Híreink

Óvodánkban már negyedik éve rendezzük meg Márton-napi gyermekjátszó délutánunkat. Idén igazán különleges élményben részesülhettek a résztvevők, szülők, gyermekek egyaránt.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium megbízásából a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő nyílt pályázat keretében meghirdette a Kincses Kultúróvoda 2025 cím elnyerésének lehetőségét, melyen intézményünk sikeresen szerepelt.

November 14-én, a pályázat által olyan program valósulhatott meg, amely lehetőséget adott egy zenei előadásra, mely során a résztvevők a közös zenélés örömével, felszabadító erejével gazdagodhattak, valamint egy népi mesterséggel is megismerkedhettünk és ki is próbálhattuk azt.  A pályázatból megvalósulható tevékenységeink sokrétű élmény és ismeretszerzésre adnak lehetőséget a későbbi időszakban is.

A „Kincses Kultúróvoda 2025” cím célja a intézmény partnerkapcsolatainak építése a marketingtevékenységek során, valamint a kapcsolatrendszerünk bővítése. Az elnyert támogatásból az intézmény lehetőséget kap a 2025-2026. nevelési évben egy olyan komplex kulturális programcsomag megvalósítására, amely az óvodával együttműködő kulturális intézmények, illetve civil szervezetek szolgáltatásait integrálja. A „Kincses Kultúróvoda 2025” címet óvodánk három naptári éven keresztül használhatja.

Az esemény meghívott vendégei voltak:

Tücsökszabi és Hangyabence - interaktív kéttagú zenekar. Tücsökszabi (Cseke Szabolcs) zenepedagógus, hangterapeuta magyar népzenei alapokon nyugvó vidám, vicces, életszeretetet közvetítő gyerekdalait hozta magával, igényes, változatos szöveggel és zenei világgal. Szabi és Bence nem csak a gyermekek, de a felnőttek arcára is mosolyt csaltak. Az egy órás koncert során lehetőségünk volt együtt énekelni, táncolni a zenészekkel. Az élő hangszeres zene különleges élményt nyújtott a résztvevők számára.

A koncert után Szukits Éva, a veszprémi Deák Ferenc Általános Iskola pedagógus-könyvtárosa, szalmafonó kalauzolt el bennünket a szalmafonás rejtelmeiben. A gabonanövények szárának felhasználása igen nagy múltra tekint vissza.

A szalmafonás kialakulásának hagyománya a XVIII. századra tehető Magyarországon. Korábban az aratás befejezésekor fontak díszes aratókoszorúkat, boronákat, esőcsigákat. Napjainkban a felújított hagyomány eredményeként az ügyes kezű mesterek országszerte rendkívül változatos és míves szalmafonásokat készítenek.

Szalmából esztétikus, természetes alapanyagú díszeket készített Éva is, melyből kiállítást is rendeztünk az óvodában. Az érdeklődők megtekinthették Éva és férjének keze munkáit is, a bátrabbak pedig ki is próbálhatták a mesterség alapjainak elsajátítását.

Külön szeretném kiemelni Buruczné Panni néni kézműves tevékenységeit is. Panni néni, a nyugdíjas, aktív nagymama minden óvodai eseményen aktívan részt vállal a barkácsolós tevékenységekben. Így volt ez az idei Márton-napos eseményünkön is. Köszönjük, hogy általa ismét különleges alkotásokat készíthettek a gyermekek.

Az eseményt az óvodások Szent Mártonos verselése, éneklése zárta.

Szeretném hálámat kifejezni MINDEN Szülőnek, a sok felajánlott finomságért, eszközért, játékért, segítségért, nélkületek ez a rendezvény sem sikerülhetett volna!

Turzainé Gazsó Kata

További képek a Márton-napi gyermekjátszó délután galériában!

November 11. Szent Márton napja. Ezt mi is megünnepeltük osztályunkban. Olvasás órán megismerkedtünk Márton életével. Ki is volt Ő, hogyan választották püspöknek:

Márton eredetileg katona volt. Egyszer találkozott egy koldussal, akit a rablók kifosztottak. Saját köpenyét kettévágta és az egyik felét odaadta a koldusnak. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték. Márton tisztelete halála után is tovább élt, bár már életében is legendák keringtek jóságáról és tisztességéről. Halála után szentté avatták.

Márton napjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon, melyek egyrészt Szent Márton és a ludak legendájához kötődnek, másrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez.

Márton naphoz számos időjóslás tartozik:

„Ha Márton ludja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál.”

„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”

 Ha köd van: „Eljött Márton szürke lovon.”

Néphagyománnyá vált a libaételek fogyasztása, az új bor megkóstolása, hiszen: „A bornak Szent Márton a bírája”.

A Márton-napi fáklyás felvonulás Szent Márton emlékét őrizi, és a jó cselekedeteket jelképező fényt juttatja el mindenkihez. 

Mindezzel játékos feladatokon ismerkedtünk meg. Volt keresztrejtvény, szókereső, libás színező, szófelhő. Matematika órán a libák országába csöppentünk és játékos feladatokat oldottunk meg. Délután elkészítettük a saját Márton napi lámpásunkat. Ahogy a mondás mondja: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Mi ettünk.  Móni néni liba alakú süteményt sütött, azt ettük meg.

1-3. osztályosok

Zarándokutunk utolsó állomása Assisi volt, ahol az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc született. A hegyoldalba épült város látványa már az autóbuszból nézve is fantasztikus volt. Némi lépcsőmászást követően elsőként a Basilica di Santa Chiara épületénél álltunk meg. Itt látható az a feszület, amelyhez Ferenc a San Damiano-templomban beszélt. A templomban nyugszik Szent Klára, Ferenc közeli követője és a klarissza rend alapítója.

Majd bejártuk a történelmi óvárost. Az Assisiben tett séta egy utazás az időben: a keskeny kőutcákat középkori házak, virágokkal díszített erkélyek és kis terek szökőkutakkal szegélyezik. A piacon minden kapható, mi szem-szájnak ingere. A város hangulata is meghitt, nem véletlenül nevezik a béke helyének. Emellett fantasztikus a kilátás az umbriai dombvidékre is.

Menet közben láthattuk a Chiesa Nuova templomot, ezen a helyen állt Szent Ferenc szülőháza. A templom belsejében megtalálható egy szűk kis helyiség, amelyről feltételezik, hogy apja ide zárta az ifjú Ferencet, miután a fiú posztót adott el a romokban álló kicsiny San Damiano-templom kijavítása érdekében. Ferenc szüleinek egyébként szintén szobra áll Assisiben.
Betértünk a Santa Maria Maggiore-templomba is, itt keresztelték meg Ferencet. A templomban helyezték örök nyugalomra Carlo Acutist. Acutis 2006-ban, 15 éves korában leukémiában halt meg, és az olaszországi Assisi zarándokhelyen temették el. Földi maradványait később exhumálták, előkészítették és átalakították. 2020-as boldoggá avatása óta testét üveggel fedett koporsóban helyezték el, és a hívek látogathatják. 2025. szeptember 7-én XIV. Leó pápa szentté avatta Acutist Rómában. Ő ezzel az első „millenniumi” szent, az 1980 és 1999 között született generáció képviselője. Ő az első, akinek a jámborságában a digitális média jelentős szerepet játszott. 

Óvárosi sétánk a Szent Ferenc bazilika és kolostor mellett fejeződött be, amely 1228-1253 között épült. Az altemplomot Cimabue és Giotto freskói díszítik, a felső templomban Giotto és tanítványainak freskói Szent Ferenc életét ábrázolják. Az altemplomban található Szent Ferenc sírja. Szent Ferenc relikviáinak kápolnájában láthatjuk a szent ruháját és a Naphimnusz eredeti töredékszövegét. A bazilika egyik kápolnájában mutattuk be utolsó szentmisénket, melynek végén Te Deumot énekelve adtunk hálát a jó Istennek a zarándoklatért és az itt kapott lelki élményekért.

Assisiben még átbuszoztunk a Santa Maria degli Angeli (Angyalos Boldogasszony) bazilikához is. Assisitől nem messze, a városhoz közeli erdőben állt a vélhetően a VI. században, Szűz Mária tiszteletére épült kápolna, amely  Assisi Szent Ferenc korára egészen elhagyatott volt. A terület, ahol a templomocska állt, a helyiek körében akkoriban Porciunkula, azaz "kicsinyke osztályrész" néven volt ismert.  Amikor Szent Ferenc 1205 őszén a San Damiano-kápolnában a keresztről a megfeszített Krisztus szavát hallotta – „Ferenc, menj, és állítsd helyre házamat; mert látod, hogy egészen romokban hever” –, válaszul hozzáfogott, hogy saját kezével újítsa fel a Porciunkula romos kápolnáját, majd két másik apró templomot. Itt telepedtek le az első testvérek, és 1211-ben itt öltötte magára a szerzetesi ruhát Assisi Klára is. Ferenc a kicsiny Angyalos Boldogasszony-kápolnát minden földi helynél jobban szerette, s itt fejezte be földi életét 1226. október 3-án. Az Angyalos Boldogasszony-kápolna fölé 1569 és 1679 között hatalmas, a nagy számban érkező zarándokokat is fogadni képes háromhajós bazilikát emeltek Giacomo Barozzi da Vignola olasz építész tervei szerint. Máig ez a hely a ferences rend anyaháza.

Beszámolóm ezzel végére ért. A jó Istennek adott hálán kívül köszönet Spányi Antal püspök atyának a zarándoklat lehetőségéért, Hajdu Ferenc és Mórocz Tamás atyáknak a lelki vezetésért, a Székesfehérvári Egyházmegye munkatársainak a szervezésért, idegenvezetőinknek és sofőreinknek a sok-sok úti élményért!

„Amikor látod, vándor, hogy római sír fedi azt, aki a fagyos Dunánál született, nem fogsz csodálkozni, ha megfontolod: Róma volt és marad mindannyiunk hazája.”

További képek a Szentévi zarándoklat 5.: Assisi galériában! 

Október 28.: Róma

Római harmadik napunkat a Vatikánban, a Szent Péter bazilika bejárásával kezdtük. Kellemes meglepetésként egy zarándok ajándékcsomagot is átvehettünk belépés előtt, amely egy kis hátizsákból és a benne található sapka, két póló, kendő, karkötő és kulacs együtteséből állt.

Mikor Numa Pompilius, a mondák szerint Róma második, jövendőmondó királya Kr.e. mintegy hétszáz évvel kiválasztotta azt a magaslatot, ahonnan népének kinyilvánította az istenek állítólagos üzeneteit (a vaticinatiókat), aligha láthatta előre a jövőt – azt, hogy a Vaticanus-domb viszonylag kisebb részén idővel egy szuverén, nemzetközileg is elismert városállam alakul, amelyet a császárságokra és királyságokra jellemző elidegeníthetetlen területi, politikai, polgári és diplomáciai jogok illetnek majd meg. A Vatikán a világ legkisebb államalakulata. Területe alig haladja meg a 44 hektárt – nem nagyobb tehát, mint egy jókora, 18 lyukú golfpálya. E kicsiny állam területén található ugyanakkor a világ legnagyobb temploma, a Szent Péter-székesegyház, továbbá egyik legnagyobb kiterjedésű palotaépítménye, amely mintegy ezer helyiségből áll.

A szuverén állam 1929. február 11-én alakult az ún. lateráni szerződés alapján. XI. Pius pápa lateráni egyezmény aláírása idején a következőket mondta: „Ez a terület kicsi, mégis kijelenthetjük, hogy a világon a legnagyobb, hiszen itt található a Bernini által tervezett oszlopcsarnok, Michelangelo kupolája, a gyönyörű galériák, a kertek és a könyvtárak számos tudományos kincse, valamint az Apostolok Fejedelmének sírja.”

Látogatásunk a szentév miatt még különlegesebb jelentőséggel bírt. Ferenc pápa 2024. december 24-én megnyitotta a 27. szentévet, vagy másnéven jubileumi évet. Az első szentévre 1300-ban került sor, amelyet VIII. Bonifác pápa hirdetett meg. Ebből is láthatjuk, hogy a katolikus hagyományban a jubileumi szentév fontos esemény.

A szentévet felfoghatjuk úgy is, mint egy egész éven át tartó lelkigyakorlatot és meditációt. Ennek során lehetőségünk van arra, hogy egyénileg és közösségben megvizsgáljuk és megújítsuk Istennel, az egyházzal, önmagunkkal és egymással való kapcsolatainkat, mindezt egy bizonyos témára fókuszálva. A mostani szentév A remény zarándokai mottót viseli. A keresztény ember számára a remény több, mint pusztán bizakodás, a remény maga Jézus Krisztus. Életünk pedig folyamatos zarándokút, amelyben szeretnénk egyre inkább Krisztushoz hasonlítani, szentté válni. A remény és a zarándoklat kapcsolatát megélhetjük akkor is, amikor fizikai értelemben vett zarándokúton veszünk részt. A zarándoklat egyszerre előre és befelé vezető út, fizikai és spirituális, testi és lelki folyamat. Olyan események várnak ránk a szentévben, melyek mindezekben segítenek elmélyülni.

A szent kapun belépve, a csodálatos műalkotásokban gyönyörködve, tiszteletünket leróva Szent Péter sírjánál, valamint a Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya magyar kápolnájában bemutatott szentmisénk alatt is volt lehetőségünk a lelki elmélyülésre, Róma és a katolikus egyház szívében megélt élményeink minden bizonnyal maradandó alapjai lesznek léleképítésünknek a jövőben.

Délután a falakon kívüli Szent Pál bazilika jelentette a végét római programunknak. Róma harmadik legnagyobb bazilikáját, a San Paolo fuori le Mura, vagyis a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát sokan arról a különös hiedelemről ismerik, amely szerint a világvége eljövetele a templom falain múlik. A szokatlan jóslatnál azonban figyelemre méltóbb maga az épület, amely a városfalakon túl, az Ostia felé vezető út mentén emelkedik, ott, ahol a hagyomány szerint Pál apostolt eltemették. A IV. század végén, I. Theodosius császár uralkodása alatt nagyszabású templommá alakították. A bazilikát I. Leó pápa idején fejezték be és évszázadokon át fontos szakrális helyszínként szolgált, mígnem 1823-ban egy tűzvész súlyosan megrongálta. Az újjáépítést XII. Leó pápa indította el 1832-ben, és a nemzetközi összefogásnak köszönhetően az eredeti formák megőrzésével állították helyre.

A főhajót a mellékhajóktól elválasztó oszlopsorok felett, valamint a kereszthajó oldalfalain kör alakú mezőkben, úgynevezett medalionokban a pápák arcképcsarnoka fut végig, kronologikus rendben Péter apostoltól egészen Ferenc pápáig. A sorban mindig csak az aktuálisan hivatalban lévő pápa portréja van kivilágítva – ezzel is hangsúlyozva az élő egyház jelenlétét. A hiedelem szerint azonban ez a galéria nemcsak a történelem tükre, hanem egyfajta prófécia is: a világvége akkor következik be, amikor elfogynak a mozaikmezők, és már nem marad hely több pápa portréjának. A főhajó falán sorakozó mozaikmezők közül már csak egy áll szabadon, ám a medalionok átkanyarodnak a szomszédos párkányra is, így még sok pápa portréja kaphat helyet a templomban. A falakon kívüli Szent Pál-bazilika tehát egyszerre történelmi emlékhely, műalkotás és vallási jelkép, az örökkévalóság és az idő múlásának találkozási pontja.

További képek a Szentévi zarándoklat 4.: Róma harmadik nap galériában!

Október 27.: Róma

Második római napunkat a Santa Prassede bazilikában, szentmisével kezdtük meg, majd a közvetlen közelben lévő Santa Maria Maggiore (Havas Boldogasszony) székesegyházba sétáltunk át.

A Santa Maria Maggiore-bazilika a római Esquilinus-domb tetején található, ahol 16 évszázaddal ezelőtt emelték, és a Vatikán területén kívül levő egyik pápai székesegyház. Kultikus építmény különös kisugárzásával, méreteivel, pompás belsejével, művészi alkotásaival, kápolnáival.

Az egyházi hagyomány szerint 352-ben augusztus 5-ről 6-ra virradó éjszaka a Szűzanya jelent meg János pátriárka és Liberius pápa álmában és arra kérte őket, hogy építsenek templomot a tiszteletére azon a halmon, ahol másnap havat találnak. Másnap reggel a templom mostani helyén havat leltek, és a hóban egy templom alaprajzát vélték felfedezni. Meg is építették a templomot, és minden évben augusztus 5-én Havas Boldogasszony ünnepén a Paolina-kápolnában fehér virágszirmokat szórnak le a mennyezetről.

A bő másfélezer éves, mára bazilika szintjére emelt építményt közben számtalanszor átépítették, palotaszerű külsőt kapott. Harangtornya a XIV. századból való, az előtte levő oszlopot a Forum Romanumról hozták ide.

A háromhajós templom 40 ión oszlopa fölött a Krisztus eljövetelét teológiai értelemben megelőlegező ótestamentumi jelenetek láthatók a mozaikos frízen. A téma kifejtése a diadalív aranyozott. bizánci stílusú mozaikjain folytatódik, amelyek aprólékos részletességgel ábrázolják Jézus születésének és gyermekkorának eseményeit. A kompozíciót a főoltár mögötti apszisban a nagyszerű és fennkölt XIII. századi Trónoló Madonna a gyermek Jézussal mozaik teljesíti ki és zárja le.

Szintén figyelemre méltó a pompázatos reneszánsz mennyezet, mely feltehetőleg G. Sangallo műve. Az Amerikából hozott legelső aranyszállítmánnyal aranyozták.

Ferenc pápa végső nyughelye is a római Santa Maria Maggiore-bazilikában kapott helyet – a síremlék egyszerű, méltóságteljes, és különlegességét az adja, hogy a Liguriából származó kőből készült, abból a régióból, ahonnan a pápa olasz nagyszülei is származnak. A síron csupán ennyi olvasható: „Franciscus”, valamint látható rajta a pápa mellkeresztjének másolata is.

Délután a Basilica di San Pietro in Vincoli (Bilincses Szent Péter templom) következett, amely érdekes vallástörténeti relikviát rejt. Itt őrzik ugyanis Szent Péter láncait, mellyel jeruzsálemi bebörtönzése idején tartották fogva az apostolt. A bilincs kalandos úton került Rómába: először Iuvenalis, a jeruzsálemi püspök ajándékozta oda Aelia Eudociának, II. Valentinianus császár hitvesének, aki később továbbadta lányának, Eudoxia császárnőnek, III. Valentinianus feleségének. Végül a hölgy elvitte I. Leó pápához, aki, amikor össze akarta azt hasonlítani Péter utolsó, a római Mamertinus börtönben használt láncával, a két bilincs csodálatos módon összefonódott. Azóta az eggyé vált láncokat a főoltár alatt kialakított ereklyetartóban őrzik.

Egy másik nevezetes műalkotás is a gyönyörű barokk templom falain belül található, ez pedig Michelangelo Buonarrotti Mózese, melyet a művész eredetileg II. Gyula pápa síremlékéhez tervezett. A híres alkotásnak furcsa módon ördögi szarvak éktelenkednek a homlokán. Michelangelo tréfálkozott volna, netán szentségtörést követett el, amikor odabiggyesztette őket a próféta fejére? Ennél profánabb a magyarázat: a reneszánsz idején széles körben elterjedt ábrázolásmód Szent Jeromosnak „köszönhető”, aki Mózes ragyogó arca esetében a héber ’karnu’ (szarv, fénysugár) kifejezést ’cornutának’, azaz szarvval ellátottnak fordította latinra.

Római városnézésünket a Colosseum és Forum kívülről történő megtekintésével folytattuk, s a történelmi műemlékek mellett Nagy Konstantin császár szobrát is megcsodálhattuk, amely mellett még e sorok írója is törpének érezte magát.

A Capitoliumi-domb északi magaslatára épült Juno-templom helyén (ez volt az a templom, amelyhez a gallok támadását sziszegésükkel jelző capitoliumi ludak legendája is kötődik) emelkedik a VI. század óta a Santa Maria in Aracoeli (= Szűz Mária az égi oltáron). A templom amilyen sivár kívülről, annyira díszes belülről. A dúsan aranyozott mennyezetéről és Pinturicchio freskósorozatáról híres, melyek az 1480-as években készültek. A képek a Sienai Szent Bernardino életének eseményeit mesélik el.

A templom azonban leginkább a Szent Gyermekről (Santo Bambino) híres, arról a szoborról, amelyet a hagyomány szerint a Gecsemáné-hegyen álló olajfák fájából faragtak. Az Aracoeli Gyermeket nagyon szerették a rómaiak, akik csodatévő képességeket tulajdonítottak neki, például a halottak feltámasztását és a súlyos betegek gyógyítását. 1994-ben ellopták, és soha többé nem találták meg. Gecsemánéból származó fából másolatot készítettek, amely másolat jelenleg a sekrestye melletti saját kápolnájában van kiállítva. A kápolna előtt található urnába bárki bedobhatja kéréseit a Santo Bambinóhoz. Az értékes fogadalmi ajándékokat időnként elárverezik, és a bevételből katasztrófa sújtotta területek szenvedő gyermekeit támogatják.

Esti sétánk során még a II. Viktor Emánuel emlékmű és a Piazza Venezia is belefért a programba, majd nyugtázhattuk, hogy immár a negyedik napunk is elrepült a zarándoklatból.

További képek a Szentévi zarándoklat 3.: Róma második nap galériában!

Október 26.: Róma

Másnap reggel az „örök város” felé vettük útunkat. ahol első imánkat a Santa Maria in Domnica bazilikában mondtuk el, majd átsétáltunk aSanto Stefano Rotondo templomba, ahol a Rómában élő magyarokkal közösen vettünk részt a vasárnapi szentmisén.

Az első vértanú Szent Istvánról elnevezett római templom Róma egyik legjelentősebb temploma. Rómának ez a kerek alakú ókeresztény bazilikája egykor a magyar pálosoké volt és a XV. század óta a magyarok nemzeti templomaként ismert.

Róma egyik legmagasabb dombján, a Caeliuson (Celio) álló körtemplom a római magyar jelenlét egyik legértékesebb műemléke. Az V. század második felében készült Santo Stefano Rotondo bazilika jellegzetessége, hogy kör alakú, márpedig a keresztény világban ez meglehetősen ritka. Középen álló oltárát Szent István, Szent Imre és Szent László tiszteletére szentelték föl.

A XV. század közepén az antik nagyság visszaállítását szorgalmazó V. Miklós pápa az akkorra már romossá váló templomépületet az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok gondjaira bízta. Ebben szerepet játszott a két István (az első mártír és az első magyar király) névazonossága is.

A magyar pálosokat 1579-ben a magyar jezsuiták követték, itt rendezte be Szántó (Arator) István a magyar kollégiumot.

A XVI. században készültek el a falakon látható hátborzongató alkotások is. Ezeken a falfestményeken római mártírokat nyúznak, főznek, darabolnak, pörkölnek, vadállatokkal széttépetnek, keresztre feszítenek és elevenen eltemetnek. Az egyes falfestmények felett olvasható annak a császárnak a neve, aki elrendelte az egyes kínzásokat.

Mindszenty Józsefet (1892-1975) XII. Pius pápa kreálta bíborossá 1946 februárjában és római címtemplomaként a Santo Stefano Rotondo bazilikát jelölte ki számára. Ezért 2016-ban emléktáblát helyeztek el itt, amely a templomban eltemetett Lászai János római gyóntató 1523-as sírja feliratának sorait idézi, amely szerint Róma mindannyiunk közös hazája volt és marad.

Szentmisénk után átsétáltunk a Lateráni Szent János Bazilikához, melynek hivatalos neve az Üdvözítő temploma, de védőszentje II. Lucius pápa által Szent János apostol, ezért inkább így nevezik a székesegyházat.

Az épület alapítása még a IV. századra nyúlik vissza és Nagy Konstantin nevéhez fűződik, aki elsőként biztosította a vallásszabadságot a keresztények számára. A bazilika jelenlegi formájában a XII. századból származik, később több pápa új részekkel bővítette.

A templom főoltára még mindig az a faoltár, mely a katakombákból került elő, a legenda szerint ezen még Szent Péter apostol is misézett, bár mára már márványlap fedi. Az oltár fölött baldachint láthatunk, melyet gránit oszlopok tartanak. A kereszthajó falán azok az események vannak megjelenítve, melyek fontosak voltak az egyház szempontjából, továbbá a barokk orgona is itt került elhelyezésre. A középhajóban 12 fülke található az apostolok szobrainak. A középkori mozaikkép megmaradt eredeti formájában. A kazettás mennyezet gazdagon aranyozott, színe kék és bíborvörös. A székesegyházban megtekinthetjük Giotto híres freskóját is, mely VIII. Bonifác pápát jeleníti meg, amint meghirdeti az 1300-as szentévet. Magyar vonatkozása is van a templomnak: a jobboldali oszlopok egyikén egy emlékművet láthatunk, mely megörökíti, hogy II. Szilveszter pápa koronát küldött István királynak 1000-ben. A pápák az „avignoni fogságig” (1309 és 1375 között a római pápák a franciaországi Avignonban éltek kiszolgáltatva a politikai hatalmasságoknak), vagyis egy évezreden át a Lateránban laktak. Csak visszatérésük után költöztek át a Vatikánba.

A bazilikával szemközt ősi épület áll. Jószerivel ennyi maradt meg a régi Lateráni-palotából. Ez fogadja magába a Scala Santát (a Szent Lépcsőt). Szent Heléna hozta magával Jeruzsálemből. A hagyomány szerint ezen vezették fel Jézust Pilátus elé. A 28 faburkolatú márványlépcsőn csak térdelve lehet felhaladni. A S. Lorenzo pápai kápolna befogadására D. Fontana készítette az épületet az 1500-as években. Ritka műemlékeket és relikviákat őriz, ezért is kapta a Sancta Sanctorum, (a legszentebb hely) nevet.

Következő látnivalónk, a Jeruzsálemi Szent Kereszt Bazilika azon a helyen épült, ahol Nagy Konstantin császár édesanyjának, Ilonának palotája állt. Az elbeszélések szerint, amikor a császárfiú, Konstantin igazságtalanul elűzte magától feleségét, a 80 éves anyacsászárnő Jeruzsálembe zarándokolt, hogy engesztelésül felkeresse Jézus szenvedésének színhelyét. Utazása alkalmat nyújtott arra, hogy az akkoriban megtalált szenvedésereklyéket összegyűjtesse, és a Golgota földjével együtt Rómába szállíttassa. A kápolnában, a baldachinos oltár mögött örzik a szent Kereszt három darabját, a kereszt feliratának felét, egy szöget a keresztből, a töviskoszorú két tövisét és Szent Tamás apostol ujját.

A kegykápolna 1484 óta büszkélkedik a felejthetetlen mozaikboltozattal, a bizánci stílusú, arany izzású háttér előtt mosolygó Krisztus-arccal, Szent Ilona és más szentek alakjával.

Igazán tartalmas napunkat a barokk belvárosban tett séta zárta, ahol olyan nevezetes helyszíneket láthattunk és járhattunk be, mint a Spanyol lépcső, a Trevi-kút, a Pantheon, a Santa Maria Sopra Minerva templom, a Piazza Navona vagy a  Piazza del Popolo.

További képek a Szentévi zarándoklat 2.: Róma első nap galériában!

Október 24-30. között mintegy 100 zarándok tölthetett el egy csodálatos hetet Olaszország legszebb zarándokhelyein, a Székesfehérvári Egyházmegye és a Via Sacra utazási iroda szervezésében. A szentévi zarándoklaton intézményünket Turzainé Gazsó Kata óvodai intézményegység-vezető és Kiss Attila főigazgató képviselték. A szervezők gondoskodtak róla, hogy a tartalmas lelki program mellett számos turisztikai nevezetességhez is eljuthassunk.

Október 24.: Padova

Az első nap délelőttje még az utazásról szólt, hajnali ébredés után 5 órakor indultunk Székesfehérvárról, s mintegy 7 órányi utazás következett Szlovénián keresztül Olaszországba. Délután érkeztünk meg első állomáshelyünkre, Padovába, ahol megcsodálhattuk a Szent Antal bazilikát, majd első napi szentmisénket is megtarthattuk.

A Basilica di Sant' Antonio bazilikában őrzik Szent Antal ereklyéit. A 13. században épült bazilikájával Padova a legjelentősebb zarándokhely Venetóban, és a világ minden részéből érkező zarándokok úticélja. Szent Antal a katolikus egyház legnépszerűbb szentje, a padovai bazilikát évente 4 millió hívő és zarándok keresi fel. A bazilika belsejében a XIII. és XX. század közötti jelentős festőművészek, mint például Tiziano és Giotto festményei, valamint Donatello szobrai és rézkarcai láthatók.

A 36 éves korában, 1231-ben elhunyt Antal az egyik legjobban tisztelt szent Itáliában, ahol egyszerűen csak il santónak (a szentnek) nevezik. Páduai Szent Antal a szegények, éhezők, várandós anyák védőszentje. Általában a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál.

A nap végén továbbmentünk Ferrarába, ahol a szállás elfoglalása után elköltöttük a vacsoránkat, majd erőt gyűjthettünk a következő napokra.

Október 25.: Orvieto

Második napunkon Orvieto felé vettük az irányt, itt mutattuk be aznapi szentmisénket is. Orvieto székesegyháza szorosan kötődik az úgynevezett bolsenai csodához. 1263-ban egy Prágából származó, Rómába zarándokló, Pietro nevű pap, aki kételkedett abban, hogy a mise során valódi átváltozás történik, éppen átváltoztatta az ostyát és a bort Bolsenában, amikor az ostya valóban vérezni kezdett. Érthető, hogy egy olyan szentélyt kívántak emelni, ahol a kor egyik nagy problémájára, a valódi vérré és hússá történő átváltozás kérdésére választ adó relikviákat méltó módon lehessen elhelyezni. Így született meg az orvietói dóm, amely az egyik legszebb gótikus székesegyház Olaszországban. A munkálatok 1290-ben kezdődtek, ekkor még román stílusban, ami pl. a félkörív mellett a bélletes kapukon figyelhető meg, de hamar megjelentek a gótikus stílus elemei, mint az égre törő tornyok, a vízköpő szobrok, amelyek inkább meghatározzák az épületet. Sienai hatásnak köszönhető az épület jellegzetes világos-sötét sávozása, amit bazalt és travertin márvány felhasználásával értek el.

Orvieto történelme az etruszk korig nyúlik vissza, amikor a város fontos kereskedelmi központ volt. A sziklán való stratégiai elhelyezkedése védelmet nyújtott az ellenséggel szemben, és bevehetetlen erőddé tette. Az évszázadok során a várost különböző nemzetek uralták, ami nyomot hagyott építészetén és kultúráján.

A város szívében egy egyedülálló technikai és építészeti gyöngyszem is található, a Szent Patrik kút. Ez egy lenyűgöző, 53 méter mély kútrendszer, amelyet a XVI. században építettek VII. Kelemen pápa parancsára, aki itt keresett menedéket. A kutat úgy tervezték, hogy ostrom esetén vízzel lássa el a várost, és kialakítása kivételes a kettős csigalépcső miatt, amely lehetővé tette, hogy a vízhordók úgy tudjanak fel- és leereszkedni, hogy ne találkozzanak egymással. A középkori házakkal és boltokkal szegélyezett szűk utcákon sétálni felejthetetlen élmény. A helyi piacokon és kézműves boltokban a kerámiáktól a hagyományos etruszk ékszerekig sokféle szuvenír közül válogathatunk, amennyiben elbírja a pénztárcánk.

További képek a Szentévi zarándoklat 1.: Padova és Orvieto galériában!

Hagyományaink szerint idén is megrendezésre került az október 23-i ünnepségünk. Minden évben a mindenkori nyolcadik osztály tartja az emlékműsort. Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után az iskola tornatermében került sor a rendezvényre, ahol a 8. osztály emlékműsorát hangulatos videóbejátszások is alátámasztották, ami a közönség egybehangzó véleménye szerint jól sikerült. A Boldogasszony anyánk eléneklését követően az iskola előtti feszületnél helyeztük el mécsesünket a forradalom emlékére.

További képek az Október 23. emlékezete galériában!

Jön immár az ismerős, széllábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel,

Sóhajtoz nagyokat, s harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Kányádi Sándor Jön az ősz

Az idén, október 10.-én került megrendezésre 2. és 4. osztály számára az ősz köszöntő családi délután. Osztályfőnök: Bodokiné Szakács Beáta.

A programsorozatnak az alapi vadászház adott otthont, amely változatos és hasznos időtöltést kínált a gyermekeknek, a szülők szervezésében. Lényeges szempont volt, hogy az ősz, mint évszak és mint szimbólum megjelenjen a különböző tevékenységekben. Ízei domináljanak, és felismerhetővé váljanak az ételekben, desszertekben. Tantárgyi vonatkozások tekintetében  is jelen legyen. Jelentőségénél fogva, ezen nézőpontok figyelembevétele alapján valósultak meg a szabad foglalkozások.

A tanulók részesei lehettek, kreatív kézműveskedésnek, barkácsolhattak. Teret nyertek a szépészeti cselekedetek. Megismerkedhettek a tökfaragás fortéjával. A vadászok által betekintést nyerhettek az agancs főzés titkaiba. Utazhattak pónifogattal, amely során fellelhették az őszi táj szépségét és hasznosságát. A jókedv, móka, kacagás folyamatos kísérője és szereplője volt ezen napnak.

A délután célja az volt, hogy az iskolások számára bővelkedjen olyan információkkal, értékekkel, amelyekkel gazdagodhat tudásuk, jól érezzék magukat és egymást egy másik oldalról is megismerjék. Az együtt eltöltött idő emlékezetes maradjon számukra.

 Így valósult meg az ősz köszöntő családi délután sikeressége.

  Nagy Csilla  4. osztályos szülő

További képek a Családi délután a 2. és 4.osztályban galériában!

Iskolánk egyik hagyománya, hogy az őszi szünet előtti nap délutánjára valamilyen könnyedebb programot szerveznek az osztályok, amelyen a szülők is részt vehetnek, amennyiben idejük engedi, s akár ötleteikkel, szervezéssel és a lebonyolításban is segíthetik az osztályfőnökök munkáját.

A ráhangolódást már a hét elején megkezdtük az ősz egyik legkedveltebb gyümölcsének, az almának a fogyasztásával: mivel pénteken a 8. osztályosok nem voltak iskolában a pályaválasztási kiállítás miatt, a Márkli Kert ajándékát akkor osztottuk ki, amikor már ők is itt voltak újra az iskolában. 

Alsóban a 2-4. osztályosok október 10-én már tartottak egy ilyen jellegű programot az alapi vadászházban, most pedig mindkét osztályunk a kézműves foglalkozást választotta a mai délutánra.

Felsőben inkább a gasztronómiai jellegű élvezetek mellett tették le a garast, lángos, gyümölcssaláta, gofri, és sütőtököt formáló kekszgolyó egyaránt szerepelt a kínálatban. Az ötödikesek emellett egy családi délutánnal kötötték össze a foglalkozást, a sportpálya melletti kiülőben energiával tölthették fel magukat, illetve nyakláncot, díszeket készíthettek, a pályán pedig le is adhatták a felszedett energiát különféle játékokkal, mint a méta, foci, kosarazás.

Köszönjük minden szülőnek, aki bármilyen formában segítette rendezvényünket, akár hozzávaló beküldésével, akár személyesen is el tudott jönni. Az 5. osztályosok egyben köszönik a kiülő rendelkezésre bocsátását a polgármesteri hivatalnak!

További képek az Őszi készülődés galériában!

A Fejér Vármegyei Kormányhivatal szervezésében a Székesfehérvári Szakképzési Centrum Széchenyi István Műszaki Technikum adott otthont, október 17-én pályaválasztási kiállításnak, mellyen a nyolcadik évfolyam tanulóival vettünk részt.

Az október 17-18-i rendezvénysorozaton összesen 59 kiállító volt jelen. A középfokú oktatási intézmények – gimnáziumok, technikumok, szakképző iskolák –, az egyetemek, a duális céges partnerek, a szakmai szervezetek és a rendvédelmi szervek egy helyen jelentek meg a teljes képzési portfóliójukkal, munkaerőpiaci kínálatukkal. A tanulók körbejárhattak és megnézhették, hogy milyen lehetőségek vannak a városban, a vármegyében.

A kiállítást a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola kórusának műsorával nyitották meg, majd dr. Balogh Szilvia foglalkoztatásért és programokért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a résztvevőket. A fiatalokhoz szólva azt mondta: „Belőletek lesznek a jövő szakemberei! Ti vagytok azok, akik a magyar munkaerőpiac szempontjából az egyik legnagyobb értéket fogjátok képviselni. A döntés, amelyet most meghoztok, komoly felelősség, mert meghatározza az életetek következő időszakát, és az is lehet, hogy az egész életpályátokat.” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a karrier egy hosszú utazás, nem egy egyszeri döntés eredménye, fontos, hogy legyünk a megfelelő információk birtokában, jó időben és jó helyen.

Ugyancsak részt vett a megnyitón és köszöntötte a résztvevőket Kulcsár Szilvia, a Székesfehérvári Szakképzési Centrum kancellárja és Dr. Tanárki Gábor, a Fejér Vármegyei Kormányhivatalt vezető főispánja.

A középiskolák által bemutatásra került standokon nagy örömmel vettek rész diákjaink, tájékoztató anyagokat gyűjtöttek, gyakorlatú feladatokat oldottak meg. A pontok megszerzésével különböző ajándéktárgyakhoz jutottak.

Az általuk választott szakmák iskoláinak helyszínein, hasznos információkat szereztek be. Mélyebb betekintést kaptak, arról a szakmáról mely az érdeklődésüket felkeltette.

A program végén a művészeti iskolák bemutatóit csodálhattuk meg.

Sok élménnyel gazdagodva, zártuk a napot.

Szloboda Marianna

További képek a Pályaválasztási kiállítás galériában!