Három napja még hitte a tömeg,
hogy emberre kiált ,,Feszítsd meg!’’-et,
és hogy jól döntött, nem lehet vitás:
vesszen el Jézus, éljen Barabás!
Sikátorokon hordozta keresztjét
és mikor a keresztre rászegezték,
nem siratta az ítélő tömeg.
Hiszen bűnös, ezt érdemelte meg!
Ezért tűr mindent, tudva, ő hibás,
nem a nép, nem Pilátus, Kajafás.
Bűnös embernek meg kell halnia!
Ember-fiát siratja Mária.
Az ember-Jézus hunyja már szemét…
Rendül a föld és leszáll a sötét.
Pogány katona elámulva szólt:
bizony ez ember Isten Fia volt!
S míg félve néztek a halott testre,
Pilátust egy férfi felkereste,
kérte, adja ki a holtnak testét,
hogy kertjében csendben eltemessék.
Múlt az idő. Új hét hajnala volt.
Odasietnek, hol feküdt a holt
azok, kiknek nagyon fájt halála.
Az érkezőket üres sír várja.
Mennek, futnak, a nagy hírt szétviszik,
s kiáltják: él, él Jézusunk megint,
a feltámadás és élet Ura!
Nem pusztíthatja el ember soha!
A hír terjed és sosem ér véget:
a haláltól nem kell többé félned,
helyettünk halt meg ott a kereszten,
hogy nekünk új életet szerezzen!
Isten Őérte mindent megbocsát,
s már elérhetjük az örök hazát!
Hézser Zoltán