Üdvözlünk a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda honlapján
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, Településünk itt lakói és a távoli jó barátok. Közös szándékuk egybecsengett: menteni, mi érték és tudás, Nem hagyhatták a templomot, a templomot s az iskolát!
Köszönjük mindazt, mit kaptunk, ezt a példás összefogást, Hálásak vagyunk, hogy a jövőben is itt szerzünk értéket, tudást. Évek múlva, ha elballagunk, nem örökre megyünk tovább: Visszajövünk, nem felejtjük a templomot, s az iskolát!”
„Egy katolikus iskola alapvetően két fő tartóoszlopra épül: érték és tudás.
Az értékrend természetesen a keresztény értékrend, a Bibliában, főképp az újszövetségi evangéliumok és az apostoli levelek alapján megismerhető krisztusi értékek. Ezek kiállták az idő próbáját, nem változnak a divattal. A szeretetteljes légkörünkre és eddigi hagyományainkra alapozva kell kiindulnunk. Cél, hogy a tanulóknak keretet kínáljunk ehhez a világhoz és megkaphassa azt az erkölcsi hátteret, amelynek alapján saját belső döntését meghozva kialakulhat a hite, „valódi” (nem képmutató) kereszténnyé válhat. Ehhez természetesen nagyon fontos a személyes példamutatás.
A tudás pedig természetesen a színvonalas oktatásra utal. Nem szabad összetéveszteni az iskolát és a templomot. Természetesen az iskolai ima és mise is fontos, de a katolikus iskola attól is katolikus iskola, hogy a tanárok pontosan kezdik és fejezik be óráikat, lelkiismeretesen felkészülnek azokra. Igyekeznek tanítványaikból a legtöbbet kihozni, versenyeken szerepelnek, jól felvételiznek és sikeresen megállják a helyüket az életben. Ehhez minden tárgyi feltételt megkapunk, a többi rajtunk múlik. Ehhez mindenkinek nagyon sok erőt, kitartást kívánok, valamint Isten áldását a munkájára!”
Tanévnyitó értekezlet, 2017. augusztus 30. – Kiss Attila igazgató
A mai nap már a búcsú jegyében telt. Zsemléból, májkrémből, margarinból, sajtból és uborkából álló reggelink után összepakoltunk és elhagytuk szállásunkat. A délelőttöt még a főtéren töltöttünk, aki hallgatott a kísérők bölcs tanácsára, és beosztotta költőpénzét, még tudott magának valami innivalót, rágcsát vagy családtagjainak valami apró emléket vásárolni a boltban és a csocsózás is ugyanolyan népszerű volt, mint két napja.
Iskolánk kisbuszának megérkezése után bepakoltuk a csomagokat (hálás köszönetünk a szállításért Turzai Kornélnak), elkészítettük hagyományos búcsúfotónkat a bejárati épület előtt, majd lesétáltunk a partra. Itt elfogyasztottuk hidegcsomagból álló ebédünket, (illetve aki hallgatott a kísérők bölcs tanácsára, még tudott magának üdítőt, pizzaszeletet is venni). Ismét birtokba vehették a gyerekek a játszóteret és nem feledkeztünk meg az ugyancsak hagyományos vízparti csoportképről sem.
Mivel nagyon jó időben kiértünk a vasútállomásra, természetesen késett a Kék Hullám délutáni járata, kárpótlásul viszont ingyen szaunában volt részünk egészen Székesfehérvárig, bár ehhez annyira nem ragaszkodtunk.
Székesfehérvárról pedig már vagy családi segítséggel, vagy iskolánk kisbuszával (ismét hálás köszönetünk a szállításért Turzai Kornélnak) mindenki hazaért, hogy kipihenje az élményekben gazdag három nap fáradalmait.
Másnap reggel virsli és kifli volt a menü, tízóraira pedig egy Sió eperpürét kaptunk.
A délelőtt folyamán a hetedik osztályosok bekukkanthattak egy pályaválasztási börzébe (a részletesebb kiállítás majd ősszel Székesfehérváron vár rájuk és egyéni tanácsadást is fogunk nekik igényelni), kitölthettek pár kérdőívet, kirakhattak puzzlet, s választhattak apró ajándékokat közreműködésükért.
A haditechnikai emlékparkban pedig három csapatot alakítottak tanulóink és 2 másik rajjal együtt egy akadályversenyszerű kihívást kellett teljesíteniük, legyen az lajhármászás, homokzsákokból töltés építése, lézerharc, céllövészet vagy éppen repülőgép szimuláció. Nagyon élvezték a programot diákjaink.
Csontlevesből, burgonyapüréből és sajtos dinoszaurusz-falatkából álló ebédünk után (uzsonnára vörösbogyós müzli járt) tartottunk egy kis "csendes" pihenőt, majd lementünk a partra és kihasználva a hirtelen jött jó időt, megmártóztunk a Balaton habjaiban, el is töltve az időt vacsoráig.
Vacsora után (bulgurrizottót ettünk savanyú uborkával, desszertnek kókuszgolyót) diszkóval búcsúztattak bennünket vendéglátóink. A holnapi nap ugyanis már a hazatérésről szól.
Mintegy másfél év után az idei tanév zárásaként ismét lehetőségünk adódott jutalomkirándulást szervezni tanulóinknak Zánkafürdőre. S ha egy üzlet beindul, nincs megállás: a tavaszi forduló pályázati sikere után hamar kiderült, hogy nyáron is mehetünk majd.
A tavaszi pályázatot június 8-9-10. napokra nyertük el, így ma vette kezdetét háromnapos táborunk. Székesfehérvárról indultunk a Kék Hullám vonattal (köszönjük a szülőknek, hogy a gyermekek eljutását meg tudták oldani), a csomagokat pedig iskolánk kisbuszával Madarasi Zoltán szállította a táborba, hogy ne kelljen a vonaton vesződni velük (neki is hálás köszönetünk).
Szerencsésen megérkeztünk, a vasútállomásról a dottó kisvonat fel is hozta a csapatot a táborba, regisztráltunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat és már mehettünk is ebédelni, ragulevessel és magyaros pizzaszelettel fogadtak bennünket vendéglátóink. Ebéd után lesétáltunk a partra, ahol előbb mintegy 45 perces sétahajózást tettünk a Szent Imre fedélzetén. Mint megtudtuk, ez a legrégebbi hajó itt, de megbízható kezekben, minden baj nélkül megfordultunk egyet a tábor körül.
Ezt követően megmárthattuk lábunkat a tóban, tesztelve a vizet (a nyári 6 napos táborban ennél többet strandolunk természetesen), majd a parton a játszótéren is feltalálta magát a társaság, a nagy melegben pedig limonádéval olthatta szomját a csapat.
A kisvonattal feljutva a táborig először még megtanultuk, hogy az elektronikus kapun mindenki csak egyszer olvassa le a kódját (jó szándékból ugyan, de majdnem sikerült kizárni a táborból igazgató urat egyik segítőkész diákunknak 😊), majd vacsora előtt még felfedezhették a boltot diákjaink és hódolhattak a fenyőtoboz-futball örömeinek is.
Tokányból és tejcsokis rizstallérból álló vacsoránk után visszamentünk a szállásra, felhúztuk az ágyneműt (ezúton is köszönet a háziasabb lányoknak a segítségért a fiúszobából), majd visszamentünk a főtérre, ahol előbb a játékházban foglalta le magát a társaság csocsóval és pingponggal, majd Dánielfy Gergő koncertje zárta a napot.
Holnap ismét jelentkezünk híreinkkel, takarodó után 😊
Két éve, 2024. augusztus 10-én került sor először, hagyományteremtő kezdeményezésként az „Egy húron...” keresztény zenei találkozóra Alsószentivánon. 2026. június 6-án pedig immár a harmadik rendezvénnyel folytatódhatott a hagyomány, kellemes nyári időben hallgathatták meg az előadókat a jó Isten közös dicséretére érkező vendégek.
Dr. Szarvas József, az ötletgazda nyitotta meg a rendezvényt, aki konferanszként és idegenvezetőként is (a kápolna kiállítását, a települési önkormányzat által biztosított ebédet és a Márkli pince meglátogatását egyaránt a nézők figyelmébe ajánlotta) egyaránt rendelkezésre állt a nap folyamán. A doktor úr minden segítőnek, szervezőnek és előadónak megköszönte a közreműködést, s ahogy korábban is tette, ma is felkérte az előadókat egy rövid bemutatkozásra.
Helter István plébános köszöntője és a Miatyánk közös elimádkozása után kezdődhetett is a zenei rész. Idén is széles volt a paletta: délelőtt a pátyi Cantica cordis katolikus kórus nyitotta meg az alkalmat, a kórusmű után Azapeet (Ferencz Péter) és Révész Dániel modernebb dalokból álló akusztikus koncertje következett, majd a Vörösmarty Társaság Kórusának és Pitti Katalin operaénekesnőnek dalai zárta a délelőttöt, Tóka Szabolcs karnagy vezénylése és orgonakísérete mellett.
Szünetben a vendégek elfogyaszthatták a Husvéth Imre polgármester úr által főzött ebédet és a Márkli pince bejárására is volt lehetőség. A délutáni rész kezdetén intézményünk, az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda frissen megalakult énekkara mutatta meg 3 dallal, mennyit fejlődtek a tanév során, majd a Dávid Sátora Gyülekezet Zenekara frissített fel bennünket lelki zuhanyozással, ahogyan Szarvas doktor úr fogalmazott. Utolsó előtti fellépőként Burcsik László baptista lelkész és lánya, Dóra zengték Isten dicséretét, majd a Protone zenekar végezte be műsorával a zenei fesztivált. (Elnevezésüket egy zseniális szóösszevonás adja: Pro, mert a székesfehérvári Prohászka templom zenekara, tone, mint hang több idegen nyelvben, a proton pedig pozitív töltéssel rendelkező atomi részecske.)
Ahogy a korábbi alkalmakon, ma is jó volt látni valamennyi fellépő előadásán az átszellemült arcokat, érezni, szinte tapintani lehetett, hogy szívből zengik Isten dicséretét.
Aki megmászta a dombot a kápolnáig, festői kilátásban és Vadócz Anna keramikus népi romantikát és a boldog békeidők hangulatát egyaránt megidéző kiállításában gyönyörködhetett jutalmul.
A programot hagyományosan a rendezvény fővédnökének, Spányi Antal püspök atyának szentmiséje zárta. Püspök atya örömét fejezte ki az elhangzott dicséretek előadóinak: Istent dicsérni ugyanis jó a léleknek, jó az embernek és jó a világnak is.
Homíliájában pedig emlékeztetett bennünket arra, hogy az úrnapja ünneplése nagyon fontos, hiszen ahogy az evangéliumban is elhangzott, mi az Oltáriszentségben az élet kenyerét kaptuk meg Krisztustól. Ebben az évben (bár vasárnap tartjuk meg) ez az ünnep június 4-re esett, amikor Trianonban kimondták a történelmi Magyarország halálos ítéletét, ahogy erre a Nemzeti összetartozás napján országszerte emlékeztünk. 70 éve pedig ugyancsak június 4-re esett az a nap, amikor legalizálták az abortuszt Magyarországon, amely szintén a halál törvénye volt.
Idén az úrnapja tehát kettős üzenetet hordoz: egyik oldalról látjuk a pusztítást, a rombolást, a halál kultúráját, a másik oldalon viszont ott van a mennyei kenyér, az örök élet ígérete a mulandó földi évtizedeink után, ahogy azt Jézus számunkra nagycsütörtökön, az utolsó vacsora során kinyilatkoztatta. De érezzük-e igazán Krisztust az Oltáriszentségben? Nem könnyű felismerni Őt az átváltoztatott ostyában, mivel a szívünkkel, lelkünkkel kell megtapasztalni közelségét, nem pusztán a szemünkkel. Fontos persze, hogy szemünkkel is jól lássunk, de a puszta valóságnál mélyebbre a szívével lát az ember, nem a szemével. Isten szeretetét érezhetjük minden nap minden órájában, ha őszintén, hittel fordulunk felé, szívünket kitárva készek vagyunk befogadni őt. A főpásztor említette Olofsson Placid atya életpéldáját, aki 10 évet töltött el a GULAG földi poklában, de soha nem érezte úgy, hogy Isten ne lenne mellette. Még szentmiséket is mutatott be, tartotta a lelket embertársaiban, szívében hordozva Krisztust.
Ma is félnek az emberek, mit hoz a jövő. Nem értik a gyűlölet, a gúnyolódás, a bosszú hangjait. Nem is kell ezeket érteni. Értenünk az igazi szeretet hangját kell, Krisztus befogadásával, mellette való tanúságtétellel, hogy erőt adjon nekünk is az életünk keresztjeinek hordozására. Adja az Úr, hogy az Oltáriszentség ezen az úton segítsen és védelmezzen bennünket – zárta tanítását püspök atya.
A szentmise végén pedig Antal atya megköszönte mindenkinek a segítségét, akik a mai rendezvény előkészítésében és lebonyolításában részt vett. A köszönet jár az előadóknak, akik eljöttek és felkészültek a műsorra, Husvéth Imre polgármester úrnak és az önkormányzatnak az ebédért és segítségért, az Alsószentiván Községért Egyesület tagjainak a vendégek regisztrációjáért, kalauzolásáért, egész napi közreműködésért, a polgárőrségnek a felügyeletért. S ahogy Helter István atya szokta mondani: a legnagyobb hála pedig a jó Istennek jár: szép időben, tartalmas programon érezhettük jól magunkat együtt, Ist
Az idén már tizennegyedik alkalommal került kiírásra a honvédelmi témák alapján hazaszeretetre és a hősök tiszteletére nevelő kárpát-medencei gyermekrajz pályázat a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely és a nagyváradi Tanoda Egyesület közös szervezésében. A pályázat egyik fővédnöke évek óta Spányi Antal püspök atya.
Idén a rajzpályázat Karddal és ecsettel címmel került kiírásra, s ezzel kínáltak lehetőséget arra, hogy az alkotni vágyók a magyar történelemből katonát, katonákat, vagy hősies tetteiket megjelenítsék.
Öröm számunkra, hogy az idén is számos művet készítettek tanulóink, iskolánk évek óta tartó aktív részvételét Oláh László, a verseny egyik fő szervezője a díjkiosztó során kétszer is megköszönte. Ma, az ünnepélyes keretek között megrendezett eredményhirdetésen örömmel tudtuk meg, hogy Fekete Flóra 3. osztályos, Hanák Milán 5. osztályos és Turzai Zétény 5. osztályos tanulónk művét különdíjjal, Mohai Noémi Fanni 5. osztályos és Szeip Angelina Amira 5. osztályos nebulóink rajzát ezüstceruza fokozattal, Ősz Auróra Izabella 7. osztályos diákunk alkotását pedig aranyceruza díjjal jutalmazta a zsűri.
Eredményük azért is dicséretes, mert a Magyar Kultúra Napján indított Kárpát-medencei gyermekrajz-pályázatra idén 1378 pályamunkát küldtek be a gyerekek, s így igencsak népes mezőnyben állták meg a helyüket. A díjkiosztó során valamennyi alkotást ki is vetítették a szervezők, s örömmel fedeztük fel mi is beküldött rajzainkat, amelyekből többet a tárlaton is kiállítottak! A díjazottakon túl a többi résztvevő munkáját is elismerték egy szép emléklappal a szervezők. Nagy öröm volt számunkra, hogy a jutalmakat a gyerekek fenntartónk, Spányi Antal püspök atya jelenlétében vehették át, aki kedves szavakkal meg is köszönte a munkájukat, s azt, hogy méltóképpen képviselték iskolánkat.
Külön meglepetésként pedig Kiss Attila főigazgató úr is emléklapot vehetett át, mivel iskolásaik minden alkalommal lelkesen részt vesznek a pályázaton és sok szép rajzot küldünk be minden évben. Főigazgatónknak történelem szakos tanárként jólesett a gesztus, hiszen valóban szíve csücske a pályázat és kiemelten törekszik a gyerekek hazaszeretetre nevelésére, de itt szeretné kiemelni, hogy ez az emléklap nem csak az övé, az elismerés egyaránt megilleti valamennyi pedagógusunkat, aki az alkotások készítésében rajztanárként, osztályfőnökként vagy akár fejlesztő pedagógusként motiválta gyermekeinket az elmúlt 14 év során és jár a köszönet azoknak a szülőknek is, akik gyermekük felkészülését otthon tudták segíteni. Az érdem tehát közös, köszönet minden közreműködőnek! S köszönet a fuvarért Turzai Kornélnak!
Gratulálunk a szép sikerhez, jövőre ismét benevezünk!
A tűz nem játék címmel hirdette meg idei alkotói pályázatát az Országos Tűzmegelőzési Bizottság. Az elkészült pályamunkákat április közepéig várták. A területi verseny ünnepélyes eredményhirdetését június 4-én tartották a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon.
A hagyományokat követve idén márciusban immáron tizenharmadik alkalommal hirdette meg alkotói pályázatát az Országos Tűzmegelőzési Bizottság. A diákok három korcsoportban pályázhattak meghatározott technikákkal és méretben készült kézműves alkotással és új, fotó kategóriában is. A pályázat központi témája és üzenete: A tűz nem játék. A versenykiírás alapján egy pályázó csak egy alkotást adhatott be.
Fejér vármegyéből ezúttal 122 alkotás érkezett. Az ünnepélyes eredményhirdetésen Dr. Hábermayer Tamás tűzoltó ezredes, a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, a területi tűzmegelőzési bizottság elnöke köszöntötte a gyerekeket és kísérőiket.
A legtöbb pályaművet az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda küldte be a vármegyében, vagyis mi.
Iskolánk tanulói évek óta részt vesznek ezen a versenyen is, idén 69 diák készített rajzot a pályázatra, ez 98%-os arányú részvétel. Örömmel közölhetjük, hogy a befektetett munka most is meghozta gyümölcsét:
15-18 éves korcsoport: 2. helyezett: Bacsa Fanni, 3. helyezett: Segesdi József Zoltán
Teljesítményükhöz gratulálunk, köszönjük a többi résztvevő munkáját is, valamint köszönjük Szloboda Mariannának és Millei Dominikának a díjkiosztóra történő autós szállítást!
További képek és beküldött rajzaink a A tűz nem játék galériában!
A mai napon iskolánk 16 tanulójának lehetősége adódott ellátogatni Budapestre a Svábhegyi csillagvizsgálóba. Ennek előzménye, hogy az üstökösökről töltöttek ki egy online tesztet természetórán a felsős osztályok és iskolánk is bekerült a nyertesek közé.
A Déli pályaudvarig vonattal mentünk, majd busszal indultunk tovább a csillagvizsgálóba, ahol nagyon tartalmas 2 órát tölthettünk el. Elsőként megmérhettük magunkat egy univerzális mérlegen, ami azt mutatta meg, hogy mekkora lenne a súlyunk más égitesteken, mint pl. a Holdon, Marson, Jupiteren, Plútón, Napunkon vagy akár a Rák-köd elképesztően sűrű neutroncsillagán. Érdekességképp: a csekély gravitációjú Plútón 2-3 kg, míg a neutroncsillagon sok tonnányi lenne a súlyunk.
A mérlegelést követően megnéztük a tárlókat, ahol pl. a meteroritok szerkezetéről készült fotót, vagy híres meteroritok darabkáit láthattuk (értékük: 1 gramm kb. 1000 euró), majd egy nagyon érdekes előadást hallhattunk a meteoritok fajtáiról, szerkezetéről, kisfilmet a légkörben történő elégésükről („hullócsillagok”), a leghíresebb földi meteoritkráterekről. Megtudhattuk, hogyan segítheti a meteoritok vizsgálata a Naprendszer keletkezésének megértését és térképes szimulációt láthattunk arról is, hogy mi történne, ha Budapesten becsapódna egy adott tömegű meteor (szerencsére csak elméletben. Mikroszkópok alatt meg is vizsgálhattuk a különféle meteoritok csiszolatának szerkezetét, sőt kilenc különféle fajta meteoritdarabkát kézbe is vehettünk. Volt köztük a Holdról érkező meteorit, két kézzel megfogni javasolt vasmeteorit, sőt olyan is, amely mágnesként működött, illetve üvegszerű tektit, amely a meteoritok becsapódása során keletkezett.
Ezután következett a program második része: az előadóteremből átsétáltunk a csillagvizsgáló kupola alá, ahol először megtudtuk, hogy a téli hideg estéket milyen ruházattal vészelték át a kemény mínuszokban vizsgálódó csillagászok akkor, amikor még nem volt elektronikusan fűthető kabát (a bakancsra húzható „csizmát” fel is próbálhattuk). Majd kipróbáltuk, hogyan kell megnyitni a kupola tetejét, ha szeretnénk az eget látni, illetve hogyan lehet a megnyitott kupolatetőt elforgatni, követve az égitestek vándorlását. Többféle távcsövet is kipróbálhattunk: megfigyelhettük a napot és a napfoltokat, és a Vénuszt is. Eközben rengeteg érdekességet megtudtunk a bolygókról is. A Vénuszon pl. hosszabb egy nap, mint egy év (a lassú tengely körüli forgása miatt), a Nap ott keleten nyugszik és nyugaton kél, a klímája iszonyúan forró, a vulkánjai pedig palacsintavulkánok, nem úgy épülnek fel, mint földi társaik. A Mars vörös színéről kiderült, hogy azt a rozsda okozza, a víz ezen a bolygón már 2 fokon felforr a kisebb légköri nyomás miatt, a napot pedig kékes színben láthatjuk kelni és lenyugodni.
A kupolából még visszamentünk a látogatóközpontba, ismét körülnéztünk egy kicsit és lehetőség volt emléktárgyakat is vásárolni. A program végén csoportképet is készíthettünk a kupola előtt, búcsúzáskor pedig tapssal köszöntük meg a sok érdekességet, amiben ma részünk lehetett.
Köszönjük a csillagvizsgáló munkatársainak, hogy ez a program megvalósulhatott, élményekben gazdagon térhettünk haza.
Már kora reggel buszra szálltunk és Sárbogárdra utaztunk Mókus csoportosainkkal. Az úticél a Tájház volt. Itt már várt ránk a Zengő Óvoda Bóbita csoportjából néhány szülő. Az Édesanyák, Szabóné Mészáros Renáta vezetésével már hajnal óta azon dolgoztak, hogy vendégül lássák Bóbita csoportjukat és az alsószentiváni óvodás gyerekek egész seregét. Renáta a régi idők élesztőjét használva, kovásszal kelesztett kakaós és paprikáscsigát készített, melyet a Tájház kemencéjében sütöttek ki. Ínycsiklandó, vajpuha végeredményt kaptunk, melyet az ovisok is igazán értékeltek. (Jómagam, személy szerint soha nem láttam őket ennyit és ilyen jóízűen falatozni 🙂) Rengeteg visszajelzés érkezett a finom csigákról. Renáta megmutatta a készítés folyamatát is a gyerekeknek. Ők maguk is dagaszthattak, formálhattak kovászos tésztát. Megnézhettük, hogyan helyezik be megformázott finomságokat a kemencébe. Az elkészült ételeket pedig még melegen fogyaszthatták el a jelenlévők.
Lehetőséget kaptunk arra is, hogy megnézzük a tájházat belülről is. Az épület az Ifjúsági-park sarkán épült az 1970-es években. A ház hűen hordozza a régi paraszti építkezés jegyeit. A berendezés régi parasztházak lakóinak hagyatékából került ki. Megfigyelhettük többek között a magasra vetett ágyakat: díszes, hímzett ágyneműkkel, párnákkal és dunnákkal tornyozott hagyományos faágyakat, vagy akár a konyhai kredencet, mely egy polcos szekrény, amit a kerámiák, tálak és a mindennapi használati edények tárolására használták. De voltak lócák, karosszékek, és szabadkéményes főzőhely is. A Mókus csoportosok érdeklődve figyelték a soha nem látott bútordarabokat és nehezen tudták elképzelni, hogy bizony ezeket használták is.
A Tájház megtekintése után közös program kezdődött a Bóbita csoportosokkal. A két csoport gyerekei boldogan köszöntötték egymást. Elmondásuk alapján is állíthatom, hogy öröm volt újra viszontlátniuk egymást. Fogócskáztak, labdáztak, ernyőjátékoztak, zsákban futottak, csillámtetkóztak. Megyeri Ágnes, óvodapedagógus is számtalan jó ötlettel gazdagította az eseményt. Örülök, hogy ilyen partneri kapcsolatot tudtunk kialakítani a két intézmény között.
Tartalmas, jókedvű, finomságokkal teli délelőttöt töltöttünk együtt a Bóbitásokkal. Köszönjük szépen nekik, pedagógusaiknak és a szülőknek is a szervezést és a vendéglátást!
Nagyon büszkék vagyunk a Mókus csoportos gyermekeinkre! Ügyesen, fegyelmezetten sétáltak, buszoztak, játszottak. Nagy dicséret illeti őket!
„Sok jó ember összefogott hát: püspök úr, szüleink, tanárok, 
