Iskolánkban hosszú évek óta hagyomány a madarak téli etetése, szépen bővül is az etetőkön megfigyelt fajok listája. Ebben az évben két hatodik osztályos tanulónk, Punk Alexandra és Ősz Auróra felelt a „napi menü” kihelyezéséért. Nagyon fontos, felelősségteljes feladat ez: ha a madarak hozzászoknak a biztos táplálékforráshoz, akár messzebbről is az etető környékére gyűlnek, ha pedig üresen találják, egy hidegebb éjszaka után nem biztos, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot találnak, így akár el is pusztulhatnak.
Ha nem tudjuk az etetés folyamatosságát biztosítani, inkább el se kezdjük (mi ezen okból kezdjük csak január elején az etetést, hiszen a téli szünet ideje alatt nem tudnánk folyamatosan feltölteni az etetőt). Bár nagy segítség lehet a madaraknak hideg napokon a kirakott táplálék, a legtöbb madár túlél enélkül is, sok esetben az etetés inkább nekünk, embereknek nyújt élményt az odagyűlő madársereg megfigyelése által.
Arról, hogy meddig is kell etetni, megoszlanak a vélemények. Bár egyes országokban (például az Egyesült Királyságban) akár egész évben is etetnek, nálunk a szakemberek nem ajánlják a tartós fagyok elmúlta után. ennek több oka is van: egyrészt a madarak a könnyű táplálék lehetőségét megszokják, és nem kutatnak az egyébként jellemzően változatosabb, táplálóbb, de nehezebben megszerezhető táplálék, mint a rovarok vagy lárvák. Másrészt kutatások bizonyítják, hogy a fiókák nem képesek az etetőbe kihelyezett magok, például a napraforgó megemésztésére, és akár a pusztulásukat is okozhatják. Így február elmúltával fokozatosan érdemes a kihelyezett táplálékot csökkenteni, hogy március végére a madarak újra a természetes táplálékforrásra álljanak rá, az etetőket pedig addigra teljesen ürítsük ki. Persze nem kell lemondani a kertünk madárlátogatóiról ezután sem: a kihelyezett odúkban fiókát nevelhetnek, az itatók pedig egész évben vonzzák a tollas látogatókat.
Boros Tamás
