Július 13-án idén harmadik alkalommal rendeztek búcsúnapot az alsószentiváni Fatimai Szűz Mária-kegyhelyen. Sajnos Bakos Áron újmisés atya nem tudott részt venni a szentmisén, így őt Szemere János a Székesfehérvári Egyházmegye solymári plébánosa helyettesítette.
A bevezetőben Helter István atya köszöntötte a „bátor” összegyűlt hitközösséget, hiszen az időjárás kellőképpen ránk ijesztett. Egy órával a mise előtt még süvített a szél és úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Voltak bátrak, akik mindezek ellenére is elindultak otthonról, és reménykedtek abban, hogy újra együtt tudnak imádkozni zarándoktársaikkal. A Jóisten pedig ismét megmutatta irgalmát, a nap kisütött, a felhők pedig elvonultak. Egy-két esőcsepp emlékeztetett csak bennünket az egy órával ezelőtti viharra. István atya felhívta a hívők figyelmét, hogy azokért is imádkozunk, akik ma nem tudtak eljönni a szentmisére. Ezt követően pedig átadta a szót Szemere János atyának.
János atya a katolikus dogmatika tanaira hívta fel a figyelmünket, azon belül a mariológiát emelte ki. A teológia mellőzhetetlen része a dogmatika Mária-dogmákat tartalmazó része. A Szűz Máriával foglalkozó traktátusának két sarkpontjára hívta fel az atya az egybegyűltek figyelmét: - a szűzi istenanyaság kegyelmére, valamint Mária válaszára a személyes hitével és Krisztus követésével. A kérdésekre válaszoló dogmatikai megnyilatkozás szerint „Mária létének első pillanatától kezdve mentes volt az áteredő bűntől, és testével és lelkével együtt elnyerte a beteljesedést a kegyelemben.”
Szükséges volt, hogy Mária bűntelen legyen és igent merjen mondani Gábriel angyal felkérésére, és merje vállalni azt a magasztos küldetést, hogy Isten fiát foganja és megszüli. Másrészt pedig szükség volt arra, hogy Isten fia olyan anyaméhben, olyan szentélyben fogadjon meg, amely méltó arra, hogy őt befogadja. Ezért kellett, hogy Mária bűntelen legyen, vagyis részesüljön abban a kegyelemben, megelőző kegyelemben, hogy bűn nélkül fogantasson. Feltehetjük a kérdést, hogy ez hogyan volt lehetséges? Máriát nem kellett megszabadítani az áteredő bűntől, mivel Jézus Krisztusnak az áteredő bűnt megszűntető kegyelme már a kezdetektől betöltötte. A kegyelem Mária szabad akaratát is megőrizte a kísértéstől és minden bűntől is. Tehát Mária értelme és akarata összhangban volt. A bűnbeeséssel ezt az egységet veszíti el az ember, nem mindig látjuk tisztán, mi a helyes, és ha látjuk is, akkor sem akarjuk mindig megtenni. Az emberi természetünk bűnre hajlamos. Mária ez alól kivétel volt. Mária nem tudott bűnt elkövetni, mert nem is akar bűnt elkövetni, mert a belátás tökéletes volt benne. És ez a kegyelmi állapot, nem egyszerűen az eredeti állapot, amelyben Ádám és Éva, az első emberek részesültek, hanem ez egy megelőző kegyelem. Felveti a kérdést, hogy hogyan lehetséges ez?! Hogyan lehetséges ez, hogy Mária már részesül a még meg nem született fiának, Jézus Krisztusnak megváltó kegyelméből? Hogyan beszélhetünk Máriának az áteredő bűntől való menetességéről? A választ Duns Scotus adta meg a 13. században: Kimondja, hogy mivel Krisztus az üdvösség legtökéletesebb közvetítője, így minden ember a neki megfelelő módon nyeri el a megváltást. A megszentelő kegyelem nem időben, hanem természete szerint különbözik. Mária is megváltásra szorul, mint bárki más, de létének első pillanatában Krisztus érdemeire való tekintettel már előre részesült a megváltásban, és mentes maradt az áteredő és a személyes bűnöktől. De felmerült egy másik kérdés is, hogy volt ez lehetséges, hiszen ő is csak teremtmény és ő is „bűnös” emberek (szülei: Szent Joakim és Szent Anna) nemzése útján származik. Szülei már korábban részesültek az áteredő bűntől. A választ már Canterburyi Szent Anzelm a 11. században megválaszolta: Az áteredő bűn lényege a természetfeletti kegyelem hiánya; vagyis nem a nemzés útján, hanem a kegyelem híján öröklődik az áteredő bűn, ezért beszélhetünk az áteredő bűn meglétéről vagy hiányáról is a természetes nemzésnél. Mária megkapta a kegyelmet és részesülhetett fiának földi születései előtt is a kegyelemből.
Mária szeplőtelensége nagyon fontos számunkra, hiszen nem csak az emberi nem megváltásának kezdetit kaphattuk meg, hanem a nő méltóságát is. A nő, aki szentéllyé válik, a nő, aki befogadja Isten fiát, a magzatot. A nő, aki által kezdődik az üdvösség. Ilyen nagy feladatra kap elhivatást a nő. Nem csak testi gyermekek foganása és szülés által, hanem lelki gyermekek foganása és lelki világra születése által. Mária ezért lehetett egyben szűz és egyben anya is.
A szentmise végén az atyák megáldották a kegytárgyakat, majd ezt követően a megszokott körmenettel és szentségimádással zárult az alkalom.
szöveg és képek: Turzainé Gazsó Kata
(a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda óvodai intézményegység-vezetője)
További képek a Júliusi búcsúnap galériában!
