Híreink

A tanulók logikai fejlesztés érdekében végzett munkánk során 4 éve került beépítésre a matematika órai keretek között a logikai négyzetméteres játék. Mivel az egyik legnépszerűbb kihívássá vált a felsős tanulóknak a négyzetméteres játék megnyerése, amivel szívesen foglalkoznak a matematika órák során. Így Varga Angéla tanárnő a nagy sikerre való tekintettel 2019-ban meghirdette a diákoknak az iskolai bajnokságot. Az idei diákhéten immár negyedik alkalommal került sor a bajnokság meghirdetésére.

Miután lezajlottak az osztályonkénti selejtezők, a következő tanulók vehettek részt a döntőben: az 5. évfolyamot Kocsi-Horváth Lóránt, a 6.-at Trifunov Richárd, a 7.-et Dancz Dóra és Kanyó Petra Johanna, a 8. osztályt pedig Madarasi Bori Kata és Májer Diána képviselte. Az osztálytársak lelkes szorítása mellett a IV. négyzetméter logikai bajnokságot Bori nyerte, a második helyet holtversenyben Hanna és Ricsi, a harmadikat Dia szerezte meg, a negyedik Dóri, az ötödik Lóri lett. Jövő tanévben meghirdetjük az ötödik alkalmat is, lesz esélye mindenkinek újra bizonyítani!

További képek a Diákhét galériában!

Mint korábban már hírt adtunk róla, a címben említett rajzpályázat megyei fordulóján Punk Alexandra I., Segesdi József III. helyezést ért el. Ott tudtuk meg, hogy Szandra alkotása az országos eredményhirdetésben is érintett, mely tegnap meg is történt. A díjátadóról bővebben a katasztrófavédelem honlapján olvashatnak érdeklődő látogatóink. Örömmel értesültünk, hogy az országosan beérkezett 3335 alkotásból Szandra műve a saját kategóriájában a III. helyet érte el. Gratulálunk a szép eredményhez! Köszönjük a zsűri munkáját, a szervezők kedvességét, valamint az utazást a Fejér vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak!

További képek és tanulóink rajzai a Füstérzékelő rajzpályázat galériában!

2023. június 13-án Mórocz Tamás kanonok, címzetes apát, helyettes esperes, a Boldog Gizella Óvoda (Bodajk) püspöki biztosa, a bodajki Segítő Szűz Mária plébánia plébánosa volt a búcsúnapi szentmise szónoka. Tamás atya bevezetőjében köszöntötte a híveket, (valamint névünnepe alkalmából Spányi Antal püspök atyát is) s elmondta, örömmel érkezett paptársaival szentmisét tartani Isten gyönyörű templomába, ahol velünk együtt imádkoznak a madarak, süt a nap, lengedezik a szellő, s élvezhetjük Isten szeretetét.

Homíliájában Tamás atya az ima fontosságára hívta fel a figyelmet, ahogy Jézus is tette az apostolokkal. Elsőként intézményünk, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola alsós tanulóit szólította meg Tamás atya, személyes tanúságtétellel. Megköszönte a szentmise előtti közreműködésüket, jó volt hallani, amikor Barina Júlia nővérrel együtt mondták a diákok a rózsafüzért. Elmesélte a gyerekeknek, hogy amikor először járt zarándoklaton a Szentföldön, emlékül egy rózsafüzért hozott magával, ami ma is megvan. A Szűzanya kezében mindig ott van a szentolvasó, nem véletlenül nevezzük Máriát a Rózsafüzér Királynőjének is.

Gyermekként Tamás atya is hosszúnak tartotta a szentolvasót imádkozni, ismétlésnek tűnt a számára, s de látta az idősek példáját, akik szentmise előtt mindig imádkozták, s jó példát mutatott számára nagymamája is, akinek imakönyve szinte megfeketedett a mindennapos használattól. Ő is felnőttként, kispapi tanulmányai alatt érezte át, hogy az ima azért fontos, hogy az ember közelségbe kerüljön, időt töltsön Istennel. Barátságunk egy másik emberrel úgy tud kiteljesedni, ha minél több időt töltünk el vele. Istennel való kapcsolatunk a mindennapos imában válik teljessé. S ha időt töltünk Istennel, Isten is a barátunkká válik. Prohászka Ottokár püspök gondolatát idézve „az imádkozó lélekbe Krisztus képe nyomódik bele.” Amikor megnézünk a moziban egy filmet, utána is érezzük még a hatását, mintha mi is belekerültünk volna a filmbe. Hasonló az ima is: imádság után, ha közelségbe kerülünk Istennel, érezhetjük Isten jóságát.

Felidézte Tamás atya a portugáliai Fatimában az elmúlt ősszel megélt élményeket, amelyek közül legjobban az imádság fogta meg, a térdektől kikoptatott ösvények csillogása, ahol a zarándokok a szentolvasót mondva kerülnek közelségbe Istennel. Kérte az idősebbeket, mutassanak ebben példát a gyerekeknek, imádkozzanak velük, tanítsák őket a szentolvasóra, ahogy Tamás atya esetében is sokat jelentett a nagyanyai, édesanyai példa, s az első szentolvasóját pedig egy idős nénitől kapta ajándékba a templomban 4-5. osztályos korában. Amikor a szentolvasót imádkozzuk, (legyen az pénteken a fájdalmas olvasó, hétfőn az örvendetes olvasó, vagy vasárnap a dicsőséges olvasó), Isten az ő életét osztja meg velünk. Mindannyiunknak megvan a maga fájdalma, keresztje, öröme, s Istenét is átélhetjük a rózsafüzér imádkozása során, erőt meríthetünk belőle. Szoktunk imádkozni a békéért, egészségért, jólétért, sikerért, de az imádság igazából önmagáért van. Ahogy a barátainkkal sem a haszonért vagyunk együtt, a jó Istennel töltött idő is önmagában érték. Ne csak nagy bajban, vagy nagy örömben szóljunk Istenhez, hanem legyen az Istennel kialakított kapcsolatunk állandó, minden nap mossa át szívünket az ima.

A mise végét a kegytárgyak megáldását követően a megszokott körmenet jelentette, majd a búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.

További képek a Júniusi búcsúnap galériában!

Köszönjük a szíves fogadtatást és kalauzolást a sárbogárdi tűzoltóknak, gyermekeink igazán jól érezték magukat! A többit elmondják a képek a Tűzoltóknál galériában!

Bartos Erika: Tűzoltó

Bátor mind a tűzoltó,
veszélyes a dolga,
égő házban, erdőségben
a tüzet eloltja.

Bátor mind a tűzoltó,
mindennapok hőse,
Dúlhat a láng, dőlhet a füst,
nem riad meg tőle.

Bátor mind a tűzoltó,
tűztől, tűzig siet,
szirénázó piros autón
hozza el a vizet.

Ma délután kedves és bensőséges ünnepség keretében került sor a nagycsoportosok ballagására.

Turzainé Gazsó Kata intézményegység vezető értékelte az elmúlt évet, az átmeneti épületben tartózkodás kihívásait, s köszönetet mondott a polgármesteri hivatal dolgozóinak, intézményvezetőnknek és a szülőknek mindazért, hogy sikerült ezeket a kihívásokat együtt megoldani. A következő nevelési évet azonban már a kibővített és felújított épületben kezdhetik meg a gyerekek, a Székesfehérvári Egyházmegye beruházásának köszönhetően.

Kiemelte az óvónők és az iskolai tanítók jó kapcsolatát is, ami a gyerekek sikeres tanulmányainak is záloga.

Morvai Anikó óvó néni nagycsoportosokhoz fordulva sok emléket idézett fel: a sétákat, a kirándulásokat, vagy éppen a sok játékos órát, amit együtt tölthettek a gyerekek. Kifejezte köszönetét a szülőknek is, akikkel nagyon jól együttműködtek az elmúlt évek alatt. Végül azt kívánta a ballagóknak, hogy az iskolában is legyenek ilyen lelkes, szorgalmas gyerekek, mint amilyennek az oviban megismertük őket.

A nagycsoportosok szép műsort adtak elő a szülőkből, nagyszülőkből, barátokból és testvérekből összegyűlt közönségnek: először mesét játszottak el, majd tánctudásukat mutatták be, végül pedig versekkel, illetve egy kis énekkel is elköszöntek az óvodától.

Településünk önkormányzata is búcsúztatta a nagycsoportosokat egy-egy szál virággal, az óvónéniktől pedig egy-egy szép tarisznyát és ajándékot is átvehettek.

S még nem volt vége a köszönetnyilvánításoknak: az óvoda dolgozóinak a szülők és a ballagók is kedveskedtek egy kis ajándékkal, az óvónénik pedig megköszönték a polgármester úr tevékenységét, sőt még Kiss Attila intézményvezető is kapott egy kis meglepetést áldozatos munkájáért.

Az ünnepség végén egy kis vendéglátásban is részesültek a gyerekek, majd a szülők és az óvoda dolgozói még kötetlen beszélgetés keretében nosztalgiázhattak arról, milyen gyorsan elteltek az óvodás esztendők.

További képek az óvodai galéria Ballagás képtárában!

Június 4-e, a trianoni "békeszerződés", pontosabban diktátum évfordulója, 2010 óta a nemzeti összetartozás napja is. Amikor a 15 milliós magyarságról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról az elcsatoltakról, akik Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, vagy éppen az Őrvidéken úgy váltak egyik pillanatról a másikra egy idegen állam megtűrt vagy éppen üldözött népévé, hogy ők ezt a legkevésbé sem akarták, nélkülük döntöttek róluk.

Bár ahogy József Attila írja, "a harcot békévé oldja az emlékezés", a trianoni béke hatása számunkra mind a mai napig fájó. S csak remélni lehet, hogy egyszer eljutunk arra a pontra, amikor a politika már nem tud ellentétet gerjeszteni a Kárpát-medence népei között. Addig is, amíg ez az idő bekövetkezik, ezen a napon megemlékezünk az elcsatolt magyarságról. De illik itt gondolni azokra a magyarokra is, akik nem a trianoni diktátumnak köszönhetően szakadtak el Magyarországtól, hanem a történelem viharai sodorták őket messzire, akár Dél-Amerikába, az USÁ-ba, vagy éppen Ausztráliába.

Emlékeztessen bennünket ez a nap arra, hogy mi, magyarok, éljünk akárhol ebben a világban, összetartozunk. Közös az anyanyelvünk (s nem csupán az elfogultság mondatja velem, hogy a világ legszebb, egyben legnehezebb nyelve), a kultúránk, történelmünk, s a hagyományaink. Mindezekre joggal lehetünk büszkék, magyarnak lenni valóban hivatásunk.

Ne feledjük a tanulságot: igenis, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk! Ahogy a magyarság részét képezik a székelyek, csángók, felvidékiek, vajdaságiak egyaránt. Éljen bárhol egy honfitársunk, amíg magyarnak vallja magát, addig összetartozunk!

A mai napon Husvéth Imre polgármester úr jóvoltából megtekinthettünk egy zenés-színházi produkciót. A Gyuláról érkező Bibuczi trió korábban már iskolánkban is fellépett Nagyotmondó Tóbiás, illetve A póruljárt krampusz történetével, most pedig a művelődési házban mutatták be produkciójukat.

A színészek, énekes produkcióikkal és hangszeres előadásaikkal varázsolták el a gyereksereget. A történet főhőse Tóbiás volt, aki sok borsot tört mások orra alá, de a történet csodálatos átalakuláshoz, javuláshoz vezetett és végül mindenkitől bocsánatot kért.

Óvodások, iskolások egyaránt élvezték a műsort! Köszönjük szépen a meghívást és a lehetőséget Polgármester úrnak!

További képek a Bibuczi Színház galériában!

Mint korábban már hírt adtunk róla, az idén már tizedik alkalommal került kiírásra a honvédelmi témák alapján hazaszeretetre és a hősök tiszteletére nevelő kárpát-medencei gyermekrajz pályázat a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely és a nagyváradi Tanoda Egyesület közös szervezésében. A pályázat egyik fővédnöke évek óta Spányi Antal püspök atya.

Idén, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján nem meglepő, hogy a Nemzeti dal egyik sorát választották a rajzpályázat címének. „Fényesebb a láncnál a kard” – mondja az 1848 tavaszán írt vers, s ezzel kínáltak lehetőséget arra, hogy az alkotni vágyók a magyar történelemből katonát, katonákat, akár Petőfi személyét vagy hősies tetteiket megjelenítsék.

Öröm számunkra, hogy az idén is számos művet készítettek tanulóink: 42 alkotásból végül 20 diák 23 munkáját adtuk le a határidő lezárultával. Ma, az ünnepélyes keretek között megrendezett eredményhirdetésen örömmel tudtuk meg, hogy Boros Batu Attila 7. osztályos tanulónk művét ezüst-, Ősz Auróra Izabella, Punk Alexandra és Suplicz Kamilla 4. osztályos lánytriónk közös alkotását pedig aranyceruza díjjal jutalmazta a zsüri, sőt Batu a honvédelmi minisztérium ajándékát is átvehette. Ráadásul Batu és testvére, Borka még a díjak kiosztásában is besegítettek kicsit. Eredményük azért is dicséretes, mert a Magyar Kultúra Napján indított Kárpát-medencei gyermekrajz-pályázatra idén 1756 pályamunkát küldtek be a gyerekek, s ez a rajzpályázat 11 éves történetében a második legmagasabb részvételt eredményezte, s így igencsak népes mezőnyben állták meg a helyüket. A többi résztvevő munkáját egy szép emléklappal ismerték el a szervezők.

Gratulálunk a szép sikerhez, jövőre ismét benevezünk! 

További képek és alkotásaink a Fényesebb a láncnál a kard galériában!

Szülői kezdeményezésre egy újabb kiránduláson vehettünk részt.

Ezúttal Abára vezetett az utunk. A Suplicz család jóvoltából, betekintést nyerhettünk egy hatalmas, korszerű állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozó családi vállalkozásba. Vadász Tamás a tulajdonosa a Bacsó tanyának. Megismerhettük sok-sok alkalmazottját és Ő maga is eljött, hogy találkozzon alsószentiváni óvodásainkkal. Igazán kedves fogadtatásban részesültünk, arról nem is beszélve, hogy még a vendéglátásról is gondoskodtak. Üdítőket, Dörmi macit és még ropit is kapott minden egyes gyermekünk. Na de az élményekről még nem is írtam… 😊

Szép körülmények között tartott gyönyörű állatokat láthattunk pl.:Limousin marhákat . Itt az (anya) teheneket azért tartják, hogy nevelgessék kicsinyeiket és minél többet hozzanak világra. Az apukák külön karámban voltak elszállásolva, hatalmas csodaszép bikák ezek.  Ezután sertésekkel találkozhattunk. Az ici-pici, cuki pár napos malackáktól kezdve, egészen az anyadisznóig, mindenféle nagyságú disznót láthattunk. A bátrabbak még meg is simogathatták a selymesbőrű kismalacot Suplicz Istvánnak köszönhetően. Beni apukája, nagyon jó házigazda volt. Minden  kérdésünkre válaszolt és nagyszerű lehetőségeket biztosított a tanya felfedezésére és a géppark kipróbálására. Ilyen volt például minden fiú álma az, hogy beülhettek nem is egy, hanem kettő John Deere traktorba, valamint egy nagy kombájnba. Szinte minden gyerkőc kipróbálta mindhárom járművet. De ezek mellett láthattunk munka közben dolgozó Manitou rakodógépet, bálaszállító traktorokat, stb.,valamint  kombájn vágóasztalt és sok más alkatrészt is megfigyelhettünk.

A hazaindulás előtt még kettő pónilovat is megsimogathattunk és felmehettünk a tanya vadászlesére.

Az utat Sütő László buszával és Anikó néni autójával tettük meg. Köszönjük nekik a fuvart, valamint intézményünk vezetőjének: Kiss Attilának a támogatást!

Köszönjük a lehetőséget a Suplicz családnak és Vadász Tamásnak!

Turzainé Gazsó Kata

További képek a Bacsó tanya galériában!

A tavalyi évben hagyományteremtő jelleggel a Kisfaludi Vadasparkban jártunk egy kis önkéntes munka keretében. A hagyomány azonban azért hagyomány, hogy a későbbiekben is folytassuk: így idén is felkerekedtünk, megtettük a közel 200 km-es utat, és újra ellátogattunk a Vadasparkba. A tavalyi, már kipróbált és bevált csapattal indultunk útnak, a gyerekek már hetek óta nagy izgalommal készültek az eseményre.

Ezúttal már ismerős környezet fogadott bennünket, bár kisebb-nagyobb változások történtek tavaly óta. A gyerekek virágot ültettek, kitakarították a selyemmajmok belső férőhelyét, lemosták az üvegfelületeket a szurikáták és a zebramungók kifutóin (a helyes technikát az osztályfőnöküknek kellett megtanítania…), betakarították és a tárolóba talicskázták a korábban lekaszált szénát, délután pedig segítettünk ázsiai hangulatot varázsolni a pihenőpavilon környékére. Közben volt idő némi lazításra is: a grillrácson sorban sültek a finom húsok, kolbászok, sajtszeletek. Több új lakót is megcsodálhattunk, köztük a Bécsből néhány hete érkezett Damara-zebracsikót, a zebramungókat, illetve az aznap reggel született indiai antilop borjúkat.

A Vadaspark tulajdonosa és alapítója, Böröczky Roland elmesélte, hogyan alakul át a bemutató a közeljövőben. Azt minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a tervek fantasztikusak, ezek megvalósításával az egyik leggyorsabban fejlődő és leginkább figyelemre méltó magánállatkert lehet az országban (legalábbis e sorok sokat tapasztalt, szerény írója véleménye alapján). Mindenképpen szeretnénk jövőre visszatérni, és megcsodálni a megújult és még szebb vadasparkot.

Köszönjük Böröczky Rolandnak a szívélyes vendéglátást és a lehetőséget, hogy bekapcsolódhattunk egy valódi állatkert munkájába.

Boros Tamás

További képek a Kisfalud Zoo galériában!