert ne hidd, hogy az embert szerencse várja valahol a világon. Munka várja, amiben ki kell tartani! Ki a könnyig, ki a vérig, ki az utolsó leheletig. Most menj utadra, de ne felejtsd el soha, amit most hallottál!
Elámult a legényke a beszéden. Ment, mendegélt, amíg ő is rálelt az anyókára, ő is elvállalta a munkát és bár patakzott róla a sós verejték, lihegett, haja a szemébe hullott, szeme tüzes karikákat hányt, de csak nem hagyta abba és el is végezte a rábízott munkát.
Miért ajánlom nektek ezt a mesét? Régen nem azt sulykolták az emberekbe, hogy neked minden jár, „mert megérdemled” alapon; hanem azt, hogy küzdj, s ha elég sokat küzdöttél, akkor talán eléred, amit szeretnél! Ma azért lelki beteg annyi ember, mert azonnal, munka és fáradság nélkül szeretnének sikert elérni, nem tanulták meg azt, hogy a jóért bizony keményen meg kell küzdeni.
Rendben, de hogyan kell kitartani a mai gondokkal teli, fejtetőre állt értékszegény világunkban? – kérdezhetnétek vissza.
S itt jön a nektek szánt példázat: Krisztus erre a k
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, 
