Híreink

K, mint közösség: A Ki mit tud? mindig a közösségről is szólt. Együtt vagyunk a legkisebbektől a legnagyobbakig, a kiscsoportos óvodásoktól a ballagó diákokig, a fiataloktól az idősekig. Jönnek alsószentivániak, alapiak, ceceiek, előszállásiak egyaránt, akiket valamilyen módon összeköt óvodánk és iskolánk.

Ö, mint öröm: Része a mai napnak az öröm is. Igyekeztünk örömmel, vidáman megmutatni, mit is tudunk. Örülhetünk a jól végzett munkának, annak, hogy ismét túl vagyunk egy feladaton. Örülünk egymás társaságának, a hétvégének, sőt még a finom süteményeknek is.

Sz, mint szeretet: Szeretet nélkül egyetlenegy óvoda vagy iskola nem működhet jól. Pál apostol szavaival: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét. Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.

Ö, mint önzetlenség: Mindenki, aki a mai nap együtt itt volt velünk, önzetlenségéről is tanúbizonyságot tett, hiszen annyi minden mást is lehetett volna csinálni hétvégén. Akik valamilyen okból nem tudtak ma itt lenni velünk, de bármilyen formában támogattak bennünket, szintén bizonyították, hogy szívesen segítenek.

N, mint nehézség: Ahhoz, hogy ma itt tudjunk lenni, bizony nehézségekkel is meg kellett küzdeni. Februárban a sok beteg miatt halasztanunk kellett a műsort. Így viszont a májusi feladatok közé kellett beiktatni, ami a sok egyéb elfoglaltság miatt nem volt egyszerű. Ezért is köszönjük mindenkinek, hogy minden akadályt legyőzve ma itt lehetünk.

J, mint jóság: Nyolcadikos nyelvtanóráinkon számtalanszor elemeztük a következő mondatot: Nemcsak tudni kell a jót, hanem meg is kell tenni! A nagy érdeklődésre való tekintettel eláruljuk, hogy ez egy mellérendelő kapcsolatos mondat. Örülünk, hogy sokan tették a jót óvodánk és iskolánk gyermekeiért.

Ü, mint ünnep:  A Ki mit tud része intézményi ünnepeinknek. Mint a többi ünnepünkön, erre is igyekszünk készülni, összehozni a közösségünket és hozzátenni mindenkinek a magáét. Készültünk műsorokkal, sokat próbáltunk, sokan vállalták a sütemények elkészítését. Elődeinket idézve: Együtt szép az ünnep.

K, mint köszönet: Köszönet mindenkinek! A gyerekeknek és felkészítőiknek a műsorokért. A Polgármesteri Hivatalnak a Faluház használatáért. Szüleinknek és vendégeinknek a felajánlott támogatásért, süteményért. Köszönjük, hogy együtt lehettünk a mai délelőttön. Viszontlátásra, szép hétvégét mindenkinek!

Műsorunk kezdő részében a Tehetség Művészeti Iskola közreműködésével, alsós tanulóink a Rábaköz vidékéről mutattak be egy-egy játékfűzést és a vidékre jellemző táncokat, felkészítőjük Görög Balázs néptáncoktató.

Felsős tanulóink pedig keringőt és country táncot jártak el. A táncokat Szőke Genovéva tánctanár tanította be.

Óvodásaink a „Boldog Minyonok” -ként léptek színpadra.  

Az 1. osztály a mindenki által szeretett Gumimacik táncát keltette életre. Felkészítő tanáruk Bodokiné Szakács Beáta.

A 2. osztályosok A Három nyúl című mesét adták elő. Felkészítő tanáruk Kocsisné Madarasi Mónika.

A 3. osztály táncával a dzsungel világába repített el bennünket. Felkészítő tanáruk Bodokiné Szakács Beáta.

Fekete Emma 4. osztályos tanulónk népdalválogatást énekelt el. A dalokat Iker Józsefné, a Tehetség Művészeti Iskola igazgatója tanította be neki.

2-4. osztály Lakodalmast vitt színpadra. Felkészítő tanáraik Kocsisné Madarasi Mónika és Baráthné Barna Krisztina.

A Bacsa testvérek egy közös tánccal készültek a mai napra.

Varga Zoltán első osztályos tanulónk Tamkó Sirató Károly: Hangok az erdőn és Csukás István A barát és a szamár című versét szavalta el. Sárszentágotán márciusban került megrendezésre a tavaszi egyházmegyei szavalóverseny, ahol ezekkel a versekkel az 1-2. osztályos kategóriában Zolika 2. helyezést ért el. Felkészítő tanár Bodokiné Szakács Beáta.

Az 5. osztályos tanulók Ilók és Mihók című színdarabot adták elő. Felkészítő tanáruk Boros Tamás.

A hatodikasok Hip-Hop táncot mutattak be. Felkészítő tanáruk Baráthné Barna Krisztina.

Hetedik osztályosaink Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájából Palotás zenei részletet adtak elő egyedi hangszerelésben.

Marosvári Máté nyolcadik osztályos tanuló a rockzene világába kalauzolt el bennünket. Máté tehetségét a felvételi során a GORSIUM MŰVÉSZETI SZAKGIMNÁZIUM is elismerte, amelynek ősztől tanulója lesz.

Az óvoda és iskola dolgozói is készültek egy kis meglepetés flashmobbal.

Idei Ki mit tudunkat a 8.osztályos lányok táncával zártuk.

Még egyszer köszönet mindenkinek!

Képek a Ki mit tud galériában!

"Az a szó, hogy “édesanyám”: ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.”

Ma délután ismét megtelt iskolánk tornaterme, hiszen immár több évtizedes hagyományunk, hogy ezen a szép ünnepen az alsósaink műsorral lepik meg az édesanyákat, nagymamákat. Ahogy ilyentájt a reggeli imánál Kiss Attila tanár úr elmondja: május a Szűzanya hónapja is, aki egész életében példát mutatott az anyai szeretet, türelem és áldozatvállalás területén. Talán emiatt is köszöntjük májusban az édesanyákat?

A rendezvény megnyitójaként a főigazgató úr köszöntötte a megjelenteket, kivételesen röviden, hiszen a lényeges dolgokat a gyerekek mondták el. S valóban, az anyák felé áradó szeretetet tette szinte kézzel tapinthatóvá a gyerekek kedves műsora, akik versekkel, dalokkal fejezték ki hálájukat a nap ünnepeltjeinek. Tanulóink lelkesen készültek erre a napra, izgatottan mondogatták a verseket, gyakorolták az énekeket, de besegítettek a tanító néniknek a terem előkészítésében is. Az igazán megható rendezvény végén a gyerekek egy-egy saját készítésű kis ajándékkal is kedveskedtek az édesanyáknak, nagymamáknak. 

Bár felsőseink külön műsorral már nem szoktak készülni,  rajz- és technikaórákon ők is állítottak elő egy kis meglepetést szeretteiknek.

További képek az Anyák napja iskolai galériában!

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,

a húsvéti hit győzedelmes marad.

Az Úr feltámadt, vallja millió szív,

s nem roskad össze semmi súly alatt.

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,

amíg az élet rögeit töröm,

nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd

egy új élet s fenn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,

özvegyet, árvát, sír felé menőt,

gyermeket-vesztett, zokogó anyákat,

s aki beteg is, ebből nyer erőt.

Az Úr feltámadt, vallja millió szív

s nem roskad össze semmi súly alatt.

Bármit beszéltek hitetlen Tamások,

a húsvéti hit győzelmes marad!

Bódás János

Mindannyian úton vagyunk. Úton, kérdésekkel tele. Hová visz? Miért? Mindannyian kereszteket hordozunk. Összeroskadunk. Újra fölkelünk. Meddig? Miért? Minden küzdelemnek van értelme. Értelmes a keresztút, ha fölismerjük a célját.

A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból (vagy állomásból) áll, amelyek Krisztus végső szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végző hívő az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl.

A keresztút a léleképítés iskolája. A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik.

A keresztútnak kettős mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz előttünk, mekkora Üdvözítőnk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensőségesebb megtérésnek.

Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Főleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük. Családi gondok? Betegség? Csalódás? Sikertelenség? Magány? Bántás? Hamis vádak? Árulás? Veszteségek? Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi életünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erőt merítünk belőle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük. S nem kell egyedül vinnünk a terhet. Mellénk is beállhatnak segíteni, mint Cirenei Simon tette, és enyhíthetik szenvedésünket egy kendő nyújtásával, ahogy Veronika is cselekedett.

Különösen megrendítő Jézus keresztre feszítése! Ő ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idők, amikor már semmit sem tehetünk – csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel.

Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztről való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van. Az utolsó vacsorán ránk hagyta az Oltáriszentiség titkát: ahogyan Krisztus kenyérként, lelki táplálékként szolgál számunkra, ugyanúgy kell szolgálnunk nekünk is embertársainkat.

Korzenszky Richárd atya megfogalmazásában: „Legyen bármi is a hivatásunk, életünk csak akkor nyer igazán értelmet, ha merünk éltetővé, kenyérré válni – mások életéért.”

Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is! „A halál és élet harcra szállt. Meghalván az Élet a halálon úr lett.” – énekeljük Húsvét ünnepén a Hozsanna énekeskönyv 88. számú énekében.

Üres a sír. Jézus él. Az élet erősebb, mint a halál. Nekünk, halandó, de élni akaró embereknek mennyire szól bele az életünkbe az örömhír bizonyossága, hogy „az Élet él és élni akar”?

Ha komolyan vesszük, hogy az élet kincs, akkor sok mindennek másként kellene lennie az életünkben. Másként kellene lennie közösségeinkben. Országunkban. Földünkön. Át kellene rendeződnie értékrendünknek. Pontosabban: kellene, hogy legyenek értékeink. Tudnunk kellene különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok között. Tudnunk kellene megkülönböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól. Nem a pillanatnyi érdekek uralmának kellene érvényesülnie az életünkben, hanem az igazi értékeknek.

De mi az igazi érték? Mindaz, ami az életet szolgálja, jó. Ami akadályozza, gátolja, pusztítja: rossz. Nem tehetünk meg mindent, amire képesek vagyunk: szabadságunknak korlátai vannak. Ezek a korlátok az életet szolgálják. A személy és a közösség életét. A család, az otthon, a haza, a nemzet életét. Nem érvényesíthetjük úgy az akaratunkat, hogy közben mások élete kárt szenved miatta.

Minden mozdulásunknak az életet kellene szolgálnia. Amikor azonban látjuk Földünkön a háborús pusztításokat, tudjuk, hogy sok millió gyermek nem születhetett meg az abortuszok miatt, tapasztaljuk, hogy virágzik a drogokon, alkoholon, füves cigarettán és még ki tudja, milyen szintetikus szereken vagy felelőtlen internetes kihívásokon keresztül az önpusztítás, joggal tehetjük fel a kérdést: De hol van a tisztelet az élet iránt?

Kétezer éves jó hírt hirdet a kereszténység húsvét ünnepén. Olyan esemény hírét, aminek igazságáért képesek voltak Jézus apostolai odaadni az életüket is. És azóta emberek sokasága tudott erőt meríteni belőle, hogy emberibb legyen az élete s általa környezete élete is. Ez a keresztények küldetése és egyben felelőssége is.

Az elmélkedést összeállította: Kiss Attila főigazgató

Források:

Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: Keresztút gyűjtemény

Korzenszky Richárd atya elmélkedései (könyveit minden kereszténynek jó szívvel ajánlom, a Tihanyi Apátságban vásárolhatók meg)

Iskolánk több éve Állatbarát Iskola. Ennek részeként már korábban is fogadtunk örökbe állatokat, mint pl. az Előszállás Zoo sarki rókáját. Az idei évben a Pécsi Zoo oroszlánját, Morot fogadtuk örökbe, amit immár a számunkra megküldött oklevél is igazol. 

Már hagyománnyá vált, hogy Nagy Richárd és Nagyné Sándor Boglárka, Supliczné Toldi Kitti, valamint Zugor-Vincze Nikolett bábelőadással szórakoztatja az óvodás és iskolás gyermekeket húsvét tájékán. Ezúttal még egy taggal bővült a bábosok csapata, Suplicz  Kamilla, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola tanulója is csatlakozott a társulathoz. A műsor idén is nagyon jól sikerült. Az eszközök, a fények, a hangok és a bábosok játéka is igen magas színvonalú. Köszönjük, hogy részesei lehettünk az előadásnak. A történet leírása pedig a következő:

Vörös Valér és a tojások

Hozzánk is ellátogatott az Iskolában az Erdő Program. A kezdeményezés 2024-ben indult, a cél a fenntarthatóság témakörének feldolgozása a gyerekek aktív részvételével.

Vendégünk, Kőkuti Eszter, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. Gemenci Erdészeti Erdei Iskola erdőpedagógusa Pörbölyről érkezett, hogy tudását velünk is megossza. A 2025-ös év fő témája a talaj volt: a gyerekek megismerhették a talaj összetételét, kialakulását, élővilágát, illetve a talajt veszélyeztető tényezőket is. A diákok három csoportban, a korosztályuknak megfelelő szinten mélyültek el a sokaknak ismerős, de sok újdonságot rejtő témában. Modellek segítségével megismerhették a talajban élő kisebb-nagyobb állatokat a medveállatkától a borzig, rácsodálkozhattak a róka koponyájára, preparátum formájában pedig valódi szarvasbogarat is láthattak.

Talán a legizgalmasabb mégis az a játék bizonyult, melyben a képzeletbeli gilisztát jelképező teniszlabdát kellett számtalan veszély közepette a célba juttatni.

A program zárásaként a gyerekek kirakózhattak, kézbe vehettek a talajhoz kapcsolódó tárgyakat, modelleket, vagy mikroszkópba pillantva soha nem látott részletességgel figyelhették meg a mohanövénykét. Az aktivitás mutatott kisebb-nagyobb hullámzást, de remélhetően minden résztvevő tanult valami újat, vagy tapasztalt valami érdekeset. A rendezvénnyel az élmények nem érnek véget: a programhoz egy oktatócsomag is járt, mely az iskolában marad, és a tanórákon fel tudjuk használni ezeket.

Köszönjük Kőkuti Eszternek a látogatást és az érdekes, változatos előadást!

Boros Tamás

További képek az Iskolában az erdő galériában!

A Fővárosi Állat- és Növénykert hagyományteremtő jelleggel országos természetismereti versenyt hirdetett. Ugyan a megmérettetésnek korábban volt előzménye, de az utolsó döntőig az 1980-as évek közepéig kell visszautaznunk az időben, így mondhatjuk, hogy a Kert több évtizedes hiányt pótolt a rendezvénnyel. A versenyt Anghi Csabáról, az Állatkert egykori igazgatójáról, a kor egyik legelismertebb zoológusáról kapta a nevét, aki annak idején, a XX. század közepén elindította az akkor még világszinten is szárnypróbálgatás szintjén álló állatkerti ismeretterjesztést.

A kihívás célja az volt, hogy az érdeklődő tanulók minél jobban megismerjék hazánk és a távoli tájak állatvilágát, viselkedésüket, testfelépítésüket és természetvédelmi helyzetüket. A versenyzők három korcsoportban mérhették le tudásukat.

A verseny három online fordulóval indult, mely az iskolai tananyagon kívül az Állatvilág magazin kijelölt cikkeire, valamint az Állatkert által összeállított, fordulóról fordulóra bővülő fajismereti kártyákra épült. Az utolsó forduló különösen nagy kihívást jelentett, hiszen a versenyzőknek mindössze egy óra állt a rendelkezésükre a feladatok megoldására.

Iskolánkból két hatodik osztályos tanuló, Punk Alexandra és Suplicz Kamilla vágott neki a megmérettetésnek. Mindketten jól teljesítettek, az első két fordulóban fej fej mellett haladtak, végül az utolsó fordulóban Alexandra bizonyult sikeresebbnek, olyannyira, hogy továbbjutott az 5-6. osztályos korcsoport országos döntőjébe, ahova mindössze 8 tanulót hívtak meg az egész országból, ami önmagában is óriási eredmény.

A döntőre a Budapesti Állat- és Növénykertben került sor március 28-án. A szomorú, borongós, néha esős időjárás ellenére mindenki nagy izgalommal vágott neki a versenynek. A megnyitó után, melyen Dr. Sós Endre, az Állatkert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója (nem mellesleg a Spektrum Tv sikeres sorozatának, a Dr. S.O.S.-nek a főszereplője), illetve a médiából szintén ismerős Hanga Zoltán, a Kert szóvivője is tartott egy rövid, lelkesítő beszédet, a tanulók (már a kísérő tanáraik nélkül) szakvezetéssel egybekötött sétát tettek az Állatkertben. Nem ártott odafigyelni, ugyanis az itt hallott információk a verseny feladatai között is visszaköszöntek. Ezután következett maga a megmérettetés: a teszt kitöltése. Míg a szervezők a feladatlapokat javították a résztvevőket a kísérő tanárukkal együtt kis svédasztalos szendvicsebéd várta, majd egy állatbemutatón vehettünk részt, melyben kormorán, vadászgörény, vándorpatkány és uhu egyaránt szerepet kapott.

Az eredményhirdetésre kora délután került sor. Alexandra korcsoportjában a hatodik helyen végzett a döntő nyolc résztvevője között, ami nagyon szép helytállást jelent, ezúton is gratulálunk az eredményhez.

Szandra saját szavaival: "Az Állatkertben körbevezettek minket, sok érdekességet és újdonságot meséltek az ott dolgozók. Nekem legjobban Samu, az elefánt tetszett. Az állatbemutatón a legcukibb a vadászgörény volt. A verseny izgalmas, számomra kissé nehéz volt. Nagyon izgultam."

Köszönettel tartozunk a Fővárosi Állat- és Növénykert képviselőinek a remek szervezésért, és azért a végtelen kedvességért, amivel bennünket fogadtak. Jövőre szeretnénk újra nekivágni a versenynek, kíváncsian várjuk, sikerül-e hasonlóan szép eredményt elérnünk.

Boros Tamás

Áldunk téged, Atyánk, minden teremtményeddel együtt,
melyek erős kezedből kerültek ki, a tieid,
telve vannak jelenléteddel és gyengéd szereteteddel.
Áldott légy!

Ferenc pápa: A teremtett világgal együtt mondott keresztény ima, részlet (Laudato si’ enciklika)

A Biblia első könyvében ezt olvashatjuk: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,15) A jó Isten az emberre bízta a teremtett világot, és ráruházta az annak fenntartásával és megőrzésével kapcsolatos felelősségteljes feladatokat is.

Mindnyájan megkaptuk ezt a kitüntető megbízást, így mindnyájan művelői és őrzői vagyunk a csodálatos teremtett világnak. Ezt akarja tudatosítani a Műveld és őrizd program is, melynek keretében március 28-án az alsó tagozatosainkhoz ellátogatott  Bánki-Miklós Bernadett biokertész, a gödöllői Holdvilág Szociális Kert vezetője (konduktor, általános iskolai tanító, ökológiai gazdálkodó).

A választott projekt célja, hogy a részt vevő gyerekek megismerjék és megszeressék lakóhelyük és tágabb környezetük természeti és kulturális értékeit, hagyományait. Megtapasztalják és megérezzék, hogy Istentől és elődeinktől kapott értékeink fontosak, azokat megtartani, megbecsüléssel használni, védeni és gondozni mindannyiunk közös feladata és ebben már gyermekként is szerepük van.

A rossz idő ellenére is a gyerekeink izgalmas sétát tettek az iskola udvarában, ahol kiscsoportokban: talajlakókat, rovarokat, madarakat, emlősöket, fásszárú-, és lágyszárú növényeket kellett megfigyelniük.

Ezt egy közös beszélgetés követte, melynek témája: A sokféleség értéke, a teremtett világ ajándékai, illetve: Hogyan gondozzuk kertünket és teremtmény-társainkat?

A beszélgetés, és tablókészítés után tanulóink magokat vetettek kicsi cserepekbe, levendulát dugványoztak, viráglabdát készítettek. Feladatuk lesz ezek gondozása, kiültetése az iskola virágos kertjébe.

Köszönjük Detti néninek ezt az izgalmas délelőttöt!

Kocsisné Madarasi Mónika

További képek a Műveld és őrizd! galériában!