Híreink

A Petőfi Sándor Gimnázium idegennyelvi munkaközössége immár 11. alkalommal rendezett angol/német nyelvű versenyt általános iskolás csapatok részére. A versenyen iskolánkat az Egyed Tímea - Kubik Réka – Madarasi Bori Kata – Nyikos Tímea összetételű The Girls, illetve a Kanyó Petra Johanna - Kiss Krisztofer - Selyem Levente - Sipos Laura által alkotott The Campions csapat képviselte, rajtunk kívül Cecéről, Mezőszilasról, Sárbogárdról és Sárszentmiklósról is érkeztek versenyzők. Az előzetes felkészülés témáját az angol királyi család adta (a nemrég elhunyt II. Erzsébet királynőre is emlékezve), valamint egy angol nyelvű dalt is el kellett énekelniük és videón beküldeniük a csapatoknak.

A helyszínen pedig változatos feladatokon keresztül (közmondások, londoni nevezetességek felismerése képrészletekből, szituációs gyakorlat, dalkiegészítés, szófelhő a gyárak környezetszennyezéséről) bizonyíthatták angol tudásukat. Diákjaink most nem értek el dobogós helyezést, de tisztességesen igyekeztek visszaadni a felkészülésen tanultakat, becsületesen helytállva. Teljesítményükre büszkék vagyunk, ők is bizonyították most, s sok tapasztalatot szerezve a jövőbeni megmérettetésekre, amiben minden bizonnyal lesz még részük.

További képek az Angol verseny galériában!

A katolikus egyház február második napján Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét üli. De miről is emlékezünk meg ezen a napon? Egészen pontosan arról, hogy Jézus születése után negyven nappal (a törvénynek megfelelően) Mária és József a jeruzsálemi templomban hálából felajánlották az előírt áldozatot Istennek, az Úrnak ajánlva elsőszülött fiukat. A Szentírás tanúsága szerint a templomban találkoztak Anna prófétanővel és az agg Simeonnal, akik felismerték Jézusban a megváltót és a világ világosságának nevezték őt.

A szentmisék keretében ezen a napon gyertyákat szentelnek, amelyek Krisztust éppen így, mint a világ világosságát hivatottak szimbolizálni. A szenteltvízzel meghintett gyertyákkal a hívek hagyományosan körmenetet is járnak (sok esetben nem csak a templomon belül, hanem az előtte elterülő téren, vagy a környező utcákban), megjelenítve ezzel, hogy Jézus világosságát a keresztény ember kiviszi a világba, felmutatja az embereknek. A gyertya már egészen az ókeresztény kortól a Megváltó szimbólumaként működik.

A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották. A középkorban az ünnepen először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Úgy tartották, hogy ha a gyertya szenteléskor nem alszik el, akkor jó méztermés lesz. Megveregették vele a gyümölcsfákat is, hogy bőségesen teremjenek. Gyertyaszentelő Boldogasszonyt hívták segítségül a természet romboló erői ellen, hogy védje meg a házat és lakóit a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól.

E naphoz számos időjóslás is fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik vackára, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, a zord idők java hátra van. Ovisaink megnézték, hogy vajon láthatja-e a medve az àrnyékát. Ők bizony meglátták a saját árnyékukat, s ha lehet hinni a népi jóslásnak, valószínűleg hosszú telünk lesz. Azt is megtekintették a gyerekek, hogy délután hova mennek szentmisére, körbejárták a Mária kegyhelyet, ahol a templomban püspöki biztosunk, Helter István mutatott be családi szentmisét.

További képek a Gyertyaszentelő galériában!

"Tudjuk, hogy amit teszünk, az csupán egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb lenne a tenger."

(Kalkuttai Szent Teréz anya)

Az érdi Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Gimnázium sok éves hagyománya az egyházmegyei iskolák számára a tanévenkénti hittanverseny megszervezése. Idén „A testi-lelki irgalmasság szentjei: Árpád-házi Szent Erzsébet, Kalkuttai Szent Teréz és Tours-i Szent Márton élete” címmel hirdették meg a rendezvényt. A téma nagyon közel áll iskolánk irgalmassági témahetéhez, így tanulóink ismerős szentek életéből készülhettek a versenyre.

A 3. és 4. évfolyamos tanulóktól tetszőleges technikával készített rajzot kértek, amelyben a három szent életének egy-egy jelenetét ábrázolhatták. Alsósaink közül Boros Borka Mária, Kőszegi Máté Martin, Szeip Regina, Ősz Auróra Izabella, Punk Alexandra és Suplicz Kamilla készítettek rajzokat, melyeket a kiállításon is megtekinthettek a 7-8. osztályos diákok, akik a helyszínen mérték össze tudásukat.

A jó hangulatú vetélkedőn érdekes, változatos feladatok várták a nevező 11 csapatot, iskolánkat Kanyó Petra Johanna és Sipos Laura képviselte. Helyezést most nem értek el a lányok, de elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat a vetélkedő alatt, tetszett nekik a nemrégen átépített és kibővített Marianum épülete. Mivel jövőre mindketten 8. osztályosok lesznek, nagyon szívesen visszajönnek a következő tanévben is. Köszönjük a remek feladatokat és a szíves vendéglátást az érdi iskolának!

200 éve, 1823. január 22-én született meg nemzeti Himnuszunk szövege. Az évfordulóra a 4. osztályos lányok versmondásával, tanulóink alkotásaival, valamint Korzenszky Richárd atya gondolataival emlékezünk.

Van egy álmom. Évek óta arról álmodom, de nagyszerű volna, ha az évnek legalább egyetlen napján mindenki, aki magát magyarnak vallja, együtt énekli a Himnuszt. Azt az éneket, amely több, mint a szövege és több, mint a dallama. Azt az éneket, ami kifejezi, hogy együvé tartozunk. Hogy közös a múltunk, hogy közös a jelenünk és hogy lesz közös jövőnk. Mert „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt…”

Van egy rémálmom, ami nem ritkán valósággá válik. Együtt vagyunk, hogy ünnepeljünk, s elhangzik a felszólítás: „Most pedig hallgassuk meg a Himnuszt!” Egészen más meghallgatni és egészen más együtt énekelni. Az egyikben furcsa elkülönülés vagy elkülönítés rejlik, a másikban a közösséggé formálódás csodája tapasztalható meg.

Bővebben ...

Ma délelőtt óvodásaink és alsósaink A három kívánság című népmese előadásán vehettek részt iskolánk tornatermében. Az előadók honlapján a következőket tudhatjuk meg róluk:

A Léghajó Színházat Száraz-Nagy Tamás alapította 1998-ban. Azóta folyamatosan jelen vannak a magyar gyermekszínházi palettán. Jelenleg Bana Viktóriával dolgoznak együtt. Mivel Tamás eredeti szakmája a zene, ezért rendkívül fontosnak tartja a zenei nevelést, így minden meséjük fontos alappillére a népzene és a néptánc. Előadásaikban ismert mesék figurái elevenednek meg, szép díszletekkel keretezve a történetet, amelyeket igényes festőművészek készítenek el.

Az izgalmas és humoros részek váltakozása biztosítja – felgyorsult világunkban felcseperedő - gyerekek nehezen leköthető figyelmét, a minden mese végén szereplő közös néptánc, pedig feloldást jelent a 40 perces ülés és figyelem alól. Előadásaikban hangsúlyos szerepet kap az interaktivitás, kis közönségükből is beavatnak néhányat a játékba, így jobban tudnak azonosulni a mese történéseivel. Műsoraik szerves részét képezik az óvodai, iskolai programoknak, ami nagy segítség lehet az óvó-, és tanító néniknek.

Ma délelőtt megtapasztalhattuk a gyakorlatban is a bemutatkozásban leírtakat. Az interaktív előadást a gyerekek nagyon élvezték, szívesen működtek együtt a színészekkel a mintegy 45 perces program során. Jólesett számunkra, hogy nemcsak mi voltunk elégedettek, hanem az előadók is megdicsértek minket! Azt mondták, hogy ritkán van ilyen fegyelmezett közönségük, mint mi, többször kiemelték, hogy nagyon ügyesek voltak.

Köszönjük a művészeknek a mai produkciót, áprilisban várjuk vissza őket szeretettel!

További képek a Léghajó Színház galériában!

Vízkereszt után hétfőn, immár hagyományosan Helter István atya megáldotta „házunkat, és minden lakóját”- azaz iskolánkat, és az ide járó gyermekeket, itt dolgozó felnőtteket.

Mire való ez a szokás, miért jó házszentelőt tartani? A házszentelés az úgynevezett „szentelmények” körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését életünkben.

A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör egyik fontos mozzanata. Karácsonykor újra befogadtuk a kis Jézust otthonunkba, s most szeretnénk itt is tartani. Legyen a mi házunk is Isten hajléka! Kerülje el minden rossz, uralkodjon itt békesség, szeretet!

A közös ima, amelyben az erényes családi életért és a gonosz cselvetéseinek távol tartásáért is könyörgünk, már megteremti azt a légkört, hogy Isten lakást vesz, és működik közöttünk.

Bővebben ...

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud, legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha-soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom, legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’!

Kányádi Sándor

Minden diákunknak, dolgozónknak, munkatársunknak, partnerünknek, rokonunknak, barátunknak, üzletfelünknek és támogatónknak ezúton is Isten kegyelmében gazdag, békés, boldog új évet kívánunk!

Karácsonykor

Karácsonykor csillag gyúlt ki
Betlehem felett.
Betlehemi istállóban
Jézus született.

Karácsonykor szívetekben
Legyen szeretet.
Jézus útján járjatok,
Mert Istenhez vezet.

További képek a Karácsony az óvodában galériában!

A

zene

felcsendül,

a szív megrendül,

gyertyafény lángja tekintetünkben,

életre kelő mosoly csillogó díszeken.

A lét szövete összekapcsol bennünket,

valaki közénk érkezik, ismerjük fel újra,

összetartozásunknak csak ő lehet kútja.

Egyszerűsége hirdeti, pont olyan Ő,

mint Te, az embernek többé nincs mitől félnie,

testvérei vagyunk egymásnak, a szeretet jelenvalóvá válhat.

Az égen megállnak a csillagok, az ember nem mer hinni,

nem ehhez van szokva, a tanítást kétezer éve fel sem fogja.

A létezés vele kezdődik, az igazi érzés a szívben születik,

nem kéri, szenvedj érte, csak annyit, legyen béke mindenki szívében.

Ő teljes már, az égi utat járja,

ott van az égben hazája,

szívedben földi boldogsága.

Másokra ha figyelsz,

azzal Őt követed,

szíved teljes lesz,

összekapcsol

egymással a

szívbéli üzenet:

Emmanuel: Velünk az Isten!

Kőrösi Edina: Velünk az Isten

Ma délután iskolánk tanulói, pedagógusai és püspöki biztosunk, István atya egy közös lelki órát töltöttünk el iskolánk tornatermében Somogyi Tünde hittanárunk vezetésével. A kialakuló padlóképet a KETT-pedagógiára jellemző módon közös munkával építették fel tanulóink. A téma természetesen nem lehetett más, mint a karácsonyra való lelki felkészülés. Ahogy a jó Isten megváltót küldött a földre, hogy a lelki sötétséget világosságával eloszlassa, hasonló a feladatunk nekünk ma is. A gyertya, amikor fényével bevilágítja a környezetét, előbb-utóbb elfogy, ha nem hagyjuk kialudni, s közben mindent átad magából azért, hogy ne legyen sötétség. Ezt a példát kell nekünk is követnünk, átadni magunkból a legértékesebbet embertársainknak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, számos olyan dologgal örömet szerezhetünk társainknak, amihez nem anyagiak szükségesek, hanem az idők próbáját kiálló keresztény értékeink: segítés, jótevés, irgalmasság, bizalom, türelem. S ahogy Korzenszky Richárd atya írja: életünk csak akkor nyer igazán értelmet, ha merünk éltetővé, kenyérré válni mások életéért. Ezért küldött Isten megváltót az embereknek, s ha Krisztust szeretnénk követni, az ő példája szerint kell fényt vinnünk mások életébe - nemcsak karácsonykor, hanem minden egyes nap.

További képek az Adventi lelki óra galériában!

 Adventus - latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb és legfontosabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.

Ha mélyen magunkba nézünk, kinek miről szól manapság az advent, felmerül az a kérdés is, miről szól az advent a most élő emberek vagy az ifjabb generáció számára. A karácsony előtti őrült bevásárlásról? A karácsonyi időszak kezdetéről? Bronz-, ezüst- és aranyvasárnapokról? Utolsó nagy kapkodásról az ünnepek előtt? Szakítások, veszekedések vagy tényleg a szeretet időszakáról? Vagy csak várjuk, hogy egyszerűen végre jöjjön egy kis szünet, legyen már év vége?

Ha megkérdeznénk az utca emberét, vajon hányan lennének ma tisztában azzal, hogy nem a mindenszentek, halottak napja az elcsendesülés, a magunkba fordulás időszaka, hanem az advent? A féktelen vásárlások kapkodás, feszengés helyett ebben az időszakban kellene igazán elcsendesülni, magunkba fordulni és elgondolkodni. Kitárni a szívünk az Úr, a szeretteink felé, valamint minden rászoruló, elesett ember felé. Sokan nem is gondolnák, hogy egy-két apró gesztussal, akár csak egy mosollyal, kedves szóval milyen örömet lehet szerezni másoknak.

Iskolánkban régi hagyomány, hogy mindig szervezünk egy közös programot, amit a karácsonyra való készülődésnek szentelünk. A szülők és a tanárok közreműködésével tanulóink készíthettek karácsonyi díszeket, hajtogathattak kartonból és vághattak ki keménypapírból karácsonyi dekorációkat, ragaszthattak, festhettek karácsonyi figurákat, alkothattak képeslapokat (ezúton köszönöm a piros-kék angyalokat) díszíthettek (és fogyaszthattak) mézeskalácsot (ezúton is köszönet a szülői felajánlásokért Asboth Juliannának, Husvéth Mónikának, Ragány Ágnesnek és Toldi-Bodai Blankának), valamint hangulati aláfestésként karácsonyi zenéket hallgathattak.

A zene, az osztálytermek és a folyosó dekorációi mellett az iskola adventi kellékei is aláfestették a karácsonyi hangulatot. Közös karácsonyfánkért pedig Márkli Ákosnak szeretnénk köszönetet mondani, a díszes fa minden adventi időszakban folyosónk impozáns látványosságának számít.

Nemsokára karácsony!

További képek az Adventi készülődés galériában!