A katolikus egyház február második napján Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét üli. De miről is emlékezünk meg ezen a napon? Egészen pontosan arról, hogy Jézus születése után negyven nappal (a törvénynek megfelelően) Mária és József a jeruzsálemi templomban hálából felajánlották az előírt áldozatot Istennek, az Úrnak ajánlva elsőszülött fiukat. A Szentírás tanúsága szerint a templomban találkoztak Anna prófétanővel és az agg Simeonnal, akik felismerték Jézusban a megváltót és a világ világosságának nevezték őt.
A szentmisék keretében ezen a napon gyertyákat szentelnek, amelyek Krisztust éppen így, mint a világ világosságát hivatottak szimbolizálni. A szenteltvízzel meghintett gyertyákkal a hívek hagyományosan körmenetet is járnak (sok esetben nem csak a templomon belül, hanem az előtte elterülő téren, vagy a környező utcákban), megjelenítve ezzel, hogy Jézus világosságát a keresztény ember kiviszi a világba, felmutatja az embereknek. A gyertya már egészen az ókeresztény kortól a Megváltó szimbólumaként működik.
A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni.
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották. A középkorban az ünnepen először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Úgy tartották, hogy ha a gyertya szenteléskor nem alszik el, akkor jó méztermés lesz. Megveregették vele a gyümölcsfákat is, hogy bőségesen teremjenek. Gyertyaszentelő Boldogasszonyt hívták segítségül a természet romboló erői ellen, hogy védje meg a házat és lakóit a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól.
E naphoz számos időjóslás is fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik vackára, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, a zord idők java hátra van. Ovisaink megnézték, hogy vajon láthatja-e a medve az àrnyékát. Ők bizony meglátták a saját árnyékukat, s ha lehet hinni a népi jóslásnak, valószínűleg hosszú telünk lesz. Azt is megtekintették a gyerekek, hogy délután hova mennek szentmisére, körbejárták a Mária kegyhelyet, ahol a templomban püspöki biztosunk, Helter István mutatott be családi szentmisét.
További képek a Gyertyaszentelő galériában!