A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból (vagy állomásból) áll, amelyek Krisztus végső szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végző hívő az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl.
A keresztút a léleképítés iskolája. A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik. Ez a keresztút az ifjúságot a teremtett világgal kapcsolatban igyekszik megszólítani. Azokra a fogyasztásaikra, fogyasztásainkra hívja fel a figyelmet, melyek sokszor tudatlanságunk, tájékozatlanságunk miatt okoznak Földünknek sebeket, testvéreink életét nyomorítják meg és teszik lehetetlenné.
1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Lebetonozzuk a talajt a ház mellett, hogy legyen új kocsibeálló. Halálra ítélünk milliónyi apró élőlényt, növényt és rovart.
Ki kell vágni az öreg tölgyeket a hegyoldalban, mert új, panorámás luxus-lakópark épül. Halálra ítéljük az évszázados fákat és a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztémát.
Esszük a ropogós csipszet, margarinnal kenjük a kenyerünket és halálra ítéljük az indonéz őserdőket a bennük rejlő biodiverzitással, mert sokhektáros, monokultúrás olajpálmaültetvények kerülnek a helyükre, hogy készülhessen a mi ételeinkhez az olcsó pálmazsír.
És közben mossuk kezeinket, hiszen mi csak jót akartunk, rendet tenni, alkotni, finomakat enni, igazából csupa nemtilos, jószándékú dolgot cselekedni. Mint Pilátus, aki csak békességet akart végre…
Úr Jézus! Segíts, hogy rászánjuk az időt a tájékozódásra, a tanulásra, és észrevegyük, amikor halálra ítélnénk a ránk bízott, teremtett világ titkait, csodáit. Vegyük a fáradságot és keressünk más megoldásokat!
2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus ott áll egyedül, már hozzák a keresztet. Mindenki elhagyta. Aki ott lenne mellette – édesanyja, János, az asszonyok – ők sem tudnak közel menni hozzá.
A fogyasztói társadalomnak ezer lehetőséget felvillantó, személytelen nyüzsgése hagyományosan létező közösségeinket szétrombolja. Még a szűk család is egyre több helyen hullik szét. Nézzük órákon át a telefonjainkon a webshopok óriási kínálatát, az üzletek kirakatait, majd logikusan olyan szakmát, munkahelyet választunk, ahol sokat keresünk, azért, hogy bármit megvehessünk, vagy bárhová elutazhassunk. Cserébe rendelkeznek az időnkkel, gondolatainkkal, mi pedig egyedül maradunk elszakadva barátainktól, családunktól, közösségünktől, Istentől. Vállunkra veszünk egy olyan keresztet, ami nem Jézusé és szétzúzunk vele mindent magunk körül.
Szeretetvágyunkat csak Isten töltheti be. Nézzünk hát jól körül és keressük meg az Ő keresztjét: a családtagjainkra való odafigyelést, a gyengékkel való irgalmasságot, a környezetpusztító igényeinkről való lemondást. Úr Jézus, segíts megtalálnunk igazi keresztünket!
3. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Húst ettem. Ma is, tegnap is. Nincs benne semmi különös, hiszen ez természetes, mindenkinek jár. Mostanság az északi féltekén ez így van rendjén. A húsfogyasztás bűnértéke nulla. Az Úr mégis összerogy…
Mert az állatok számára nevelt takarmány elfoglalja a szántóföldeket és emiatt sokan éheznek.
Mert az állattartó telepek hígtrágyája beszennyezi a vizeket és így sokak nem jutnak tiszta ivóvízhez.
Teremtménytársaink pedig rettenetes körülmények között, összezsúfolódva, abszurd módon megnövesztve, futószalagon végzik életüket nap mint nap asztalunkon.
Úr Jézus! Segíts megértenünk, elfogadnunk, hogy mai átlagos húsfogyasztásunk csak igény, nem szükséglet. Segíts, hogy megtaláljuk a helyes mértéket, és ahhoz is megkeressük az a beszerzési forrást, ahol az állat megkapta a neki járó teremtményi méltóságot.
4. állomás: Jézus találkozik édesanyjával
Ki értheti meg Mária fájdalmát? Az Ajándék, akit Isten rábízott, akit táplált, nevelt és szeretett, akiben gyönyörködött, most szenved és keresztet cipelve megy a vesztőhely felé, olyan lett, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat. Mária mégis odalép, szemébe néz Fiának, és engedi, hogy a szívét tőr járja át.
Az ajándékba nekünk adott világ is pusztul körülöttünk. Korallszigetek élővilága tűnik el, szeméthegyek és szemétszigetek nőnek helyettük, a szennyezett vízen olajjal borított állatok vergődnek, orángutánok menekülnek a felégetett őserdőből. Erdőtüzek és árvizek pusztítják testvéreink otthonát, akik aztán klímamenekültekként vándorolnak szerte a világban. Ne forduljunk el közönnyel, legyintve, mert szinte már megszoktuk ezeket az eseményeket. Forduljunk szembe velük, tekintsünk újra és újra rájuk és engedjük, hogy fájjon.
Mária, adj bátorságot, hogy veled együtt bele merjünk tekinteni a teremtett világ szenvedésébe! Az így megélt fájdalom csírája lehet annak, hogy cselekedjünk, változtassunk, megtegyük azt, amit nekünk kell megtennünk.
5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Bővebben
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, 
