További képek a Zánkafürdő 8. osztály galériában!
Sikeres pályázatunk híre után lázban égve készülődtünk a következő Erzsébet táborunkra. Szeptember 6-án, hétfőn végre elérkezett a várva várt nap: három napos kirándulásra indultunk Zánkára. A fiúk az iskolabusszal, Józsi bá kíséretében utaztak (azaz ment az ökörködés, aminél csak a buli és a karének viselte meg jobban tornatanárunk idegeit, bár volt, aki saját leírása szerint a vérét is tudta szívni a jobb sorsra érdemes tanerőnek), a lányok pedig Bea néni autójában keltek útra.
Az érkezés után elfoglaltuk szobáinkat a sötétkékeknél (ha Attila tanár úr is velünk jött volna, biztosan a zöldekhez kerülünk), majd megettük a finom ebédet. Első nap délután hajókázni mentünk egy katamaránon. Szép, napos idő volt, elláttunk egészen a túlsó partig. Este Veréb Tamás koncerten vettünk részt, majd takarodóig szabad programot is kaptunk, amibe belefért egy kis séta, valamint Ádám osztálytársunk születésnapi felköszöntése is.
Másnap szintén tartalmas program várt ránk. Délelőtt Erőss Zsolt, a hivatásának gyakorlása közben elhunyt hegymászó felesége tartott előadást a Föld legmagasabb hegycsúcsairól és a hegymászásról. Sok érdekességet tudhattunk meg tőle, amit még felhasználhatunk, ha a jövőben hegyet szeretnénk mászni. A komoly téma után jöhetett egy kis lézerharc, amit mindenki nagyon élvezett. A felszerelésben igazi harcosoknak tűnhettünk, amit Bea néni meg is örökített. Bementünk a Balatonba is, hiszen Attila tanár úrtól kaptunk volna, ha ezt Zánkán kihagyjuk. Mivel hideg volt a víz, legtöbben csak térdig mentünk bele. Este ismét a szórakozásé volt a főszerep: diszkóba mentünk, ahol lehetőségünk volt megismerkedni és szórakozni más csoportok tagjaival is, sikerült új barátokra szert tenni. Mindenki tombolt, énekelt, táncolt, hatalmasat buliztunk.
Elérkezett az utolsó nap, amely a legfárasztóbb, de egyben a leglátványosabb is volt. 15 km-t tettünk meg, de megérte, mert csodás volt a látvány. Gyalog keltünk útra, igazi napsütéses kirándulóidőben, hogy meglátogassuk Hegyestű magaslatait. Átsétáltunk Zánka falun, majd felfelé vettük az irányt. Másfél órán keresztül mentünk, hogy elérjük célunkat, jutalomként gyönyörű kilátásban volt részünk a Balatonra és a környező településekre. A látogatóközpont kiállítását is megtekintettük. A Hegyestű lábánál különféle alakzatokat építettek kövekből az arra járó kirándulók, természetesen a fiúk is megpróbáltak kialakítani egyet. Fájó szívvel hagytuk el ezt a gyönyörű helyet, de még vissza kellett sétálnunk a tábor parkolójába, ahonnan aztán hazafelé vettük útunkat. Jól elfáradtunk a túra során, így a visszaút is csendesebb volt, mint az ideérkezés.
Bár nagyon hamar elrepült ez a három nap, mégis tartalmasnak és emlékezetesnek bizonyult mindannyiunk számára. Még jobban erősödött az alapból szoros kapcsolat az osztály tagjai, illetve a minket kísérő Bea néni és Kata tanárnő között. Köszönjük nekik, hogy türelemmel viselték olykor túlzásba vitt bolondozásainkat. Nagyon jól éreztük magunkat, alaposan feltöltődve, energiával teli érkeztünk vissza, hogy megkezdhessük a továbbtanulás szempontjából oly fontos 8. osztályos tanévünket.
az élménybeszámoló a 8. osztályosok visszaemlékezései alapján készült
Ui.: Nemcsak a gyerekek számára jelentett maradandó emlékeket az osztálykirándulás. Bizonyságul egy szülői visszajelzés: „Köszönöm ezt a csodás 3 napot! Fantasztikus volt!”