Október 28.: Róma
Római harmadik napunkat a Vatikánban, a Szent Péter bazilika bejárásával kezdtük. Kellemes meglepetésként egy zarándok ajándékcsomagot is átvehettünk belépés előtt, amely egy kis hátizsákból és a benne található sapka, két póló, kendő, karkötő és kulacs együtteséből állt.
Mikor Numa Pompilius, a mondák szerint Róma második, jövendőmondó királya Kr.e. mintegy hétszáz évvel kiválasztotta azt a magaslatot, ahonnan népének kinyilvánította az istenek állítólagos üzeneteit (a vaticinatiókat), aligha láthatta előre a jövőt – azt, hogy a Vaticanus-domb viszonylag kisebb részén idővel egy szuverén, nemzetközileg is elismert városállam alakul, amelyet a császárságokra és királyságokra jellemző elidegeníthetetlen területi, politikai, polgári és diplomáciai jogok illetnek majd meg. A Vatikán a világ legkisebb államalakulata. Területe alig haladja meg a 44 hektárt – nem nagyobb tehát, mint egy jókora, 18 lyukú golfpálya. E kicsiny állam területén található ugyanakkor a világ legnagyobb temploma, a Szent Péter-székesegyház, továbbá egyik legnagyobb kiterjedésű palotaépítménye, amely mintegy ezer helyiségből áll.
A szuverén állam 1929. február 11-én alakult az ún. lateráni szerződés alapján. XI. Pius pápa lateráni egyezmény aláírása idején a következőket mondta: „Ez a terület kicsi, mégis kijelenthetjük, hogy a világon a legnagyobb, hiszen itt található a Bernini által tervezett oszlopcsarnok, Michelangelo kupolája, a gyönyörű galériák, a kertek és a könyvtárak számos tudományos kincse, valamint az Apostolok Fejedelmének sírja.”
Látogatásunk a szentév miatt még különlegesebb jelentőséggel bírt. Ferenc pápa 2024. december 24-én megnyitotta a 27. szentévet, vagy másnéven jubileumi évet. Az első szentévre 1300-ban került sor, amelyet VIII. Bonifác pápa hirdetett meg. Ebből is láthatjuk, hogy a katolikus hagyományban a jubileumi szentév fontos esemény.
A szentévet felfoghatjuk úgy is, mint egy egész éven át tartó lelkigyakorlatot és meditációt. Ennek során lehetőségünk van arra, hogy egyénileg és közösségben megvizsgáljuk és megújítsuk Istennel, az egyházzal, önmagunkkal és egymással való kapcsolatainkat, mindezt egy bizonyos témára fókuszálva. A mostani szentév A remény zarándokai mottót viseli. A keresztény ember számára a remény több, mint pusztán bizakodás, a remény maga Jézus Krisztus. Életünk pedig folyamatos zarándokút, amelyben szeretnénk egyre inkább Krisztushoz hasonlítani, szentté válni. A remény és a zarándoklat kapcsolatát megélhetjük akkor is, amikor fizikai értelemben vett zarándokúton veszünk részt. A zarándoklat egyszerre előre és befelé vezető út, fizikai és spirituális, testi és lelki folyamat. Olyan események várnak ránk a szentévben, melyek mindezekben segítenek elmélyülni.
A szent kapun belépve, a csodálatos műalkotásokban gyönyörködve, tiszteletünket leróva Szent Péter sírjánál, valamint a Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya magyar kápolnájában bemutatott szentmisénk alatt is volt lehetőségünk a lelki elmélyülésre, Róma és a katolikus egyház szívében megélt élményeink minden bizonnyal maradandó alapjai lesznek léleképítésünknek a jövőben.
Délután a falakon kívüli Szent Pál bazilika jelentette a végét római programunknak. Róma harmadik legnagyobb bazilikáját, a San Paolo fuori le Mura, vagyis a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát sokan arról a különös hiedelemről ismerik, amely szerint a világvége eljövetele a templom falain múlik. A szokatlan jóslatnál azonban figyelemre méltóbb maga az épület, amely a városfalakon túl, az Ostia felé vezető út mentén emelkedik, ott, ahol a hagyomány szerint Pál apostolt eltemették. A IV. század végén, I. Theodosius császár uralkodása alatt nagyszabású templommá alakították. A bazilikát I. Leó pápa idején fejezték be és évszázadokon át fontos szakrális helyszínként szolgált, mígnem 1823-ban egy tűzvész súlyosan megrongálta. Az újjáépítést XII. Leó pápa indította el 1832-ben, és a nemzetközi összefogásnak köszönhetően az eredeti formák megőrzésével állították helyre.
A főhajót a mellékhajóktól elválasztó oszlopsorok felett, valamint a kereszthajó oldalfalain kör alakú mezőkben, úgynevezett medalionokban a pápák arcképcsarnoka fut végig, kronologikus rendben Péter apostoltól egészen Ferenc pápáig. A sorban mindig csak az aktuálisan hivatalban lévő pápa portréja van kivilágítva – ezzel is hangsúlyozva az élő egyház jelenlétét. A hiedelem szerint azonban ez a galéria nemcsak a történelem tükre, hanem egyfajta prófécia is: a világvége akkor következik be, amikor elfogynak a mozaikmezők, és már nem marad hely több pápa portréjának. A főhajó falán sorakozó mozaikmezők közül már csak egy áll szabadon, ám a medalionok átkanyarodnak a szomszédos párkányra is, így még sok pápa portréja kaphat helyet a templomban. A falakon kívüli Szent Pál-bazilika tehát egyszerre történelmi emlékhely, műalkotás és vallási jelkép, az örökkévalóság és az idő múlásának találkozási pontja.
További képek a Szentévi zarándoklat 4.: Róma harmadik nap galériában!