Nevelési program

Óvodai nevelésünk feladatait az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján, Nagy Jenőné: „Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” programja bizonyos elemei adaptálásával, valamint a katolikus egyházi dokumentumok, kifejezetten a KETT-módszer nevelésre vonatkozó céljainak és feladatainak figyelembe vételével határoztuk meg.

 

Óvodai nevelésünk feladatai:

• az egészséges életmód kialakítása, a testi fejlődés elősegítése, környezeti nevelés, teremtésvédelem a település és az óvoda festői környezetére alapozva;
• lelki, érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés;
• anyanyelvi fejlesztés és nevelés, illetve hagyományápolás;
• értelmi fejlesztés és nevelés, tapasztalatszerzés;
• differenciált képességfejlesztés, hátránycsökkentés, gyermekvédelem;
• a katolikus értékrend és életvitel közvetítése.

 

Fő tevékenységi formák:

 

1. Játék: 

• A játék az óvodáskorú gyermek mindennapjait átszövő, számára alapvető tevékenység, hiszen a játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.
• A játék – azaz a szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie.
• A játék nem csak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket.

 

 

2. Verselés, mesélés 

• A verselés, mesélés tevékenység folytatása során alkalmazott – többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt – mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak.
• A magyar gyermekköltészet, a népi hagyományok jó alkalmat, erős és gazdag alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre.
• A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ érzelmi viszonylatait, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat.
• A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és / vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.
• Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helyük van. A gondosan kiválasztott irodalmi anyag a gyermek érzelmein át épül be ízlésvilágába és alapozza meg „kulturális anyanyelvét”.

  

3. Zene, ének, tánc 

• Az ének, zene, énekes játék, gyermektánc tevékenység során az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát.
• Az élményt nyújtó, közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét.
• A zene hatása olyan formáló erő, mely az egész személyiségre hat. Az értékes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását. Minden nép zenei nevelésének a saját néphagyományából kell kiindulnia. Kodály Zoltán a magyarság meghatározásaként a nyelvet és a zenét említi. Ezekkel együtt a mozgás alkotja az igazi alapot, mivel mindezekhez mozgás-előzmény is tartozik. Kodályt idézve: „a gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást. A zene és testmozgás szerves kapcsolata: az énekes játék a szabad ég alatt – ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme”.

 

 4. Kézműves tevékenység 

• A rajzolás, festés, mintázás, képalakítás, a kézimunka és az építés, mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó-és rendezőképesség alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését.
• Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet alakítására és az esztétikai élmények befogadására.
• Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít.
• Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka technikai alapelemeivel és eljárásaival.
• Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermeket a teremtett világ szépségeivel.

 

 

5. Testmozgás 

• A rendszeres, egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató- és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, melyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni.
• A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hat – a kondicionális képességek közül – az erő és az állóképesség fejlődésére. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait.
• A spontán, a szabad játék keretében végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is. Együtt hatnak a gyermek személyiségének – pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás – fejlődésére.

 

 

6. Környezetünk megismerése 

• A külső világ tevékeny megismerése során a gyermek – aktivitása és érdeklődése által – tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti, emberi és tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól.
• A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. A környezettel való ismerkedés közben alakul társas magatartása, fejlődik nyelvi kifejezőképessége.
• A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, melyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is.
• A gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat. Alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete.

 

7. Munka jellegű tevékenység 

• A gyermek mindennapi tevékenységének része, a személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató munka és munka jellegű tevékenység, mely az óvodai élet égészében érvényesülő folyamat.

 A gyermek munka jellegű tevékenységei:

• az önkiszolgálás;
• segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük;
• önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízatások teljesítése;
• az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás.
• A gyermek számára a munka jellegű tevékenység örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység; a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok, mint a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság alakításának fontos lehetősége; a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája.

 A munka jellegű tevékenységek célja és feladata:

• a munkavégzés, az ünnepre való készülődés örömének átélése;
• cselekvő tapasztalás biztosítása a különböző munkafajtákon keresztül;
• a hála megéreztetése a felnőttek gondoskodásáért (a munka fáradalmainak átélése után a gyermek is képes ezt megérteni);
• az akarat, a kitartás, az önfeláldozás, a szolgálat képességeinek kifejlesztése, a hiba, a tévedés jóvátételére való szoktatás;
• a család és az óvoda munkával kapcsolatos elvárásainak egymáshoz való közelítése.
• Ügyelni kell arra, hogy minden gyermeknek legyen feladata, de egyik gyermeket se terheljük túl. A fejlesztés csak és kizárólag a gyermekek saját örömteli, örömmel vállalt tevékenységén belül valósul meg.

  

 

8. Tevékenytető tanulás 

• Az óvodában a tevékenységekben megvalósuló tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán vagy szervezett tevékenység, mely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, s az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg.
• Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes élményeire, tapasztalataira, ismereteire.
• A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.
• Az óvodapedagógus – a tanulás irányítása során – személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.
• Célunk az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermeket, a követelményeket az egyéni teljesítőképességhez mérjük. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát, és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához.