A kereszt az örökké élő, még a kereszten is diadalmaskodó Krisztus ikonja. Színei a Világosság és a sötétség összecsapása: a szeretetet jelképező vörös szín kiszorítja a szélső keretet, a gonoszság és a bűn feketeségét. Az első látásra egyszerűnek látszó ábrázolás rengeteg szimbólumot rejt: növényi mintákat, amelyektől a kereszt életfává lesz; kagylókat, amelyek a szív és szeretet jelképei, a bennük érlelődő igazgyöngy maga Jézus. A töviskorona már nem felismerhető: az Úr feje körüli dicsfénnyé változott. Krisztus teste mellett Mária, Mária nővére, János és Mária Magdolna áll, felettük angyalok figyelnek. A szokásos helyen olvasható a felirat: I.N.R.I. - Názáreti Jézus, a zsidók királya. A legfelső körben már a Mennybemenetelt láthatjuk: Jézus kezét nyújtja a rá várakozó angyaloknak, legeslegfelül pedig egy félkörben Isten áldó keze van mindannyiunk felett.
Az eredeti feszület ma Assisiben található, a Basilica Santa Chiara-ban, de lérdemes meglátogatni a San Damiano kolostort is. Csendes, csodálatos hely a gyönyörű umbriai tájban, itt állt a már említett romos kis kápolna, ahol megszólította Ferencet az ikonkereszt Krisztusa, és amelyet újjáépített, hogy később Klárának és nővéreinek az otthona legyen. Az épület nyilván változott, de lényegében mégsem: átalakítások történhettek, de a legtöbb fal pontosan ott van most is, ahogy sok száz évvel ezelőtt is volt. Mivel ezek az épületek nincsenek bevakolva, elég végigsimítani az egymásra rakott szabálytalan kődarabokon, és nagy az esélyünk rá, hogy Assisi Szent Ferenc keze nyomát érintjük. A refektóriumban ugyanazok az asztalok és padok mint akkor, és ha azt mondjuk „étkezés”, az ő esetükben legtöbbször csak kenyérre és vízre gondoljunk. Klára helyét mindig friss virág jelzi. Az ajtók ősöregek, a lépcsőkbe mélyedést tapostak nyolc évszázad léptei, a kerengő, a kút… minden olyan, mint régen.
Majd a grecciói ferences kolostorhoz indultunk tovább. A falu a Monte Lupara lejtőjén terül el Lazio és Umbria között, 705 méteres magasságban, Spinacceto, Limiti di Greccio és Sellecchia tanyákkal a völgyben. A hagyomány szerint egy görög gyarmat alapította, innét az elnevezése (greccio = görög). Szent Ferenc – a Szentföldön tett látogatása után, ahol nyitott szívvel átélte Jézus földjének kicsinységét – 1223-ban egy magas sziklafal egyik barlangjában, ahová rendszeresen visszahúzódott imádkozni, színre vitte Jézus születését. Tette ezt szíve tisztaságában és jókedvvel.
Ezt a tiszta jókedvet érezte meg rajta Greccio gazdag polgára, Giovanni Velita, aki 1223 telén, Szent Ferenc kérésének eleget téve, istállónak rendezte be a barlangot, szalmával felhintette, jószágot kerített, ökröt és szamarat, hozzá bárányokat, majd egy kismamát apró gyermekével. Minthogy abban a korban ez egyáltalán nem volt szokásban, csak a bibliai hagyományból merítettek, és ahogy írva vagyon karácsony örömhíre a gyermek érkezéséről, Szent Ferenc először teremtett az első igazi Betlehem után egy másikat, annak a mását. Ez indította el a betlehemállítás mai napig tartó karácsonyi hagyományát.Ferenc halála után a barlangban kápolnát alakítottak ki, mely köré egy kolostor épült. Bejártuk a rendházat, majd szentmise után a casciai szálláshelyünkre utaztunk.
További képek a San Damiano és Greccio galériában!