Irgalmassági témahetünk november 11-én, Szent Márton napján vette kezdetét. A reggeli áhítatkor Aranyi Angéla hitoktató emlékezett meg Szent Márton életpéldájáról, délután pedig a Szülői Közösség tagjai szerveztek a Márton napi hagyományokból emlékezetes projektdélutánt.

Szent Márton legendájából kiderül, hogy fiatalon római katonaként szolgált. Egy hideg téli napon a kapuban egy fagyos, rongyokba öltözött koldussal találkozott. Nem volt nála pénz, ezért kétfelé vágta a kardjával a saját meleg piros köpenyét, és az egyik felét odaadta a koldusnak. Ezzel megmentette a fagyhaláltól. Álmában Jézust látta, vállán az ő kettévágott köpenyével, amint mutatta az angyaloknak: „Nézzétek, ezt Márton századostól kaptam!”

A libák története: Mártont jósága miatt püspökké akarták választani, de ő nagyon szerény volt, és elrejtőzött egy libaólban, hogy ne találják meg. A libák azonban nagy gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét, így végül püspök lett belőle.

A Márton-naphoz számos népszokás, néphit kapcsolódik hazánkban, melyek egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

A történet egészen a római korig nyúlik vissza. Rómában a november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak lakomát. Általában ludat, Mars szent madarát fogyasztották. Pannóniában már a honfoglalás előtt tisztelték Szent Mártont, aki Savariában (a mai Szombathely) született. Később a hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot.

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. Ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral koccintottak. 

A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van: „A bornak szent Márton a bírája”, amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor.

Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás, amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. A megemlékezés központi helyszínére érve a gyerekek rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.

Iskolánkban hagyományteremtő jelleggel Márton napi projektdélutánt szerveztek a Szülői Közösség tagjai. Erre a napra egyrészt kreatív alkotóversenyt hirdettek meg, amelyre több, mint 30 alkotás érkezett be, s valamennyi olyan színvonalon, hogy oklevet és jutalmat szavazott meg minden pályázónak a zsűri. Másrészt pedig játékos foglalkozásokkal készültek a gyerekek számára, amelyek Szent Mártonhoz, illetve a Márton-napi hagyományokhoz kötődtek, s logikai, ügyességi, színezős-rajzolós és mozgásos feladatok egyaránt előfordultak köztük. Minden osztály forgószínpad-szerűen kipróbálhatta valamennyi kihívást, s elmondhatjuk, hogy nagyon élvezték a próbákat. Éhesek sem maradtak a délután folyamán, mivel finom süteményekkel is kedveskedtek számukra. Nagyon szépen köszönjük a szülők segítségét, ötletesen szervezték meg az igazán színvonalas projektdélutánt!

További képek a Márton nap – alsósok és a Márton nap – felsősök galériákban!

(Kecskés Andrea, Kocsis Kata és Kocsis-Millei Dominika jóvoltából sok kép készült a programról, ezért két galériába töltöttem fel őket. Kellemes böngészést kívánunk!)

"Minden katonának van anyja, és az anyák számára semmit sem ér a végső győzelem, ha a szeretett fiú nem tér vissza soha többé."

Fonyódi Tibor

A 11. hó 11. napján 11 óra 11 perckor tartott mécsesgyújtás az első világháború befejezésére és a háborúk hősi halottaira való nemzetközi megemlékezés része.

Történelmi háttere, hogy 1918. november 11-én, délelőtt 11 óra 11 perckor lépett életbe a compiègne-i fegyverszüneti egyezmény, amely lezárta az első világháborút.

A „11-11-11-11” néven is ismert nemzetközi kezdeményezés keretében a világ számos pontján egy perc néma csenddel és gyertya- vagy mécsesgyújtással tisztelegnek a harctereken elesett katonák és a háborúk áldozatai előtt.

Iskolánkban is meggyújtottunk egy mécsest ezen a napon, emlékezve a háborúban elhunyt áldozatokra.

Igazán különleges délutánunk volt november 7-én délután 16 órától. 12 gyermeket keresztelt meg István atya a Kegytemplomban. Köszönjük a szülők, keresztszülők, rokonok és a gyermekek jelenlétét! Igazán megtisztelő érzés volt, hogy részt vehettünk ebben a közös élményben!

A keresztség az első a szentségek sorában. Bevezet bennünket Isten családjába, az Egyházba, Isten oltalmába helyez. Általa tagjává válunk egy olyan közösségnek, amely Istennel akar élni. A kisbaba szülei szeretnék, hogy gyermekük ennek a családnak a tagja legyen: ezért hozzák el megkereszteltetni.

A keresztség a krisztusi (a keresztény és nem a kereszt) szóból ered, a keresztség szentsége által tartozunk Krisztushoz. Nagy ajándék: örök életet kapunk benne, Isten gyermekei leszünk, eltörli az áteredő bűnt (amit még Ádám és Éva követtek el az isteni parancs megszegésekor), befogad az Egyház tagjai közé. A felnőtt keresztelendők addig elkövetett (személyes) bűneit is eltörli.

A keresztség szertartásának lényege a vízben történő megmerítés (illetve ennek egyszerűbb formája a vízzel való leöntés), és közben e szavak: „[X.Y.], én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” A keresztség az első beavató szentség, ez által lépünk be a keresztény életbe, az Egyházba.

Azonban a keresztségben ennél is többet kap a gyermek: a szentség megóvja őt a sötétség hatalmától, új életet kap Istentől, amelynek a halál sem vet véget. A keresztségben kapott ajándékok hasonlítanak egy maghoz, amelyben minden fontos tápanyag benne van. Viszont szükség van a szülők közreműködésére is ahhoz, hogy ez a mag kicsírázzon, növény váljék belőle, felnövekedjék és megerősödjék.

A gyermek a szülei példáján látja, hogy jó Istennel élni, a rendszeres imádság, a szentmise fontos része a családi időbeosztásnak. Amikor szülei bocsánatot kérnek egymástól és Istentől, amikor együtt imádkoznak örömben és bajban, amikor látja rajtuk, hogy mélyebben meg akarják ismerni és érteni az életük és Isten dolgait, akkor nagy segítséget kap ahhoz, hogy mindez természetes módon az ő életének is részévé váljék.

Képek és szöveg: Turzainé Gazsó Kata

További képek az Óvodai keresztelő galériában!

Október 29.: Zarándokhetünk utolsó napján reggeli után még egy rövid látogatást tettünk Ravenna külvárosi részén, ahol egy mozaikokkal gazdagon díszített ókeresztény templomot, a Sant'Apollinare in Classe bazilikát kerestük fel.

A Sant’Apollinare in Classe bazilika az ókeresztény és bizánci építészet egyik legjelentősebb, UNESCO-világörökségi védelem alatt álló műemléke Olaszországban, Ravennától kb. 8 km-re délre, a korábbi Civitas Classis kikötőváros területén.

A templomot Ursicino püspök kezdeményezésére emelték a VI. század első felében, és 549. május 9-én szentelte fel Maximianus püspök.

Az „in Classe” elnevezés a szomszédos ókori római hadikikötőre, a Civitas Classis-ra utal, amelyet Augustus császár építtetett. A bazilikát Ravenna első püspökének, Szent Apollinárisznak a sírja fölé építették, bár ereklyéit a IX. században részben átvitték a belvárosi Sant'Apollinare Nuovo bazilikába.

A klasszikus ókeresztény bazilika alaprajzú templomot 24 darab, szélcsavart akantuszlevél fejezettel díszített görög márványoszlop tagolja három hajóra.

Világhírű az apszis VI. századi bizánci mozaikegyüttese, amely az Isteni átváltozást (Transfiguratio), a zöldellő égi mezőben álló drágaköves keresztet, valamint magát Szent Apollináriszt ábrázolja imádkozó testtartásban, tizenkét bárány (az apostolok szimbólumai) társaságában.

A bazilika előtt láthatók Davide Rivalta kortárs művész mediterrán bivalyokat ábrázoló bronzszobrai, a templombelsőben pedig évszázadokból származó ókori márvány szarkofágok sorakoznak.

A bazilika megtekintését követően egy modern templomban záró szentmisén vettünk részt, majd Szlovénián keresztül a Tornyiszentmiklós (határ) – M7 útvonalon hazautaztunk Székesfehérvárra.

Beszámolóm ezzel végére ért. A jó Istennek adott hálán kívül köszönet Spányi Antal püspök atyának a zarándoklat lehetőségéért, Mórocz Tamás és Egyed Viktor atyáknak a lelki vezetésért, a Székesfehérvári Egyházmegye munkatársainak a szervezésért, idegenvezetőinknek és sofőreinknek a sok-sok úti élményért!

ASSISI SZENT FERENC IMÁJA

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé!

Ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,

Ahol sértés, oda megbocsátást,

Ahol széthúzás, oda egyetértést.

Ahol tévedés, oda igazságot,

Ahol kétely, oda hitet,

Ahol kétségbeesés, oda reményt,

Ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,

Mint hogy vigaszt várjak.

Inkább én törekedjem másokat megérteni,

Mint hogy megértést óhajtsak.

Inkább szeressek,

Mint hogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.

Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.

Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.

Ámen.

További képek a Ravenna galériában!

Október 28.: északabbra utazunk, az egyik legszebb természeti környezetben található ferences zarándokhelyre.

Az olaszországi La Verna ferences szentély (Santuario della Verna) a keresztény világ egyik legmeghittebb és legfontosabb zarándokhelye. Toszkánában, Arezzo megyében, a Penna-hegy (Monte Penna) meredek, erdős sziklái között bújik meg mintegy 1128–1283 méteres magasságban.

A hely hírnevét annak köszönheti, hogy a ferences hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc 1224 szeptemberében itt kapta meg a stigmákat (Krisztus szent sebeit) egy szeráf látomása után. A hegyet még 1213-ban Orlando dei Cattanei chiusi gróf adományozta Ferencnek és társainak, mint az elmélyülésre és imádságra tökéletesen alkalmas, elszigetelt menedéket.

La Verna Assisi Szent Ferenc életútjának betetőzése: testén megjelentek Krisztus szenvedésének jelei, a stigmák, s a hely ettől kezdve annak a teljes Krisztushoz hasonulásnak a szimbóluma lett, amelyre Ferenc egész életében törekedett.

A festői helyen tökéletes a csend és a nyugalom, ezért kiváltképp alkalmas a világtól való elvonulásra, Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére. A teremtett világ szépségein túl itt a következő látnivalókat is megcsodálhatjuk:

Stigmák Kápolnája (Cappella delle Stimmate): 1263-ban épült pontosan azon a sziklahelyen, ahol a stigmatizáció történt. Falát Andrea della Robbia monumentális, kék-fehér mázas terrakotta Keresztrefeszítés-domborműve díszíti.

Stigmák Folyosója (Corridoio delle Stimmate): A bazilikát és a kápolnát összekötő fedett folyosó. A szerzetesek a mai napig minden áldott nap délután 15:00-kor ünnepélyes, énekes körmenetben vonulnak végig rajta a stigmák helyszínére. Tovább utazásunk előtt mi is láthattuk a menet indulását, hallhattuk az éneket.

Nagybazilika (Basilica Maggiore): 1348 és 1509 között épült latin kereszt alaprajzú templom. Itt őrzik Szent Ferenc egyik eredeti ruháját (tunikáját), és itt látható Della Robbia híres Angyali üdvözlet alkotása is.

Santa Maria degli Angeli kápolna: A komplexum legősibb magja, melyet még maga Szent Ferenc kezdett el építtetni 1216–1218 körül egy látomása után.

Sasso Spicco: Egy hatalmas, ijesztően túlnyúló sziklatömb, amely egy mély hasadék felett lebeg. A legenda szerint a sziklák Krisztus kereszthalálának pillanatában repedtek meg így. Ferenc gyakran imádkozott közvetlenül e szikla alatt egy fapadon.

La Verna Múzeum: A kolostor XV. századi termeiben berendezett múzeum bemutatja a szerzetesek ősi mindennapjait, liturgikus tárgyait és egy régi gyógyszertárat is.

Szentmise és egyéni elcsendesedés után indultunk el a Ravenna közelében található szálláshelyünkre.

További képek a La Verna galériában!

Október 27.: A délelőttöt Casciában töltöttük, ahol a reménytelen ügyek védőszentjéhez, Szent Ritához zarándokoltunk, a Szent Rita bazilikába, ahol „Umbria gyöngyének” földi maradványait őrzik. 

Születésekor a Margherita Lotti nevet kapta. Nagyon fiatalon adták férjhez szülei Paolo Mancinihoz, azt követően, hogy kérte, kolostorba vonulhasson. Tizenkét éves korában lett anya. Házasságában sokat szenvedett, mivel a férfi rosszul bánt vele, és erőszakosan viselkedett. Bár Rita jó hatással volt a férjére, segített megbékülni számos ellenségével, ám halálát mégis egy rendezetlen békétlenség okozta, egyik szövetségese elárulta és megölte őt. Bár Rita nyilvánosan megbocsátott férje gyilkosának, két fia családi hatásra bosszúra vágyott, ám korán meghaltak ők is. Ezt követően Rita szeretett volna belépni a Casciában található Ágoston-rendi kolostorba, ám nem engedték, mivel özvegy volt. Kérése mellett kitartott, és azt a feltételt szabták, hogy találjon módot az ellenségeskedő családok közötti problémák megoldására. Védőszentjeitől, Szent Ágostontól, Tolentinói Miklóstól és Keresztelő Szent Jánostól kért segítséget. A két család békeszerződést kötött, Rita végül csatlakozhatott az Ágoston-rendi Szent Mária Magdolna-kolostorhoz.

Harminchat évesen került kolostorba, ahol tisztelettudóan végezte kötelességeit, és hittel telve fogadta a szentségeket. Rendszeres keresztény életet élt, gyakran imádkozott Istenhez és példamutató életet élt még negyven évig. Egyszer imádkozott Istenhez, és kérte, hogy szenvedjen úgy, ahogy Krisztus szenvedett, hogy átvállalhasson Krisztus terheiből. Ezt követően egy mély, gyógyíthatatlan seb jelent meg a homlokán, megkapta a töviskoszorú stigmáját. A különös seb miatt Rita egészsége megromlott, és napról napra gyengült. Néhány hónappal a halála előtt egyik rokona meglátogatta, látva fizikai állapotát, megkérdezte Ritát, van-e valami utolsó kívánsága. Bár eleinte vonakodott válaszolni, végül egy rózsát kért a családi birtokáról – ami bár télvíz ideje volt, mégis teljesült. Ezért egyik jelképe a rózsa. A másik pedig a méh, mivel miután megkeresztelték, méhraj vette körül Ritát, berepült a szájába, majd anélkül hagyta el, hogy bármilyen sérülést okozott volna neki.

Szent Ritát gyakran hívják segítségül azok, akik leküzdhetetlennek tűnő kihívásokkal néznek szembe. Saját, nehéz házasságban szerzett tapasztalatai miatt Szent Rita a bántalmazástól szenvedők védőszentje, vigaszt és erőt nyújtva nekik. Ő a magányosok vagy magányt átélők védőszentje is, vigaszt és meghallgatást nyújtva nekik az ima által, de útmutatást és támogatást nyújt azoknak is, akik harmonikus és szeretetteljes házaséletre vágynak.

Szabadprogram után folytattuk zarándokutunkat a közeli Norciába, régebbi nevén Nursiába. A településen született Szent Benedek, a bencés rend alapítója és Európa fővédőszentje, valamint ikertestvére, Szent Skolasztika. A tiszteletükre épített bazilika egy 2016-os földrengésben súlyosan megsérült, azonban napjainkra szépen felújították és 2025. október 30-án hivatalosan újranyitották. A mai napig tart még a károk helyreállítása, több épület a környéken körbe volt állványozva.

Benedek 480 körül született a festői hegyek között fekvő Norciában (latinosan Nursiában), ikertestvérével, Skolasztikával együtt. Fiatalként léha életet élt, egyes feltevések szerint szent életű húga imájának köszönhető, hogy jó útra tért, és az 530-as években megalkotta Európa első szerzetesi reguláját. Sok időt töltött Rómában, ahol riasztotta az akkori egyház erkölcstelen, anyagias életvitele. Minden bizonnyal ez vezette arra, hogy a megtisztulás jegyében egy szigorú, aszketikus regulára alapozza saját és szerzetestársai életét. Életpéldája annyira hiteles volt, hogy sok fiatal férfi követte őt. Első monostorát a Monte Cassino hegyén építette, majd még életében több rendházat alapított. Az 540-es években (543-ban 547-ben) hunyt el természetes halállal.

Szent Benedek életrajzát I. Gergely pápa Dialógus című művéből ismerjük, aki kortársa volt, és eszményi magasságba emelte, szinte legendás alakká tette őt. Az évszámokat illetően van némi bizonytalanság, de csodás képességei, legendás történetei annál részletesebben maradtak ránk. Az életrajz nem szűkölködik a szentnek tulajdonított csodás képességekben. Az életrajz szerint Benedek úrrá tudott lenni a természet törvényein, a jövőbe látott, anélkül is tudott bizonyos eseményekről, hogy jelen lett volna vagy más mesélt volna róluk, látta a Szentlelket és a természetfölöttit, olvasott mások gondolataiban, valamint felismerte a mérgezett italt. Ez utóbbira nagy szüksége volt, ugyanis szerzetestársai kétszer is megkísérelték megmérgezni. A Szent Benedek érem ezért ábrázolja őt egy kígyóméreggel teli pohárral.

Norciában, egykori szülőháza helyén csak évszázadokkal később, a X. században épült meg a Szent Benedek bazilika és mellette a kolostor. Ez utóbbit a XVIII. század végén megszüntették, így Benedek szülővárosa mintegy két évs