Új lakók érkeztek a csoportba: afrikai óriáscsigák költöztek be hozzánk.🐌🐌
Kocsis Kata tanárnőnek köszönhetően tudtuk örökbefogadni ezeket az állatokat. Ő gondozta őket korábban. Az afrikai óriáscsiga talán az egyik legkülönlegesebb és legmeglepőbb háziállat, amelyet valaha is tarthatunk. Ezek a lenyűgöző lágy testű állatok nemcsak méretükkel, hanem intelligenciájukkal és egyedi viselkedésükkel is elkápráztatják gazdáikat. A Achatina fulica és rokon fajok tartása egyre népszerűbb hobbiként terjedt el világszerte, és nem véletlenül – ezek a csigák rendkívül érdekes és viszonylag könnyen gondozható társak lehetnek.
A kettő darab csiga névválasztása nem is volt olyan egyszerű, de végül sikerült megegyezniük a gyerekeknek. 🙂
Az ovisok az alábbiak szerint szerették volna elnevezni az csigákat: Turbó, Christiano Ronaldo, Szoboszlai, Unikornis, Halasi, Csoda, Csiga Csaba, Messi, Csigusz, stb.... Végül Csodának 🐌 és Csiga Csabának 🐌 neveztük el őket. A gyermekek előszeretettel etetik, figyelik, gondozzák új társaikat.
Pályaorientációs napunkra a foglalkozások mellett 3 előadót is meghívtunk, hogy mutassák be a szakmájukat, amelyben dolgoznak. Előadóinknak ezúton is köszönjük, hogy vállalták a felkérést (pedig némelyiküknek ez volt az első ilyen jellegű"fellépése") és felkészültek a programra. Jó volt látni, hogy mindhárom vendégünk szívvel-lélekkel mesélt a foglalkozásáról, s nem egyszerűen kötelezően letudandó feladatnak tekintik a munkájukat, hanem hivatásukként élik meg azt.
Elsőként Márkliné Szegfű Krisztina mutatta be a Márkli Kertészetben folytatott tevékenységeket. A kertészet nemcsak Alsószentivánon, hanem környékünkön is jól ismert, 2022-ben pedig elnyerték a Magyarország legszebb kertészete címet. Óvodásainkat rendszeresen vendégül látják egy-egy témanapon és iskolánkat is számos ízben segítették már. Krisztina prezentációban, szép képekkel és látványos kis videókkal szemléltette a gyerekeknek egy XXI. századi őstermelő családi gazdaság tevékenységét. A gépekről bemutatott bejátszásokat nagyon élvezték tanulóink. Végül kóstolót kaptunk a kertészetben termő almákból is, hétfőn a tízórai mellett megízlelhetik majd a gyerekek.
Másodikként iskolánk volt diákja, Fekti József érkezett, aki a rendőri hivatásról egy interaktív jellegű foglalkozással készült a mai napra. Ez a választás telitalálatnak bizonyult, diákjaink számos kérdést tettek fel a rendőri munkával kapcsolatosan, megtudhatták, hogyan lehet valakiből rendőr, megismerhették, hogy a rendőrségen belül sokféle területre lehet specializálódni (közlekedési rendőr, járőr, nyomozó, kutyás rendőr, lovas rendőr stb.) és miután megismerték, miből is áll egy rendőr felszerelése érdeklődéssel vették kézbe és próbálták ki azokat.
Harmadik előadónk, Sebestyén Katalin pedig az egészségügyi dolgozók kihívásokkal teli, de nagyon szép hivatásáról mesélt a gyerekeknek. Az ő előadása is gyakorlati jellegű volt, s a gyerekek lelkesen ki is próbálták az általa hozott eszközöket: megvizsgálhatták egymás pupillareflexét, meghallgathatták társuk szívhangjait, gyakorolhatták a kötések készítését vagy egy injekciós fecskendő megtöltését is. Szemléltető ábrákon tanulmányozhatták az emberi test felépítését is, valamint hallhattak arról is, milyen esetenként nehézségei vannak ennek a munkának.
Még egyszer köszönjük a profi előadásokat mindhárom vendégünknek! Általuk ma élő példaként láthattuk Korzenszky Richárd atya mondásának igazságát, amit már sokszor idéztem (és még sokszor fogok idézni):
„Legyen bármi is a hivatásunk, életünk csak akkor nyer igazán értelmet, ha merünk éltetővé, kenyérré válni – mások életéért.”
Október 17-én iskolánkban tematikus munkanapot tartottunk, melynek középpontjában a pályaorientáció volt. Az alsósok, illetve az 5., 6. és 7. osztályosok ezt a napot egy játékos angol foglalkozással kezdték, a feladatok és a kis angol nyelvű videók egyaránt a különböző szakmákról szóltak. Találós kérdések, színezők, rejtvények egyaránt szerepeltek a programban. Köszönjük a ráhangolódást Jákob Zoltánné Tünde néninek!
Emellett a diákok még házi rajzpályázatra készíthettek alkotást (stílszerűen: Mi leszek, ha nagy leszek címmel), foglalkoztató és ismeretterjesztő feladatokat, teszteket oldhattak meg osztályfőnökeik irányítása mellett, valamint az alsósok egy kis mesefilmet is feldolgoztak, amely szintén a munkáról szólt. Így sikerrel elfoglaltuk magunkat az alatt az idő alatt, amíg meghívott előadóinkat vártuk.
Az Állatvédelmi Témahét (mely valójában két hetes időszakot fedett le) utolsó napján Varga Tamás látogatott hozzánk a Pécsi Állatkert megbízásából. A gyerekek már ismerhették őt, hiszen akár előadás, akár egyéb ok kapcsán többször járt már az iskolánkban, sőt többen munkahelyén, az Állatkertben is találkozhattak vele. Most is nagy érdeklődéssel várták, ezúttal milyen állatot hozott. Bár most se kígyó, se egyéb hüllő nem érkezett, a gyerekeknek most sem kellett csalódniuk: egy szülei által magára hagyott és az Állatkert, illetve Tamás jóvoltából felnevelt fiatal tengeliccel ismerhettek meg – szó szerint testközelből, ugyanis az emberhez szokott madár félelem nélkül repkedett a teremben, és időnként egy-egy tanulónkat választotta pihenőhelyül.
Az előadás témája ezúttal az állatkertek természetvédelemben betöltött szerepe volt. A kérdés jelenleg igencsak aktuális, a közösségi média és egyes szervezetek által is generált hangulat jelenleg meglehetősen rossz színben tünteti fel az állatkerteket, ami nem kedvez ezek megítélésének. Tamás előadásából a gyerekek megismerhették, mennyire fontos szerepet kapnak ezek az intézmények a természet és az állatok védelmében, a mentett, segítségre szoruló vadállatok megmentésétől (mint a szóban forgó kis tengelic esetében) a fajmegmentő programokon át az oktatásban, nevelésben betöltött feladatokig. Személyesen is azt vallom, hogy azt szeretjük, védjük igazán, amit ismerünk, az élő állat megismerése, látványa, jelenléte pedig ebben óriási jelentőségű, véleményem szerint a legjobb fotó vagy videó se pótolhatja. Tamás kitért az állatkertek által végzett oktatómunka jelentőségére, az élmény alapú tanulás fontosságára. Megtudhattuk, honnan kerülnek az állatok az állatkertbe, hogyan folynak a szaporítási programok, és hogyan használhatók fel ezek az intézmények a szemléletformálásban, az előítéletek megváltoztatásában.
Ezúton is köszönjük Varga Tamásnak és a Pécsi Állatkertnek a lehetőséget és az izgalmas előadásokat, reméljük az elkövetkező években sok hasonló közös élményben lesz részünk.
Az Állatvédelmi Témahét keretében illusztris vendég látogatott el hozzánk: Halasi-Szentiváni Dió, hívónevén Hunor és gazdája, Takács Sára tisztelt meg bennünket jelenlétével. A fiatal kuvasz ma már országosan ismert, hiszen a Paksi FC futballcsapatának kabalaállataként rendszeresen szerepel a médiában. A gyerekek persze elsősorban nem az állat hírnevét, hanem végtelen türelmét értékelték: a hatalmas termetű kutya békésen tűrte a gyerek simogatását, dögönyözését, és lelkesen vetette magát az elhajított labda után.
A kuvasz a jelenleg elismert kilenc magyar kutyafajta egyike, eredetileg nyájőrzésre tenyésztették ki, ennek köszönhető meglehetősen tekintélyt parancsoló termete. Az egyik legősibb kutyafajtánk, feltételezések szerint már honfoglaló őseink is ismerték, ezt régészeti leletek is bizonyítják. A középkorban a marhacsordákat kísérték több száz, vagy akár ezer km-es úton is, de használták vadászkutyaként vaddisznó, farkas és bölény ellen. A 19. századtól a szilaj állattartás jelentősége csökkent, a kuvasz felhasználási módja ekkor kezdett megváltozni, és elsősorban házak, tanyák őrzésére alkalmazták. Hivatalos fajtaleírása a 20. század elejétől ismert. A II. világháború azonban majdnem a fajta végét jelentette: a házakat, portákat a végsőkig védelmező kutyák a fosztogató katonák géppuskáinak estek áldozatul. Szerencsére a megmaradt állatok tervszerű tenyésztésével sikerült a sír széléről visszahozni a fajtát.
Ahogy Hunor gazdájától, Takács Sárától megtudhattuk, a kuvaszt számos tévhit és félreértés övezi. Bár a köztudatban agresszív, veszélyes fajtaként él, valójában megfelelő szocializáció mellett igazi családbarát kutyává válhat, amit Hunor is bizonyít. Sára elmondása szerint bár még ma is nagyon kevés kölyök születik, a fajta népszerűsége növekszik.
Az idei Állatvédelmi Témahét egyik kiemelt témája a magyar háziállatfajták megismertetése, Hunor látogatása tökéletesen illeszkedett a koncepcióba, de a legfontosabb mégis az, hogy a gyerekek számára óriási élményt jelentett a hatalmas, mégis békés állattal való találkozás.
Köszönjük Takács Sárának és családjának a lehetőséget, és persze Hunornak a gyerekek felé mutatott óriási türelmet, reméljük, lesz még lehetőségünk találkozni!
Október 10-én,pénteken Varga Tamás, a Pécsi Zoo Gyűjtemény- és nevelési vezetője járt nálunk.
Tamás ezúttal a madarak világába kalauzolta a gyermekeket. Beszélgettünk a futómadarakról, a repülő madarakról, arról, hogy mit esznek, melyik madárnak milyen tollazata van, hogyan segíti őket a repülésben, futásban, a védelemben. Megfigyeltük egy nagy Uhu bagoly tollát, megfoghattuk egy rózsás kanalasgém tollát, valamint egy íbisz madár tollát is elhozta nekünk Tamás. Sok-sok ismeretet gyűjthettünk ezekről a madarakról. De a találkozó legizgalmasabb része az volt, mikor bemutatta a magával hozott kis barátját. Egy mentett tengelic-lány kísérte el előadónkat az óvodába. A bátor tengelic bemutatta, hogy kihez is "húz a szíve", gondozója-pótapukája vállán figyelte az ovis gyereksereget. Sok érdekes dolgot megtudhattunk a tengelicekről, az ő csodálatos megmeneküléséről és arról is, hogy jövő tavasszal újra a vadonban élhet tovább. Köszönjük Tamásnak ezt a nagyszerű előadást! Köszönjük, hogy újra ellátogatott az óvodánkba!
Az elmúlt héten óvodánkban az állatvédelem kapott nagy szerepet!
Megismerkedtünk különféle állatokkal, a gondozásukkal, testfelépítésükkel, az élőhelyeikkel.
Egy különleges délelőtt folyamán, egy különleges helyszínen találkoztunk, egy igazán különleges állattal.
Október 7-én, délelőtt Hunorral és Mátkával töltöttük el az időt, a Fatimai Kegyhelyen.
Hunor, a Paksi FC kabalaállata, aki megjárta Helsinkit is egy Világkiállítás miatt (itt Kitűnő III. minősítést érdemelt ki), ezen a napon Alsószentivánon mutatta meg magát újra a Mókus csoportos gyermekeinknek. Hunort már kölyökkutya-kora óta ismerik a helyi óvodások és ők is nagyon büszkék a kutyus sikereire. A nagyra nőtt másfél éves kuvasz ismét elvarázsolt mindenkit. Annyi gyengédség, annyi szeretet és türelem bújt meg ebben a szőrős kis ebben. A gyerekek simogatták, tenyerükből etették, a fogait tanulmányozták, labdát dobtak neki, ő pedig minduntalan visszahozta nekik. Pórázon vezették, ő pedig békésen tűrte. Még akkor sem hagyta faképnél a gyerekeket, mikor igazi mókusok jelenlétét érzékelte a közeli fákon. Hálásak vagyunk Takács Sárának és az egész Varga családnak a lehetőségért és azért, hogy megmutatták, hogy a kuvaszok igenis békés, gyerekszerető kutyák. Köszönjük, hogy nyomon követhetjük Hunor életét és örülünk, hogy mi is részesei lehetünk!
Idén is jutott bőséggel számunkra sok-sok finom Golden alma. A gyermekek nagyon élvezték az almaszedést és utána a jól megérdemelt falatozást. Felhívtuk a gyermekek figyelmét a beporzók szerepére. Az almafák beporzása alapvető fontosságú a gyümölcsterméshez, és sok esetben rovarok, például méhek végzik a beporzást.
Reggeli tornán is részt vettünk az almafák között, futóversenyeket is tartottunk a természet lágy ölén. 🙂
Hálásan köszönjük a lehetőséget Márkli Krisztának és Márkli Ákosnak! Köszönjük a rengeteg almát!
A mai napon a fatimai Szűz első hazai búcsújáró helyén Spányi Antal megyés püspök atya tartott ünnepi szentmisét, amelyben kiemelt figyelemben részesítette a zarándok nagyszülőket.
Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, iskolánk püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, majd a köszöntők következtek. Ez a nap intézményünk, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda közössége számára is ünnep, mivel alapítónknak és fenntartónknak mondhatunk köszönetet. Spányi Antal megyéspüspök atyát óvodásaink verssel és énekkel, elsőáldozóink képviselői pedig virágcsokorral, ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg. Varga Zoltán 2. osztályos tanuló pedig Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek… című versét szavalta el a nagyszülők tiszteletére, a meghatottság könnyeit csalva több jelenlevő szemébe.
(Videó: id. Varga Zoltán)
Diákjaink később a szentmisén is közreműködtek: ministránsokként elsőáldozóink szolgáltak, a könyörgéseket két ötödikesünk olvasta fel, s természetesen a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója. Az egyházmegyei iskolák közül a nagykarácsonyi Szent Miklós Általános Iskolából is érkeztek vendégek. Itt is szeretném közvetíteni püspök atya köszönetét valamennyi diák és pedagógus számára: a főpásztor megköszönte a részvételt, a köszöntéseket, a ministránsok segítségét és a jelenlévő pedagógusok előkészítő és felügyelő munkáját is.
Tanúságtevőként pedig iskolánk hitoktatója Vargyas Jánosné Angéla mondta el személyes életútjából említett példákkal, hogy Isten kegyelmére és a Szentlélek útmutatására a legnehezebb helyzetben nyitott lélekkel mindig számíthatunk.
Homíliájában püspök atya elmondta, hogy amikor 1917-ben a Szűzanya megjelent a fatimai három ártatlan gyermeknek, ők befogadták a kinyilatkoztatást, s lassan megértették az üzenetet, melynek lényege, hogy két dologra kaptunk meghívást Istentől: a bűnbánatra és az imádságra. Sokan inkább a titkokra kíváncsiak, de aki csak ezen töri a fejét, elfelejt bűnbánatot tartani és elmaradnak az imádságok. Mi is azért gyűlünk össze, hogy imádkozzunk, bűnbánatot tartsunk és befogadjuk Mária üzenetét. A mai világban nem könnyű vallásosnak lenni. Sokan gondolják úgy, hogy senki se mondja meg, mit higgyünk, mikor járjunk templomba, mikor imádkozzunk, hogyan éljünk, nincs szükség semmiféle tanításra. Elmarad az imádság, ha nincs kiért, miért imát mondani és nincs bűnbánat sem, hiszen ne mondja meg senki, mi a bűn. A keresztény egyház, a katolikus tanítás világosan meghatározza mindezeket, nem szorongató célzattal, hanem az üdvösség útjára vezetni bennünket.
Az üdvösség útja pedig nem lehet más, mint az imádság és a bűnbánat. Lehetünk fáradtak, leterheltek, erre akkor is mindig kell időt szánnunk. Imádság nélkül nemhogy keresztény élet nincs, de még emberhez méltó élet sem. Az az élet, amelyben mindig rohanunk és tetteinket az események határozzák meg, nem méltó az emberhez. Az imádságban elcsöndesedünk, meghalljuk Isten szavát, értelmet nyer a mindennapi élet, meglátjuk, mi a fontos és nem fontos, s oda tudunk fordulni Isten felé. Az idősek az életkorukból és tapasztalataikból kifolyólag könnyebben meg tudják találni azt az időt, amelyet az imádságra tudnak fordítani. Kérte az időseket, hogy imádkozzanak magukért, családjukért, gyermekeikért, unokáikért. Imádkozzanak a békéért, hogy szerte a világban csöndesedjenek el mindenhol a gyilkos fegyverek, szeretetben éljenek az emberek. Ezt kéri tőlünk a Szűzanya, erre biztat bennünket, s az Egyház is a maga 2000 évével a szentek életpéldáival ezt tanítja nekünk. Megújulni, újra kezdeni, elmélyülni az imádságban. Ez a mi dolgunk, tegyük meg, teljessé váló keresztény életünknek ez az egyetlen útja. Így kerülünk Istennel kapcsolatba, kezdjük látni a dolgok valóságát a Szentlélek fényében, az isteni kinyilatkoztatás világosságában. Így megláthatjuk, mi a jó és mi a rossz, mi az, ami vétek és ki kell javítani, s mi az, amit sikerült jól megtennünk. Így tudjuk számba venni mulasztásainkat, vétkeinket és Isten bocsánatát kérni. Ez a bűnbánat és a megtisztulás útja, erre hív minket a Szűzanya, erre tanít az Egyház, mert ez az örök életre vezető út.
Püspök atya ezért arra kérte az időseket, hogy korukból adódó tapasztalataik, az életük során megtanult bölcsességeik által segítsék a fiatalabbakat, az egész családjukat, hogy megértsék az imának és a bűnbánatnak az igazságát. A világnak ma imádkozó és bűnbánó emberekre van szüksége. Nem nekik kell nagy hanggal hirdetve megváltoztatni a világot, de az imádkozó ember mégiscsak megváltoztatja. Nemcsak a saját szívét és a maga életét, nem is csak a családjáét, hanem az egész világ sorsát is. Erre hív meg bennünket égi édesanyánk, Mária, hogy imával és bűnbánattal, életünk tanúságtételével építsük Isten országát, a béke, a szeretet és a remény országát. – zárta tanítását a főpásztor.
A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőknek kérte a jó Isten bőséges áldását püspök atya, valamint megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
Ünnepi hagyományunk, hogy október 6-án megemlékezünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősi halált halt tábornokairól a mindenkori 5. osztály műsorával. A tanulók minden tábornok alakját felidézték egy-egy rájuk jellemző leírással, visszaemlékezéssel, valamint az első magyar miniszterelnökről sem feledkeztünk meg. Az iskola előtti feszületnél pedig egy mécsest helyeztünk ki, amely a szabadságharc valamennyi áldozatért is világított.
Az 5. osztálynak köszönjük a méltó megemlékezést, többi tanulónknak pedig a fegyelmezett, kulturált részvételt!
Annak ellenére, hogy egy nappal kevesebbet töltöttünk az óvodában, sok mindent csináltunk. Hétfőn, csodálatos őszi időben meglátogattuk a Fatimai Kegyhelyet. A gyerekek nagyon ügyesen alkalmazkodtak az elvárt közlekedési szabályokhoz. Megfigyeltük a környezetünkben élő természetet. Megtapasztaltuk, hogy bizony elkezdődtek a változások-beköszöntött az ősz. Még a csoportunk "kabalaállata" is megmutatta magát a sétálás során. Egy kedves mókus éppen diót csent a fáról.
A héten a szüretelésre, a szüreti mulatságra és a szőlő szerepére hívtuk fel az óvodások figyelmét. 🍇 Köszönjük a behozott eszközöket, növényeket, gyümölcsöket.
Jókat falatoztak a gyermekek a behozott Czebe dinnyékből is, szinte minden napra jutott a finomságból. Ez a gyümölcs (szinte) minden gyermek kedvence. (Ez egy kis magyarázatot ad a hazaküldött pólók állapotára 🙂) Köszönjük a felajánlott gyümölcsöket mindenkinek! Azt állapítottuk meg, hogy igazán szeretik a Mókus csoportosok az almát, körtét, szilvát, dinnyét, szőlőt, de még a fügét is. 🙂
Szeptember 29. - október 3.
Hétfőn a behozott szőlőkből mustot készítettünk egy régi szőlőprés segítségével. 🍇🍇🍇Meséltünk nekik azokról a régi szép időkről, amikor még a nagyszüleik, dédszüleik korában összegyűlt az egész rokonság és szőlőt szüreteltek, kalácsot sütöttek, jókat beszélgettek . Volt olyan gyermek, aki jelezte, hogy náluk otthon ez még mindig hagyomány.
A friss szőlőlevet ebédhez fogyasztották el a gyermekek. Mindenkinek nagyon ízlett a finom ital. Köszönjük a sok beérkezett szőlőt.
Szerdán, október 1-jén rendhagyó módon nem csak a zene világnapjáról emlékeztünk meg, hanem az idősek világnapjáról is. A zenés, hangszeres délelőttöt egy köszöntés követett. Meghívtuk óvodánkba Helter István atyát, aki intézményünk püspöki biztosa. István atyát verssel és énekkel köszöntötték az óvodások az idősek napja alkalmából. Az Atya megtekintette az óvodások gyertyagyújtási szokásait, megfigyelhette hogyan énekelünk Istenről, Jézusról. Ezután pedig elmondta az óvodásoknak, Isten nagyon szereti a gyermekeket. Nagyon fontosak a gyermekek imádságai, sokszor ezeket az imádságokat előbb meghallja a Jóisten, mind a felnőttek kéréseit. Így történhetett az is, hogy iskolások és óvodások imádságai hatására gyorsabban felépülhetett István atya a betegségéből. Ezt pedig nagyon megköszönte nekünk.
"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa."(Mk 10,14)
Október 2-án, csütörtökön ellátogattunk az Előszálláson található Állatkertbe.🐹🐰🦆🐗🐺 Sajnos igen sok óvodás lebetegedett, ezért megígértük az otthon lévő kispajtásoknak, hogy tavasszal újra megpróbálkozunk az előszállási kirándulással. Bízunk benne, hogy akkor majd mindenki el tud jönni.
A hagyományos őszi kirándulás idén is nagyon jó hangulatban telt. A gyermekek jókedvűen, érdeklődve tekintették meg az itt élő állatsereget. Alaposan megfigyelték az állatok külső jegyeit,testfelépítésüket, beszéltünk a táplálkozási szokásaikról és, hogy honnan is származnak. Az ovisok minden szabályt betartva, ügyesen járták be az állatparkot. Megismerkedhettünk új állatokkal, akikkel az eddig évek során még nem találkoztunk pl.:gyűrűsfarkú makikkal, barna makikkal, új púpútevét és tarajos sült is láthattunk. A kecskeetetés pedig minden gyermeknek óriási élményt jelentett. De nagyon élvezték az emuk szaladgálását, a gyűrűsfarkú makik pózolását, a sarki róka és márvány rókák futkosását. Az alpakák és a lámák vicces mosolya a gyerkőcök arcára is mosolyt csalt. Valamint büszkén vállaljuk, hogy óvodánk még mindig a szurikáták örökbefogadója.
Minden beteg Mókus csoportosnak gyors gyógyulást és mielőbbi felépülést kívánunk! Várunk benneteket hétfőn!
A jövő hét is tartogat még "állati jó" meglepetéseket! 😉
Szeptember 30-án, kedden volt szerencsém részt venni az Iskolakertekért Alapítvány által indított kezdő óvodakert létrehozó pályázatának zárórendezvényén, melyet a Belügyminisztérium Márványtermében tartottak. Intézményünk kerti tevékenységeit egy fotókollázzsal és néhány helyi terméssel mutattam be. Büszkén meséltem az itt lévő szakembereknek, pedagógustársaknak az óvodánk programjáról, kertészeti élményeiről, ők pedig nagyon értékelték a gyermekek és szülők tevékenységeit, óvodánk lelkületét. Számos iskola és óvoda, mentor iskola és mentor óvoda mutatta be munkásságát, az ország minden tájáról érkeztek pedagógusok. 214 érvényes pályázatból választották ki a 22 kezdő óvodakert pályázatához óvodánkat. A pályázat lehetőséget biztosított egy szakmai továbbképzésre, valamint rengeteg kerti eszközzel, vetőmaggal gazdagították intézményünket. A záróeseményen pedig egy értékes könyvcsomaggal is megajándékozták óvodánkat. Továbbra is nagy lendülettel és kitartóan folytatjuk kertészeti munkánkat! Köszönjük a sok támogatást!
