Október 27.: Róma
Második római napunkat a Santa Prassede bazilikában, szentmisével kezdtük meg, majd a közvetlen közelben lévő Santa Maria Maggiore (Havas Boldogasszony) székesegyházba sétáltunk át.
A Santa Maria Maggiore-bazilika a római Esquilinus-domb tetején található, ahol 16 évszázaddal ezelőtt emelték, és a Vatikán területén kívül levő egyik pápai székesegyház. Kultikus építmény különös kisugárzásával, méreteivel, pompás belsejével, művészi alkotásaival, kápolnáival.
Az egyházi hagyomány szerint 352-ben augusztus 5-ről 6-ra virradó éjszaka a Szűzanya jelent meg János pátriárka és Liberius pápa álmában és arra kérte őket, hogy építsenek templomot a tiszteletére azon a halmon, ahol másnap havat találnak. Másnap reggel a templom mostani helyén havat leltek, és a hóban egy templom alaprajzát vélték felfedezni. Meg is építették a templomot, és minden évben augusztus 5-én Havas Boldogasszony ünnepén a Paolina-kápolnában fehér virágszirmokat szórnak le a mennyezetről.
A bő másfélezer éves, mára bazilika szintjére emelt építményt közben számtalanszor átépítették, palotaszerű külsőt kapott. Harangtornya a XIV. századból való, az előtte levő oszlopot a Forum Romanumról hozták ide.
A háromhajós templom 40 ión oszlopa fölött a Krisztus eljövetelét teológiai értelemben megelőlegező ótestamentumi jelenetek láthatók a mozaikos frízen. A téma kifejtése a diadalív aranyozott. bizánci stílusú mozaikjain folytatódik, amelyek aprólékos részletességgel ábrázolják Jézus születésének és gyermekkorának eseményeit. A kompozíciót a főoltár mögötti apszisban a nagyszerű és fennkölt XIII. századi Trónoló Madonna a gyermek Jézussal mozaik teljesíti ki és zárja le.
Szintén figyelemre méltó a pompázatos reneszánsz mennyezet, mely feltehetőleg G. Sangallo műve. Az Amerikából hozott legelső aranyszállítmánnyal aranyozták.
Ferenc pápa végső nyughelye is a római Santa Maria Maggiore-bazilikában kapott helyet – a síremlék egyszerű, méltóságteljes, és különlegességét az adja, hogy a Liguriából származó kőből készült, abból a régióból, ahonnan a pápa olasz nagyszülei is származnak. A síron csupán ennyi olvasható: „Franciscus”, valamint látható rajta a pápa mellkeresztjének másolata is.
Délután a Basilica di San Pietro in Vincoli (Bilincses Szent Péter templom) következett, amely érdekes vallástörténeti relikviát rejt. Itt őrzik ugyanis Szent Péter láncait, mellyel jeruzsálemi bebörtönzése idején tartották fogva az apostolt. A bilincs kalandos úton került Rómába: először Iuvenalis, a jeruzsálemi püspök ajándékozta oda Aelia Eudociának, II. Valentinianus császár hitvesének, aki később továbbadta lányának, Eudoxia császárnőnek, III. Valentinianus feleségének. Végül a hölgy elvitte I. Leó pápához, aki, amikor össze akarta azt hasonlítani Péter utolsó, a római Mamertinus börtönben használt láncával, a két bilincs csodálatos módon összefonódott. Azóta az eggyé vált láncokat a főoltár alatt kialakított ereklyetartóban őrzik.
Egy másik nevezetes műalkotás is a gyönyörű barokk templom falain belül található, ez pedig Michelangelo Buonarrotti Mózese, melyet a művész eredetileg II. Gyula pápa síremlékéhez tervezett. A híres alkotásnak furcsa módon ördögi szarvak éktelenkednek a homlokán. Michelangelo tréfálkozott volna, netán szentségtörést követett el, amikor odabiggyesztette őket a próféta fejére? Ennél profánabb a magyarázat: a reneszánsz idején széles körben elterjedt ábrázolásmód Szent Jeromosnak „köszönhető”, aki Mózes ragyogó arca esetében a héber ’karnu’ (szarv, fénysugár) kifejezést ’cornutának’, azaz szarvval ellátottnak fordította latinra.
Római városnézésünket a Colosseum és Forum kívülről történő megtekintésével folytattuk, s a történelmi műemlékek mellett Nagy Konstantin császár szobrát is megcsodálhattuk, amely mellett még e sorok írója is törpének érezte magát.
A Capitoliumi-domb északi magaslatára épült Juno-templom helyén (ez volt az a templom, amelyhez a gallok támadását sziszegésükkel jelző capitoliumi ludak legendája is kötődik) emelkedik a VI. század óta a Santa Maria in Aracoeli (= Szűz Mária az égi oltáron). A templom amilyen sivár kívülről, annyira díszes belülről. A dúsan aranyozott mennyezetéről és Pinturicchio freskósorozatáról híres, melyek az 1480-as években készültek. A képek a Sienai Szent Bernardino életének eseményeit mesélik el.
A templom azonban leginkább a Szent Gyermekről (Santo Bambino) híres, arról a szoborról, amelyet a hagyomány szerint a Gecsemáné-hegyen álló olajfák fájából faragtak. Az Aracoeli Gyermeket nagyon szerették a rómaiak, akik csodatévő képességeket tulajdonítottak neki, például a halottak feltámasztását és a súlyos betegek gyógyítását. 1994-ben ellopták, és soha többé nem találták meg. Gecsemánéból származó fából másolatot készítettek, amely másolat jelenleg a sekrestye melletti saját kápolnájában van kiállítva. A kápolna előtt található urnába bárki bedobhatja kéréseit a Santo Bambinóhoz. Az értékes fogadalmi ajándékokat időnként elárverezik, és a bevételből katasztrófa sújtotta területek szenvedő gyermekeit támogatják.
Esti sétánk során még a II. Viktor Emánuel emlékmű és a Piazza Venezia is belefért a programba, majd nyugtázhattuk, hogy immár a negyedik napunk is elrepült a zarándoklatból.
További képek a Szentévi zarándoklat 3.: Róma második nap galériában!