Október 24.: Reggel a középkori hangulatú Gubbioba utaztunk tovább. Miután Szent Ferenc mindenét visszaadta apjának, útnak indult, és Gubbioba érkezett. Ezután történt az a híres csoda, amikor Ferenc megszelídítette a város lakóit rettegésben tartó farkast. Elsőként a kicsiny Santa Maria della Vittorina templomot kerestük fel, mely azon a helyen áll, ahol Ferenc engedelmessé tette az állatot.
"Annak idején, amikor Szent Ferenc Gubbióban tartózkodott, a környéken egy hatalmas testű, rettenetes és vérengző farkas garázdálkodott, amely nemcsak az állatokat, hanem még az embereket is fölfalta. Mivel igen gyakran ólálkodott a város körül, a polgárok állandó rettegésben éltek, csak fegyveresen merték elhagyni lakóhelyüket, mintha háborúba indultak volna, de még így is jaj volt annak, aki egyedül került szembe vele. Az ordastól való félelem annyira hatalmába kerítette őket, hogy végül már senki sem mert a falakon kívül mutatkozni. Szent Ferencnek igen megesett a szíve rajtuk, és elhatározta, hogy fölkeresi a farkast, bár a lakosok óva intették őt. Keresztet vetett magára, és minden bizalmát Istenbe helyezve kivonult a városból. Egy darabig társai is elkísérték, de csakhamar inukba szállt a bátorságuk, így aztán Szent Ferenc egyedül ment az ordas tanyája felé. És íme… az említett fenevad acsarkodva rohant a Szent felé, ám amikor egészen a közelébe érkezett, Szent Ferenc a kereszt jelét vetette rá, majd magához hívta, és így szólt hozzá:
– Gyere ide, Farkas testvér, Krisztus nevében parancsolom, hogy se engem, se másokat ne bántsál.
És halljatok csodát! Abban a pillanatban, amikor Szent Ferenc keresztet vetett rá, a szörnyű bestia összecsukta száját, lelassította futását, majd meghunyászkodva, szelíd bárányként kullogott oda a Szenthez, és lábai elé kuporodott. Akkor Szent Ferenc így kezdett beszélni hozzá:
– Farkas testvér, te rengeteg kárt okoztál ezen a vidéken. Borzalmas gaztetteket vittél véghez azzal, hogy irgalom nélkül pusztítottad Isten teremtményeit, és méghozzá nem csupán az oktalan állatokat martad meg és faltad föl, hanem arra vetemedtél, hogy megöld és elpusztítsd az embereket is, akiket Isten a saját képmására teremtett. Ezért, mint a leghitványabb rablógyilkos, akasztófát érdemelsz; mindenki dühös rád, és átkoz téged, az egész város ellenségeddé vált. Ám én, Farkas testvér, békét akarok szerezni közötted, és az idevalósiak között, mégpedig oly módon, hogy te nem támadod meg többé őket, ők pedig megbocsátják a tőled elszenvedett gonoszságokat, és ezután sem az emberek, sem a kutyák nem fognak háborgatni téged.
Alighogy elhangzottak ezek a szavak, a farkas testének mozdulataival, farkcsóválással, szemhunyorgatással és fejbólintással adta jelét, hogy elfogadja és meg is akarja tartani, amit Szent Ferenc mondott neki. Ő pedig így folytatta:
– Farkas testvér, minthogy hajlandó vagy békét kötni és a békefeltételeket megtartani, biztosítalak, hogy amíg élsz, ennek a városnak a lakói ellátnak téged táplálékkal, hogy ne szenvedj többé az éhségtől. Jól tudom ugyanis, hogy az éhség vitt rá minden gonoszságra. Mivel pedig én megszerzem neked ezt a kiváltságot, azt akarom, Farkas testvér, hogy te viszont megígéred nekem: – sem emberben, sem állatban nem teszel többé kárt. Megígéred-e?
A farkas bólintott a fejével és ezzel nyilvánvaló jelét adta ígéretének. Szent Ferenc erre azt mondta:
– Farkas testvér, azt akarom, tégy hitet erre az ígéretre, hogy biztos lehessek benne.
És kezét nyújtotta, a farkas pedig fölemelte és kinyújtotta jobb lábát, és a Szent tenyerébe tette…Látva ezt a jelenlevő polgárok, fölöttébb elcsodálkoztak, és a történteknek nyomban híre futott az egész vidéken…és akkora ámulattal töltötték el a népet, hogy a Szent iránti tiszteletből, valamint a rendkívüli csoda, a farkassal kötött béke miatt mindnyájan eget verő ujjongásban törtek ki, dicsérve és magasztalva az Urat, hogy elküldte hozzájuk Szent Ferencet, aki érdemei által megszabadította őket a kegyetlen farkas torkától. Ama bizonyos farkas pedig még két esztendeig éldegélt Gubbióban. Barátságosan járt házról házra és ajtóról ajtóra anélkül, hogy bárkinek is ártott volna vagy őt bántották volna…"
Forrás: Assissi Szent Ferenc: Fioretti
Ezt követően városnéző sétára indultunk. Gubbióról csak felsőfokon lehet beszélni! A várost még a római kor előtt az umberek alapították, e korszak kivételes értékű emléke az a 7 db rézből öntött eugubiumi tábla, melyeken az etruszkhoz – és a magyar rovásíráshoz – rendkívül hasonló vésett betűkkel szertartás szövegek olvashatók. Képzeljünk el egy várost, ahol mintha a középkor végén megállt volna az idő! Az Ignino-hegy oldalára felkapaszkodó, vakolatlan kőházai között meredek vagy számtalan lépcsős, zegzugos utcák húzódnak, titokzatos boltíves átjárókkal, apró, intim terekkel és kertecskékkel. Ha vállaljuk a lépcsők megmászását, csodaszép panorámában gyönyörködhetünk több helyen is.
Bővebben
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, 
