Harmadik idei fatimai búcsúnapunkon tiszta reggel után a szentmise kezdetére már szép nyári időben, a meleget ellensúlyozó kissé szeles időben köszönthettük a Szűzanyát és kérhettük segítő közbenjárását.
A szentmise szónoka Burbela Grzegorz Ludwik verbita szerzetes, a bicskei Szentháromság plébánia lelkipásztora volt. Ludwik atya felidézte, hogy a szentmise evangéliumában hallhattuk Jézus szavait: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.” (Mk3. 33-35)
Vajon mit érezhetett Mária, amikor ezeket a szavakat hallotta? Bármennyire is meglepőnek tűnhet, de örült neki. Hiszen az ő egész élete is erről szólt: mindig követte Isten rendelését. Ezért bizonyult méltónak arra, hogy a Megváltó édesanyja legyen. S kitartott végig Szent Fia mellett, a betlehemi jászoltól egészen a golgotai keresztig. Mi, akik a napsütésben, itt a fák között Isten csodálatos teremtett világában együtt vagyunk, ma ugyancsak végiggondolhatjuk: jól használjuk-e fel szabadságunkat? Megfelelő úton járunk-e, tudunk-e különbséget tenni a jó és rossz között? Törekszünk-e arra, hogy azt az utat járjuk be, amit itt a földön a jó Isten kijelölt nekünk és talentumokkal látott el bennünket hozzá?
Érnek bennünket jó hatások, szeretet, megbecsülés, vannak, akiknek fontosak vagyunk. De ugyanakkor sokszor szembesülünk a gonoszsággal is ezen a földön, ez a Sátán útja, s küzdünk ellene. Keresztény emberként Isten útját kell járnunk, ami a szeretet útja. Isten ugyanis végtelenül szeret bennünket, s adottságaink között, amit tőle kaptunk, a jóság, a szeretni tudás is szerepel. Ebben mutat számunkra példát Mária is, aki Fatimában a három kis látnoknak a 2. titokban kinyilatkoztatta: „Végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog.” Ez a remény és a végső isteni igazságosság üzenete a békéért és a lelkek megtéréséért.
Erőt adhat számunkra a jó Isten szeretete és Mária szeretete is az emberek iránt. Fatimában ezt szépen kifejezi Mária szívének tükre, amelybe belenézve a zarándokok önmagukat pillanthatják meg. Isten jósága, Mária szeretete végtelen, mi azonban emberek vagyunk, s amikor úgy érezzük, belefáradunk a küzdelembe, összegyűlünk, mint ma, eljövünk a szeretet forrásához és feltöltjük készleteinket, hogy újult erővel szolgálhassuk Istent és embertársainkat. Hiszen nem lehetünk langyosak, teljes odaadással kell követnünk a jó Isten akaratát. S ebben utat tud mutatni számunkra és közben tud járni értünk a Szűzanya is.
A szentmisén rózsafüzér előimádkozóként, ministránsként és felolvasóként is közreműködtek diákjaink. A szentmise a kegytárgyak megáldásával és a hagyományos körmenettel ért véget. A búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.
Augusztus 13-án ismét találkozunk!
További képek a Júliusi búcsúnap galériában!