A mai napon a fatimai Szűz első hazai búcsújáró helyén Spányi Antal megyés püspök atya tartott ünnepi szentmisét, amelyben kiemelt figyelemben részesítette a zarándok nagyszülőket.
Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, iskolánk püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, s köszönte meg, hogy immár 17. alkalommal kerülhet sor a Nagyszülők zarándoklatára. Az egyházközség nevében Fekete Zoltánné köszöntötte Püspök atyát.
Ez a nap intézményünk, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda közössége számára is ünnep, mivel alapítónknak és fenntartónknak mondhatunk köszönetet. Spányi Antal megyéspüspök atyát Szakálas Eliza verssel és virágcsokorral, Puskás Vanda és Turzai Zétény pedig ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg.
Varga Zoltán 3. osztályos tanuló pedig Aranyosi Ervin: Ha megöregedtél című versét szavalta el a nagyszülők tiszteletére, a meghatottság könnyeit csalva több jelenlevő szemébe.
Diákjaink később a szentmisén is közreműködtek: előimádkozták a rózsafüzért, ministránsokként elsőáldozóink szolgáltak, a könyörgéseket az osztályok képviselői olvasták fel, s természetesen a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója. Az egyházmegyei iskolák közül a nagykarácsonyi Szent Miklós Általános Iskolából is érkeztek vendégek. Itt is szeretném közvetíteni püspök atya köszönetét valamennyi diák és pedagógus számára: a főpásztor megköszönte a részvételt, a köszöntéseket, a ministránsok segítségét és a jelenlévő pedagógusok előkészítő és felügyelő munkáját is.
Homíliájának kezdetén Püspök atya arra hívta fel a figyelmet, hogy aki szereti a gyermeket, szereti annak szülőjét is. Ezért különösen kedves Isten előtt az, aki Mária tiszteletén keresztül gyakorolja keresztény hitét. Emlékeztetett a kánai menyegzőre, ahol Jézus először azt mondta, még nem jött el az ő ideje, de amikor Mária azt mondta a szolgáknak, hogy „Tegyétek meg mindazt, amit mond!”, sor került az első csodatételre. A kereszten Krisztus János apostolra bízta és egyben égi édesanyánknak rendelte Máriát, s János apostol teljesítette is ezt a küldetést, keresni kezdték a keresztények Mária lelki közelségét. Államalapító Szent István királyunk halála előtt utód nélkül, reménytelen helyzetben a Szűzanya oltalmába ajánlotta Magyarországot. Hittel, bizalommal teljes gesztus volt ez, s visszatekintve nemzetünk történelmére, Mária segítségét számtalan esetben megtapasztalhattuk.
A Fatimában megjelenő Szűzanya üzenete egyértelmű: a bűnbánat útját kell járnunk, megvallva saját bűneinket és szembenézve gyengeségeinkkel, képesek vagyunk megújulni, új erőre kapni, akkor ráléphetünk arra az útra, amelyet Isten jelölt ki számunkra, s Őhozzá vezet.
Sokan megtapasztalhatták már a Szűzanya közelségét, gondoljunk II. Szent János Pál pápára, akinek a gyilkos merénylő keze halált szánt, de a Szűzanya keze, eltérítve a golyót, az életet jelentette a Szentatya számára, a testéből kioperált golyó pedig a fatimai Szűzanya szobor koronájába került beépítésre. Hasonló helyzetben van ma XIV. Leó pápa is, aki műtét előtt áll, de bízva kérhetjük érte is a Szűzanya közbenjárását.
Ugyanakkor a magunk egyszerű, hétköznapi életünkben is meg kell állnunk a helyünket, hordozva mindennapi keresztjeinket, akár betegségek, testi-lelki fájdalmak mellett. Van-e ennél több azonban, ha nemcsak erre vagyunk képesek, hanem másoknak is hitet, reményt, boldogságot tudunk magunkon keresztül sugározni?
Amikor itt összegyűlünk, bánjuk meg bűneinket. Nem az a feladatunk, hogy a bűnösöket kitaszítsuk, megszóljuk, hanem, hogy imádkozzunk magunk mellett mások bűneiért is. Ha erre képesek vagyunk, akkor felemeljük az elesetteket, segítünk másoknak, de magunknak is. Elhagyva a helytelent, gyarapodjuk a jóban. Az igaz imádság sokféle bűnre feloldozást ad és lelki feltámadáshoz, új élethez vezet. Mindszety József bíboros mondása szerint: Amíg van egymillió imádkozó magyar, addig a magyarságnak nincs miért félni, a Szűzanya gondoskodni fog népéről. Imádkozzunk a magyar népért a mai nehéz időkben, a békéért a háborús időkben, kérve a jó Istent, hogy ne engedje a pusztítást, hanem Isten országának békéjében tudjunk élni. Igaz imádságunk meghallgatásra fog találni.
Beszéde záró részében az idősekhez fordult a főpásztor. Biztatta őket arra, hogy bár az évek múltával egyre nehezebbnek érezhetik az általuk hordozott keresztek súlyát, viseljék továbbra is azokat türelemmel. Keresztjeinket Jézussal együtt hordozzuk, s a nagyobb súlyt az Úr viszi. Szenvedésünket, fájdalmainkat, gyengeségeinket, sötét hangulatainkat a boldogságos Szűzanyán keresztül ajánljuk a mindenható Istennek, s ekkor egy sajátságos kegyelem eléri a lelkünket, a szívünkbe békesség költözik, hiszen úgy próbáljuk meg életünket élni, hogy az Istennek tetsző legyen. Isten – hasonlóan gyermekkorunk húsvéti nyuszijához, aki bokrok alá rejtette el meglepetéseit – a mi életünkben is elrejtette az öröm ajándékait, csak fel kell ismernünk és meg kell becsülnünk mindezeket, hálát mondani Isten szeretetéért. Így képesek leszünk az évek súlya mellett is mosolyogni, örülni Isten szeretetének és ezt a boldogságot, hálát, reményt tudjuk sugározni másoknak is tovább. Ebben segítsen bennünket a Szűzanya, ebből a továbbadott örömből épülhessen Isten országa – zárta homíliáját Antal atya.
A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőknek kérte a jó Isten bőséges áldását püspök atya, valamint megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
További képek a Nagyszülők zarándoklata galériában!