Május 20-án a Katolikus Pedagógiai Intézetben átvehettem a Teremtésvédő iskola címet, amelyet 3 évig használhat iskolánk. A fatáblán a bárka szimbólum szerepel, mely Noé bárkájára utal, a hét ablak pedig Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájában megfogalmazott hét ajánlásnak felel meg:

1) válasz a Föld kiáltására,

2) válasz a szegények kiáltására,

3) ökológiai gazdaság megteremtése,

4) az egyszerű életmód elsajátítása,

5) ökológiai nevelés,

6) ökológiai lelkiség,

7) közösségi elköteleződés és részvételi cselekvés.

A fenti szemlélet óvodánk és iskolánk működését évek óta jellemzi, óvodakertet és iskolakertet alakítottunk ki, állatbarát és madárbarát intézmény vagyunk, óvodásaink és iskoláink a Filip Méhészet tiszteletbeli méhészei egy-egy méhcsalád virtuális örökbefogadóiként, mint ahogy az Előszállás Zoo és a Pécsi Zoo állatait is fogadtuk már örökbe. Rendszeresen szervezünk témanapokat a teremtett világ védelme, a fenntarthatóság és az állatvédelem köré, rajzpályázatokon indultunk, adományokat gyűjtöttünk. S ha ezt tovább tudjuk vinni a fenti ajánlások alapján, 3 év múlva lesz lehetőségünk ismételten elnyerni a címet.

Magáról a díjkiosztóról nem írnék részletesebben, mivel az a Magyar Kurír katolikus hírportálon mindenre kiterjedően olvasható ide kattintva. Két dolgot azonban szeretnék megosztani:

Az első a tüzet oltó madár története, egy klasszikus kecsua (dél-amerikai) indián tanmese a kitartásról és a felelősségvállalásról. A legismertebb változat szerint egy hatalmas erdőtűz során az állatok tehetetlenül és rémülten menekültek, egy kolibri azonban a lángok fölé repült, és apró csőrében egyetlen csepp vizet hordva próbálta eloltani a tüzet.

A többi állat kinevette: „Ugyan mit érsz el egyetlen csepp vízzel? Túl kicsi vagy ehhez a hatalmas tűzhöz!”

A kolibri bátran így felelt: „Én csak megteszem azt, ami tőlem telik.”

A történet arra tanít, hogy sosem a tettünk nagysága számít, hanem az elszántságunk, amellyel a problémákhoz állunk. A cselekedetünkkel mutatunk példát másoknak is.

Az indián nagymamák időnként elmesélték ezt a történetet unokáiknak, majd így fejezték be:

„Szeretnél csodákat vonzani az életedbe? Tedd meg a te saját dolgod. Nem az a te felelősséged, hogy megmentsd a világot, vagy minden problémára megoldást találj – hanem az, hogy az univerzum egyéni személyes szegletével foglalkozz. Ha mindenki ezt teszi, a világ megmenti önmagát."

Ahogyan mi is valljuk pedagógiai programunk elején Calcuttai Szent Teréz anya szavait idézve: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger."

A második pedig a köszönetnyilvánítás. Ez a cím ugyanis közös eredményünk: része minden gyermek, aki lelkesen dolgozott az óvoda- vagy iskolakertben, odafigyelt a témanapokon, odafigyelt arra, hogy lekapcsolja maga után a villanyt, jól elzárja a mosdóban a csapot, vigyázzon mindarra, ami körülveszi, és megbecsüli mindazt, amit közösen létrehoztunk illetve őrizünk és művelünk. Részese minden pedagógus és dolgozó, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a fentebb felsorolt rendezvények, programok évről-évre megvalósulhassanak. Részese minden szülő, hozzátartozó, aki bármilyen formában segítette munkánkat, legyen az akár virágpalánták, kerti magok beküldése, akár adományfelajánlás, akár programszervezésben való közreműködés. Intézményünk vezetőjeként nagyon szerettem volna évekkel korábban, hogy mindezek megvalósuljanak, de csakis együtt, közösen, diákok, tanárok és szülők összefogásával, támogatásával érhettük el ezt az eredményt. Köszönöm szépen mindenkinek!

Kiss Attila főigazgató

A kertészkedés az egyik legjobb és leghatékonyabb eszköze a környezeti nevelésnek. A valódi, mély környezettudatosságot ugyanis nem a tankönyvekből, hanem a saját élményeken és tapasztalatokon keresztül lehet igazán megtanulni.

Az elmúlt időszakban a gyerekekkel és kollégákkal közösen vettük kézbe a szerszámokat, hogy teljesen megújítsuk az iskolakertünket. És a változás elképesztő!

Mi mindent alkottunk együtt?

 Az erdős részen bodza, kökény, som, vadrózsa, díszalma és homoktövis. cserjék kaptak helyet, hogy igazi, biztonságos élőhelyet és táplálékot biztosítsunk a kertünk apró lakóinak.

Egy teljesen új ágyást is kialakítottunk, amely igazi fűszer- és gyógynövénybirodalom lett! Elültettünk kamillát, mentát, levendulát, citromfüvet, oregánót és kakukkfüvet is. Így a gyerekek nemcsak a formákat láthatják, hanem testközelből, az illatokon és ízeken keresztül is felfedezhetik a természet patikáját.

Az iskola előtti rész teljesen új formát öltött! A régi sziklakertet átköltöztettük, a területet pedig hullámzó mintákkal osztottuk meg. A növényeket a magasságuk szerint terveztük meg, a fenyőfa alá pedig árnyéktűrő fajtákat ültettünk, így hamarosan egy igazi virágfolyamban gyönyörködhetünk.

Az ágyásokat természetes faágakkal szegélyeztük, ami nemcsak szép, de szuper búvóhelyet nyújt a bogaraknak is.

Pillangókertben nyáriorgonákat ültettünk, mezei virágmagokat szórtunk el. Remélve, hogy kedvükre való lesz lepkéinknek.

A fenntarthatóság jegyében az ágyásokat mulccsal takarjuk be. Ez a lépés a környezettudatos kertművelés alapja: segít megőrizni a talaj nedvességét, így sokkal kevesebb vízzel is beérik a növényeink, miközben a gyomoknak sincs esélyük.

Ez nem csak munka – ez észrevétlen fejlődés és tanulás! A kertpedagógia csodákra képes. Miközben a gyerekek ültetnek, rengeteg mindent elsajátítanak:

1) Együttműködést és türelmet: Megtanulnak figyelni egymásra, kivárni a sorukat, és közösen dönteni a színek, formák elrendezéséről.

2) Finommotorikát és precizitást: Az apró magok elvetése, vagy egy törékeny, háromleveles palánta átültetése (tűzdelése) hatalmas figyelmet igényel, hogy megóvják a gyökereket.

3) Felelősségvállalást: Amikor a kezünk „koszos” lesz az anyaföldtől, közelebb kerülünk a természethez, a jó Isten teremtett világához. A gyerekek pedig nem engedik el a növények „kezét” az ültetés után sem: a mindennapi locsolásban és gyomlálásban is szorgalmasan segítenek. Megtanulják, hogy felelősek vagyunk azért, amit gondoztunk!

Hatalmas köszönet minden szülőnek és gyereknek a rengeteg felajánlott növényért, és a pedagógusainknak, akik a saját kertjük kincseivel bővítettek növényállományunkat.

Most pedig izgatottan és türelemmel várjuk, hogy a magok kikeljenek, az új fűszernövényeink pedig illatozzanak, és a kertünk teljes pompájában virágozzon. Mert a természet interaktív, izgalmas, és a legjobb tanítómester!

További képek az Iskolakert kialakítása galériában!

Szloboda Marianna

Az ELTE Origó Nyelvi Centrum Kft. rajzpályázatot hirdetett meg általános iskolások számára, amire diákjaink közül nyolcan neveztek be (5 ötödikes és 3 nyolcadikos tanuló). A pályázat témája egy idegen nyelven olvasott (angol vagy német) mese illusztrálása volt.

A nyelvvizsga központ így fogalmazta meg a pályázattal kapcsolatos célját: 

„Tekintettel arra, hogy kiemelten fontosnak tartjuk a nyelvi képzést, azon belül a kisiskolások nyelvtanulását, a pályázattal arra szeretnénk őket ösztönözni, hogy a mesék világában kalandozva, játékosan és kreatívan ismerkedjenek meg az idegennyelvű mesékkel és ennek köszönhetően fejlődjön a szövegértésük.”

Minden egyes tanulót emléklappal, egy angol nyelvű olvasnivalóval és egy kis édességcsomaggal jutalmaztunk a szépre sikerült pályaműveikért.

Köszönjük a belefektetett munkátokat és bátorítunk benneteket, hogy ismerjetek meg minél több angol nyelvű mesét, történetet!

Jákob Zoltánné

Megkezdődött az idei búcsúidőszak a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelyén. Gyönyörű tavaszi időben köszönthettük a Szűzanyát és kérhettük segítő közbenjárását. Köszöntőjében püspöki biztosunk, Helter István atya kiemelte, hogy különleges alkalom ez a mai, mivel 1950 decemberében került Fatimából a Szűzanya szobra Alsószentivánra és 1951. május 13-án, 75 éve volt az első búcsúnapi zarándoklat a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelyén. Kérte a híveket, hogy imádkozzanak a családjaikért és hazánkért egyaránt.

A szentmise szónoka Fülöp Ernő atya (Kalocsa - Belváros plébánia, kanonok, c. apát, ker. esperes, irodaigazgató) volt, aki a Szűzanya követésének fontosságára hívta fel prédikációjában a hívek figyelmét, életpéldájával Mária 3 nagyon fontos dologra is megtanít bennünket.

Az első a hit példája: Mária tiszta szívű, ártatlan leányzóként tudta meg Isten hírnökétől, hogy az isteni tervnek megfelelően ő lesz majd a Megváltó édesanyja és a bejelentés után hite új fényt kapott, hite központja Jézus lesz, Isten fia, akiben beteljesedik az üdvösségtörténet minden ígérete. Mária hite az Egyház hitének is előzménye, hiszen Jézus és vele az isteni szeretet kerül középpontba. S ezt a hitet Mária, mint minden édesanya, a mindennapokban élte meg, számos anyai és háziasszonyi elfoglaltság közepette. Mi is hétköznapi életünkben, aggodalmaink és munkálkodásunk közben élhetjük meg hitünket, alakíthatjuk ki Istennel való kapcsolatunkat.

S Mária bennünket is segít Jézushoz elvezetni. Mária végigkísérte Krisztus életét, hallotta tanításait, az első csodatételtől a kánai menyegzőtől egészen a kereszthalálig. Szilárdan hitt fia feltámadásában, nem említik az evangéliumok, hogy húsvét vasárnapján kifutott volna a többi asszonnyal az üres sírhoz, hiszen tudta, hogy Jézus feltámad. Ez a szilárd és rendíthetetlen hit kell, hogy erőt adjon nekünk is. A nehézségek, megpróbáltatások óráiban Mária úgy ragyogjon előttünk, mint az Istenbe vetett bizalom példaképe, aki mindig a javunkat akarja.

Második a szeretet példaképe: Mária meglátogatta Erzsébetet, hogy idős rokonának segítségére legyen. Elvitte magával Jézus Krisztust, s vele a teljes örömöt, amely egyet jelent a szeretettel, a másokon való segítéssel, az osztozással, megértéssel. S ahogy Zakariásnak és Erzsébetnek, Mária a mi számunkra is el akarja hozni a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust. Erről szólnak a Mária-jelenések is, a legnagyobb örömöt akarta Fatimában is átadni a három kis látnokon keresztül: az Isten szeretetét és a béke ígéretét.

Az Egyháznak a szeretet ugyanilyen közvetítését kell eltanulnia Máriától, ez a küldetése, hogy a teljes örömöt, Jézust, elvigye minden emberhez, különösen a magányosaknak, kitaszítottaknak, nélkülözőknek, szenvedőknek, mivel nekik van a legnagyobb szükségük rá. Mindannyian mi vagyunk az Egyház, Máriától a szeretetnek ezt a csodáját kell megtanulnunk: elvinni az emberekhez azt a Jézust, aki osztozik a javakban, békét hirdet, megbocsát és elkísér.

Harmadikként Mária arra is példa, hogyan tudunk tökéletesen egységet képezni Jézussal. Mária a nép egyszerű tagjaként a hétköznapi emberek életét élte: imádkozott, dolgozott, gondoskodott a családjáról, eljárt a zsinagógába. Azonban minden tettét Jézussal egységben hajtotta végre, végigkísérve Őt egész élete folyamán, egészen a Golgotáig. A kereszt tövében pedig Mária nem roskadt össze, állva maradt, átérezte Fia fájdalmát, elfogadva Jézussal együtt az Atya akaratát, az engedelmességet, amely végleges győzelmet hoz a gonosz és a halál felett. Ezért legyünk egységben Jézussal, elfogadva az Atya akaratát, ez az engedelmesség gyümölcsöt terem, amely erőt ad nekünk is mindenkor életünk során. Így találhatunk rá életünk egyetlen céljára: az üdvösség forrására– zárta homíliáját Ernő atya.

A szentmisén rózsafüzér előimádkozóként, ministránsként és felolvasóként is közreműködtek diákjaink, valamint hitoktatónk, Vargyas Jánosné. Egyházmegyénk iskoláiból még a sárszentágotai Szent Ágota 8. osztálya vett részt a mai ünnepen.

A szentmise a kegytárgyak megáldásával és a hagyományos körmenettel ért véget, amelyben a Szűzanya szobrát kísérve részt vettek a nagycsoportos óvodásaink, iskolánk 2., 4. és 5. osztályos tanulói, valamint az őket kísérő pedagógusok is. A búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta. Június 13-án ismét találkozunk!

További képek a Májusi búcsúnap galériában!

A tegnapi napnak volt még egy különlegessége: A sárbogárdi Zengő Óvoda, Bóbita csoportos gyermekei Alsószentivánra tervezték óvodai kirándulásukat. A gyerekeket vendégül láthattuk óvodánkban és igyekeztünk nekik különlegessé, élménydússá tenni az ittlétüket.  A sárbogárdi gyerekek is részt vettek Koleszár Sándor, természetvédelmi őr interaktív előadásán, közösen kirándultunk és megtekintettük az óvodában kihelyezett madárodúk tartalmát. Igaz, fiókákat nem láttunk benne, de Nagy Imre elmesélte, hogy a széncinege fészek készülőben van. Hamarosan lerakja tojásait a tojó. Imre beszámolt arról, hogy idén kicsit később raknak fészket énekesmadaraink, ez valószínűleg az időjárásnak köszönhető. Az ovisokkal nagy sétát tettünk a Fatimai Kegyhely Kastélyparkjában és a templomba is beinvitáltuk őket. A gyermekek és a felnőttek ámulattal figyelték, hogy a szentiváni óvodások milyen csodás környezetben nevelkedhetnek.  (Természetesen mi is igazán hálásak vagyunk ezért.) A Bóbita csoportosok megfigyelhették az óvodát körülölelő erdőt, a holtfákat, beleszimatolhattak az édes akácillattal telt erdei levegőbe, igazi természetközeli élményt igyekeztünk kínálni számukra. A kirándulást közös játék követett az óvodaudvaron és végül egy kis vendéglátás. Bízunk benne, hogy sok élménnyel és örömmel térhettek haza a Bóbitások.

További képek a Bóbita csoport látogatása galériában!

Turzainé Gazsó Kata

Május 8-án, pénteken is különleges napjuk volt óvodásainknak és iskolásainknak.  A délelőtt folyamán ismét ellátogatott hozzánk Nagy Imre (természetvédelmi őrkerület-vezető, Vértes-Mezőföldi Tájegység) és ezúttal egy új kollégát is hozott magával: Koleszár Sándort (természetvédelmi őr). Mindketten a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai is. Idén tavasszal is azzal az indokkal érkeztek hozzánk a szakemberek, hogy minél több madarat begyűjtsenek, meggyűrűzzenek annak okán, hogy a madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit, szokásait. Mindemellett pedig az óvodások és az iskolások is megismerjék ezt a tevékenységet és a körülöttünk élő madárfajokat.

Idén is több részletben vonultunk ki a Kastélykertbe. Az első csoport járt a legtöbb sikerrel. Ők láthattak őszapót, barátposzátát, széncinegét és feketerigót is. A következő csoport megfigyelhette egy széncinege család meggyűrűzését. Ebben pedig az volt az igazán különleges, hogy a fiókákat a korábban kihelyezett madárodúból vették ki a szakemberek. Az érdekes kinézetű, furcsán-szép madarak nagy örömöt csaltak az iskolások arcára. A következő csoportok már nem voltak ilyen szerencsések. Sajnos, nem találkozhattak madarakkal, de Koleszár Sándor igyekezett kárpótolni a lelkes iskolás és óvodás csapatatokat. Igazán különleges és hasznos dolgokat tudhattunk meg a madarakról. Nagyszerű, interaktív foglalkozással kápráztatta el a jelenlévőket. Köszönjük szépen Imre és Sándor munkáját!

További képek a Madárgyűrűzés 2026 tavasz galériában!

Turzainé Gazsó Kata