Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült, rekkenő hőségben, de az udvar fáinak hűsén, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.
Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Ősz Auróra versben adott jó tanácsokkal, Punk Alexandra pedig búcsúszöveggel köszönt el, felidézve a közösen megélt emlékeket.
Husvéth Imre polgármester úr a település képviselő testülete nevében virágot küldött a ballagóknak, amit az önkormányzat nevében Márkliné Szegfű Krisztina képviselő asszony adott át a diákoknak.
Az iskola képviseletében előbb püspöki biztosunk, Helter István atya köszönt el, aki azt kérte a diákoktól, hogy tegyék a jót a világban, bárhová is jutnak el. Nemcsak azért, mert jónak lenni jó, hanem mert keresztény emberként ez a kötelességünk. A világ változik, az újonnan érkező kihívásokat meg kell oldanunk, ehhez pedig Krisztus útján kell járnunk és az általa hirdetett szeretetet kell közvetíteni embertársainknak. Egy szóval módosítva a ballagáson énekelt daluk szövegét, azt kérte a tanulóktól, hogy "Legyetek jók, mert tudtok!"
Természetesen Kiss Attila főigazgató is elhelyezte utolsó csokor jótanácsát a ballagók tarisznyájába:
Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit iskolánk szép ünnepén, a ballagáson. Megszokhattátok az évek során, hogy mindig egy bibliai példázat alapján köszönök el a ballagóktól. Ma sem teszek másként, de a példázat előtt egy mesét is megosztanék veletek: Derék Jankó és a kemény kenyér történetét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy igen szegény asszony. Ahogy az a mesékben lenni szokott, volt három fia, s amikor felnőttek, mindhármukat el is küldte szerencsét próbálni egymás után. Útravalóul mindegyiknek csak egy cipót tudott adni.
Elindult a legidősebb fiú, ki tudja meddig ment, míg egyszer csak megéhezett. Leült hát egy árokszélre, ölébe kanyarította a tarisznyáját, hogy falatozzék. De hiába harapta volna az anyja sütötte cipóját, bizony egy falatot sem tudott lekínlódni. Száraz volt az és kemény, mint a kőszikla. Méregbe jött a legény. Kapta, odavágta az út menti csalán közé a cipót, és tovább ballagott. Ezután beszegődött egy kis tanyára szolgának egy öregasszonyhoz, de miután nem tudta teljesíteni a rábízott feladatot, szégyenletében megszökött.
Amikor hazaért, elpanaszolta viselt dolgát. Az anyja csak csóválta a fejét, de semmit sem szólt.
Majd a közbülső legény indult el szerencsét próbálni. Ment, mendegélt ő is, megéhezett. Elővette a tarisznyát, belőle a kemény cipót. De biz ő is úgy tett, mint a bátyja. Mérgében az árok menti bokrok közé hajította a cipót, mert igen keménylette.
Ő is elért a tanyához, a vénséges vén anyóhoz, ő is megkezdte a munkát, majd szégyenszemre megszökött. Mikor hazaért, elpanaszolta dolgát. Édesanyja csak csóválta a fejét, de nem szólt egyet sem.
A legkisebb legényt Derék Jankónak hívták. A neki sütött cipó is betonkemény volt, de ő bizony nem dobta el. - Ez a mindennapi kenyerem, szeretettel sütötte nekem az édesanyám – gondolta, és bár véresre törte a száját, sok forrásvízzel mégis megette a napi adagot belőle. Amikor jóllakott, hirtelen megszólalt a tarisznyájában a maradék cipó:
– Hallod-e, te derék legény! Ember vagy te, mert nem hagytad abba, amit elkezdtél. Mert ne hidd, hogy az embert szerencse várja valahol a világon. Munka várja, amiben ki kell tartani! Ki a könnyig, ki a vérig, ki az utolsó leheletig. Most menj utadra, de ne felejtsd el soha, amit most hallottál!
Elámult a legényke a beszéden. Ment, mendegélt, amíg ő is rálelt az anyókára, ő is elvállalta a munkát és bár patakzott róla a sós verejték, lihegett, haja a szemébe hullott, szeme tüzes karikákat hányt, de csak nem hagyta abba és el is végezte a rábízott munkát.
Miért ajánlom nektek ezt a mesét? Régen nem azt sulykolták az emberekbe, hogy neked minden jár, „mert megérdemled” alapon; hanem azt, hogy küzdj, s ha elég sokat küzdöttél, akkor talán eléred, amit szeretnél! Ma azért lelki beteg annyi ember, mert azonnal, munka és fáradság nélkül szeretnének sikert elérni, nem tanulták meg azt, hogy a jóért bizony keményen meg kell küzdeni.
Rendben, de hogyan kell kitartani a mai gondokkal teli, fejtetőre állt értékszegény világunkban? – kérdezhetnétek vissza.
S itt jön a nektek szánt példázat: Krisztus erre a kérdésre egyértelmű választ ad Máté evangéliumának 7. részében, amikor a következőket mondja: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”
Templom és iskola – talán nem is tudjátok, milyen fontos a jövő szempontjából mind a kettő. A biztos építkezéshez tehát sziklaalap szükségeltetik, ehhez pedig a templomban is és az iskolában is kaptatok olyan útmutatást, amire lehet és kell is alapozni. Ezek azok az egyetemes keresztény értékek, amelyek több ezer évesek, s kiállták az idő próbáját. Szeretet, önfeláldozás, kitartás, irgalmasság felebarátaink iránt, beteljesíteni Isten rátok szabott tervét – ez a helyes irány. Búcsúzóul azt kérem, hogy erről az irányról ne térjetek le soha. Akkor se térjetek le, ha azt veszitek észre, hogy árral szemben kell hajózni. Ha azt veszitek észre, hogy olyanokkal találkoztok, akiknek az alkoholizálás, az Elf Bar cigaretta, a plázákban való lógás, vagy a drog a menő, ne engedjétek, hogy ez az áradat alámossa és lerombolja az életeteket.
S ugyanerre törekedtek a tanáraitok is, amikor vagy szigorú szavakkal, vagy egy tengerészgyalogos őrmester határozottságával, észérvekkel vagy humorral, de szerettek volna benneteket a helyes úton tartani. Nem saját magukért, hanem értetek.
Ne felejtsetek el szüleiteknek, családotoknak, hozzátartozóitoknak sem köszönetet mondani, akik ott álltak mögöttetek. Mai sikeretek az ő érdemük is. Én is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a szüleiteknek mindazt a segítséget, amit az elmúlt években kaptunk tőlük, fontos volt az ő együttműködésük is abban, hogy az általános iskola és a felvételi kihívásait teljesíteni tudjátok.
Amikor elköszönök egyenként a csapattól, mindenkinél azokat az egyéni értékeket, Istentől kapott talentumokat emelném ki, amiket fel tud használni élete során:
BACSA FANNI, a kitartására és a szorgalmára bízvást tud majd építeni, végig megbízhatóan teljesítettél az elmúlt évek alatt, igyekezve kihozni magadból a maximumot. Amikor kellett, versenyeken is képviselted az iskolát. Az Erzsébet táborok során azt is megmutattad, hogy szívesen törődsz a kisebbekkel, ami nagy segítség volt a táborszervező tanároknak. Társaid számos vázlatot megkaptak tőled. Erre a segítőkészségre is lehet alapozni.
KOCSI-HORVÁTH LÓRÁNT hentesként teremthet majd elő számunkra mindent, ami szem-szájnak ingere. Nagyon fontos, hogy olyan szakmát sikerült választanod, amit szeretsz is végezni. Segítőkészségednek számos jelét adtad az itt töltött évek során, amikor tereprendezésben, fizikai munkában kellett segíteni. Rólad mindig tudtuk, éppen merre tartózkodsz. Nélküled sokkal csendesebb lesz az iskola, de tényleg.
LÁSZLÓ SZABOLCS ugyancsak sokat segített az udvar rendezésében, fűnyírásban, kertészkedésben az elmúlt évek alatt. A siker örömét a kempóban találtad meg, ami azért is jó, mert a küzdősportok is önfegyelemre, kitartásra és befektetett munkára ösztönzik azokat, akik helyesen művelik őket. Azt is elmondhatjuk, hogy te nem várod a sült galambot: már az élőt kitartóan megpróbálod elkapni.
MÁTÉ LILIÁNA LEJLA kitartással és szorgalommal elérheti a céljait, a tanulmányaid alatt többször megmutattad, hogy megvannak a képességeid ahhoz, hogy megfelelően tudj teljesíteni. Soha nem szabad előre feladni semmit és meglesz az eredménye. Örülök neki, hogy te is abba a középiskolába nyertél felvételt, amelyikbe leginkább szerettél volna menni.
MOHAI VANDA NÓRA kisebb testvéreid mellett megtanultad, hogyan kell a kisgyerekekről gondoskodni. Ennek később is hasznát tudod venni, ha kitanulod a szakmát, amit választottál. Ahogy a szünetekben megfigyelhettük, az alsósok is szívesen lepacsiztak veled, nekik is minden bizonnyal hiányozni fogsz. Kitartóan menj végig te is az úton, amit választottál.
SEGESDI JÓZSEF ZOLTÁN ugyancsak jó szakemberré válhat majd, hiszen rád is mindig számíthattunk, amikor tereprendezésben, fizikai munkában kellett segíteni. Alsósként te voltál az iskola egyik legelevenebb gyereke, remélem, nem kiabálom el, hogy az utóbbi időben mintha megkomolyodtál volna. Örülök neki, hogy végül te is abba a középiskolába tudtál jelentkezni, amelyikbe leginkább szerettél volna menni, a többi már rajtad múlik.
Kedves ballagó tanulók! Összefoglalva az elhangzottakat, utoljára még egy dolgot kérek tőletek, ami ugyan nem kevés: Ne térjetek le a választott útról, ne essetek kétségbe akkor sem, ha valami elsőre nem sikerül. Feladni könnyű, odatenni magunkat jóval nehezebb. De a nehezebb út visz mindig a sikerhez. A lehetetlent megkísérelni nem lehetetlen, és kiderülhet, hogy a látszat csal.
Viszontlátásra!
A főigazgatói köszöntőt követően egy új hagyományt indítottunk el: jutalmaztuk a ballagók közül azt a tanulót, aki az elmúlt években a legjobban teljesített. Ezt a jutalmat Maróth Otmár úr felajánlása tette lehetővé, aki nagyon jó kapcsolatban volt korábbi iskolaorvosunkkal, dr. Szabó Katalin Ingriddel. A doktornő nagyon szeretett verseket írni, csodálatos szép költeményei születtek, s nagy álma volt, hogy azok könyv formájában kiadásra kerüljenek. Sajnos a könyv kiadását Ingrid már nem érhette meg, mivel koronavírusban elhunyt, de a kötet megjelent, a könyvért befolyt összeget pedig arra a célra fordították, hogy segítsék azoknak a diákoknak a továbbtanulását, akik ezt iskolájukban kiérdemelték. Ezt a jutalmat a nevelőtestület döntése alapján Bacsa Fanni kapta meg az elmúlt tanévek során tanúsított példamutató magatartásáért, kitartó szorgalmáért, az iskola rajz, angol és hittan versenyeken való képviseletéért, társainak tanulmányaiban adott támogatásáért és a zánkai Erzsébet-táborok során a táboroztató pedagógusok számára nyújtott segítségért. Búcsúajándékként egy tanulói laptopot vehetett át, s kívánjuk, hogy használja eredményesen középiskolai évei alatt! Köszönjük a lehetőséget Maróth Otmár úrnak!
A díj átadása után az 1. osztályosok Kocsisné Madarasi Mónika felkészítése mellett egy kis műsorral és ajándékkal is kedveskedtek a legnagyobbaknak.
Ezt követően a nyolcadikosok búcsúja következett, akik a tanáraikhoz, az iskola dolgozóihoz, osztályfőnökeikhez és szüleikhez is kifejezték köszönetnyilvánításukat Máté Liliána tolmácsolásában.
A 8. osztályosok szárnyra bocsátását jelképesen, szappanbuborék röptetéssel is kifejeztük, majd az osztályszalag felkötése után a hozzátartozók, rokonok is átadhatták virágaikat, ajándékaikat, Kiss Attila főigazgató és osztályfőnök kikísérte a ballagókat iskolánk kapuján. Ezt követően mindenki sietett haza, hiszen a ballagási ebéd sem veszhetett kárba.
A nyári feltöltődés után a középiskolákban lehet bizonyítani a rátermettségét mindenkinek – hisszük, hogy sikerrel!
További képek a Ballagás galériában! (köszönjük Boros Tamásnak!)