Adventus - latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb és legfontosabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.
A féktelen vásárlások kapkodás, feszengés helyett ebben az időszakban kellene igazán elcsendesülni, magunkba fordulni és elgondolkodni. Kitárni a szívünk az Úr, a szeretteink felé, valamint minden rászoruló, elesett ember felé. Sokan nem is gondolnák, hogy egy-két apró gesztussal, akár csak egy mosollyal, kedves szóval milyen örömet lehet szerezni másoknak.
Iskolánkban régi hagyomány, hogy mindig szervezünk egy közös programot, amit a karácsonyra való készülődésnek szentelünk. A szülők és a tanárok közreműködésével tanulóink készíthettek karácsonyi díszeket, hajtogathattak kartonból és vághattak ki keménypapírból karácsonyi dekorációkat, ragaszthattak, festhettek karácsonyi figurákat, díszíthettek (és eszegethettek) mézeskalácsot. Ezúton is köszönet a felajánlásokért minden kedves szülőnek: rekord mennyiségű mézeskalács érkezett idén, amiből nemcsak festettek, hanem bőséggel fogyasztottak is a gyerekek (s külön köszönöm jól nevelt tanulóinknak a piros kék meglepetéseket ❤️💙). Köszönet Nagy Csillának az osztályoknak ajánlott édességcsomagokért, s köszönjük a Polgármesteri Hivatal által a gyerekeknek küldött narancsot is!
Az osztálytermek és a folyosó dekorációi mellett az iskola adventi kellékei is aláfestették a karácsonyi hangulatot. Aki megszomjazott, az aulában karácsonyi gyümölcsteát fogyaszthatott.
Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke. Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.
Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
Az Egyház az irgalmasságnak 7 testi és 7 lelki cselekedetét ismeri:
Az irgalmasság testi cselekedetei: 1. az éhezőknek ételt adni, 2. a szomjazóknak italt adni, 3. a szegényeket ruházni, 4. az utasoknak szállást adni, 5. a betegeket és 6. a börtönben levőket látogatni, 7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei: 1. a bűnösöket meginteni, 2. a tudatlanokat tanítani, 3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, 4. a szomorúakat vigasztalni, 5. a bántalmakat békével tűrni, 6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, 7. az élőkért és holtakért imádkozni.
2017. november 19. Ferenc pápa ajánlásával a szegények első világnapja lett. A mottó: Ne szóval szeressünk, hanem tettel: "Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal" (1 Jn 3,18). János apostolnak ezek a szavai olyan felszólítást fejeznek ki, amelyet minden kereszténynek meg kell hallania. A komolyság, amellyel a szeretett tanítvány a mai napig továbbadja Jézus parancsát, még hangsúlyosabb az ellentét révén: az ajkainkat gyakran elhagyó üres szavak és a konkrét tettek között, amelyek nekünk azonban mércéül szolgálnak.
Ezeket a gondolatokat szerettük volna közvetíteni tanulóinknak, amikor november 11. - november 19. között immár 7. alkalommal megszerveztük az Irgalmasság témahetet. A szegények világnapja mellett különös aktualitást adott a témahétnek, hogy a kezdő napja, november 11., Szent Márton, a vége, november 19. pedig Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapja. Mindkettőjük legendájának elmesélése nagyon jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és adni tudás fontosságára.
Márton 15 éves korában apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra. Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt: "Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe."
Erzsébet 1207-ben valószínűleg Sárospatakon született. Édesapja II. András magyar király volt. Szüleitől, környezetétől nagyon sok vallásos indíttatást kapott, de ő magában is nagyon kiskora óta megvolt az imára és a szeretetszolgálatra való hajlam. Szívesen ajándékozta dolgait szegényebb társainak, korán kezdett koldusoknak alamizsnát osztogatni. Nem csak a saját szájától megvont falatokat adta oda, hanem a konyháról szerzett ennivalókat is vitte a szegényeknek. Ide kapcsolódik a közismert rózsacsoda: Egyik alkalommal megkérdezte édesapja: - Hová mégy, mit csinálsz, mit viszel a kötényedbe rejtve? Erzsébet igen meglepődött, zavarában azt mondta: rózsákat. Kérte Istent, segítsen, hiszen az édesapja előtt most mit cselekedjen? Ahogy a kötényét feltárta, bizony az ételek helyett rózsacsokor villant ki a köténye rejtekéből. Ez az első nagy csoda, ami vele megesett, de a történetnek ezzel még nem volt vége; ahogy a szegény gyerekekhez érkezett, bizony a rózsacsokor visszaváltozott étellé, kenyérré.
Ezeket a legendákat feldolgozva igyekeztünk megértetni a gyerekekkel: adni jó! Ennek megértését segítették elő a házi rajzpályázatunkra készített rajzok az alsósoknak a szentek életéről, felsőseinknek az irgalmasság testi-lelki cselekedeteiről. S ha megtanulják és megértik, hogy adni jó, remélhetőleg későbbi életük során alkalmazzák is a tanultakat. Hiszen olyan egyszerű dolog lenne jót tenni másokkal!
Ismét egy rendkívüli délutánt tölthettünk együtt az óvodában: szülők, óvodások, testvérek, rokonok.
Nagyon köszönjük a sok szülői segítséget, adományt, felajánlást, libát 🙂, ami hozzájárult a rendezvény sikerességéhez.
Jó hangulatban telt Szent Márton és Szent Erzsébet legendáinak felidézése. A gyermekek nagyon ügyesek és lelkesek voltak. Igazán nagy dicséret illet mindenkit, hiszen vegyes életkorú csoport lévén, nem volt elvárás mindenkitől a versmondás, szereplés, mondókázás, de ők bátran, szívből adták elő a tanultakat. Nagyon büszkék voltunk/vagyunk rájuk! A szereplést szokásunkhoz híven táncház követett Kiss Ágnes vezetésével. Ági néni, a Tehetség Művészeti Iskola egyik pedagógusa már évek óta gondoskodik arról, hogy megszerettesse az óvodásokkal a néptáncot. Ezen az alkalmon is igazán jól megtáncoltatta az érdeklődőket. Köszönjük szépen az ő állandó támogatását is. Burunczné Panni nénire is mindig lehet számítani. Ő libás kézműves tevékenységekkel várta a megfáradt táncosokat. Panni néninek is köszönünk mindent! A frissítőkről, nassolni valókról, a liba- és kacsazsíros kenyerekről, pedig a szülők gondoskodtak. Igazán finom és laktató volt a kínálat. A gyermekek boldogan csipegettek az asztalon biztosított bőségtálakról. Az eseményt a zsákbamacska meglepetésekkel és egy különleges vendég érkezésével zártuk. Megérkezett hozzánk Gőgös Gúnár Gedeon is. A bátor liba megmutatta magát az óvodásoknak és a vendégseregnek, ezzel is igazi mártonos-libás hangulatot idézhettünk meg.
A szünet letelte után természetesen minden osztályunk megtartotta az ősz készülődést, így a 7., a 6. és a 7. osztályosok is. Valamennyi osztály a gasztronómia jegyében tevékenykedett: a 7. osztályosok pizzát és muffint falatoztak (köszönjük a süteményt Dörögdi Mariannának), a 6. osztályosok süteménnyel édesítették meg napjukat és születésnapos osztálytársukat is megköszöntötték, az 5. osztály pedig gyümölcssalátát készített közösen, illetve melegszendvicset is sütöttek. Bízzunk benne, hogy az elfogyasztott kalóriák erőt adnak a szorgalmas tanuláshoz, hiszen most következik a téli szünet előtti hajtós időszak, amelyben a félévi jegyeiket is megalapozhatják a diákok.
Az 1-3. osztály az ősz készülődést egybekötötte egy családi délutánnal. Az alkalomról két szülő is készített beszámolót, amelyet köszönettel közzéteszünk:
"Egy remek délutánt tölthettünk együtt. Az anyukák már a vadászháznál várták a hamburgerre és hot-dogra éhezett gyerekeket, volt sürgés-forgás, "házi Meki" alakult ki, a nap végére mindenki eltelt, jöhetett még a süti, chips, üdítő. Időközben megérkeztek a kisebb-nagyobb testvérek is az apukákkal. Nagy siker volt a csillámtetkó több hullámban, a gyerekeknek és anyukáknak is. Niki "néni" gyönyörű hajfonásai már az oviban is nagy sikert arattak, úgy ahogy most is . A fiúknak a szép napsütéses délutánnak köszönhetően kint az udvaron focizhattak és ügyességi játékokat játszhattak. Akit érdekelt, megtekinthette a hatalmas fácán voliereket, amik még tele voltak gyönyörű, szebbnél-szebb vadászfácánokkal. A meglepetés műsor a végén méltó lezárása volt a délutánnak, nagyon ügyesek voltak a gyerekek .Egy nagyon jó kis osztály alakul, már most látszik egy "igazi csipet-csapat".
Dörögdi Marianna 1. osztályos anyuka
(Ezt a kis műsort a gyerekek Szent Márton napján előadták az iskolában is, az ott készült nappali felvétel a Szent Márton napi beszámolónknál tekinthető meg.)
"Ebben a tanévben is elérkezett az ősz utolsó hónapja. Az 1. és 3. osztály tanító nénije egy kötetlen délutáni kikapcsolódást gondolt az osztályok tanulóinak és szüleik részére. Azonban, hogy ezen program megvalósulhasson, szükség volt a szülői szervezés igénybevételére. A helyszín választásakor elsődlegesen a gyermekeket és az időjárás viszontagságait kellett szem előtt tartani. Méhes Lajos úr a Sárréti Egyetértés Vadásztársaság elnöke, a kapcsolat felvétel során, biztosítani tudta az esemény lebonyolítása érdekében, Alap község külterületén a Kazsoki tanyán található vadászházat és a hozzátartozó nagy udvart./Köszönjük szépen/ A szülőkkel egyeztetve a kicsiknek és nagyoknak hot-dog, hamburger, sült krumpli menüre esett a választás. Repertoárként a sütik, nasik, üdítők sem maradhattak el. Dolgoztak az anyukák szorgos kezeik, hogy mire a siserehad megérkezik, azonnal oltani tudják az egyik legerősebb érzést, az éhséget. Az életkorok és nemek tekintetében különböző programokkal kedveskedtek a szülők. Így például: zene, arcfestés, csillám tetoválás, na és persze a csajoknak a szebbnél szebb hajfonatok, amelyek hajékszerekkel és hajcsillámokkal lettek feldíszítve. Az udvaron, szülő gyermek foci valósult, meg. A legkisebb tesóknak is volt ügyességi játék, melyben örömmel vettek részt. A jó kedv, móka kacagás az önfeledt hangulat, folyamatosan jelen volt. Az iskolások betekintést nyerhettek a fácánok nevelésébe. A szabad téren, szebbnél szebb faragott erdei állatot, trófeákat találtak, melyet nagy érdeklődés övezett. Természetesen mi felnőttek is éltünk lehetőségeinkkel és a kötetlen szülő-pedagógus jókedélyű beszélgetések és nevetések sem maradtak el. Amikor a nap kezd nyugovóra térni és sötétbe burkolózik a táj, Bea néni lelkes kis csapata lámpást gyújtott így emlékezett Szent Mártonra. Ahhoz, hogy a családi délután létre tudott jönni, hálás köszönet a szülő társaknak, amit hozzá állásukkal, munkájukkal, bizonyítottak és tanúsítottak. Nekünk szülőknek/nevelőknek/ az egyik fontos tényező, hogy egy iskola életét az összefogás és a pozitív szemléletmód hatékonysága is előre vigye, gyermekeink kiegyensúlyozott jövője érdekében.
A nap eseményeiről készült képek, alattuk hangzó zenék és kis videók beszéljenek önmagukért, melyek az ősz jegyében valósultak meg."
Nagy Csilla 3. osztályos szülő
Köszönjük a beszámolókat, képeket, felvételeket és a közös munkát, előkészületet minden szülőnek!
Szent Márton, Magyarország védőszentjének névünnepén az 1-3. osztályosok felidézték iskolatársaik számára a katonából lett püspök életútját.
Márton napi készülődés a 2-4. osztályban
Igaz, hogy Márton nap november 11.-én van, de mi már jóval előtte elkezdtük a készülődést. Szerdán rajz órán libát ragasztottunk krepp papírból és szalvétából. Csütörtökön matematika órán libás számolós színezőn gyakoroltuk az alapműveleteket, délután libás filmet néztünk. A pénteki olvasás órán megismerkedtünk Márton életével, jó cselekedeteivel. Gyűjtöttünk Márton naphoz kapcsolódó énekeket, népszokásokat, ételeket, időjóslásokat. A megszerzett ismereteinket egy szabadulószobás játékkal erősítettük meg. Ebben volt rejtvény, különbségkereső, nyelvtani feladat és számolós feladat is. Minden csoport helyesen megoldotta a feladatokat. Hétfőn Márton napi színezőt színeztünk. Móni néni liba alakú süteményt és rétest hozott nekünk. (Hiszen: Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik. Nyúlik a rétes, mint Márton köpenye.) Délután az összegyűjtött nasikból jót lakomáztunk.
Az állatvédelmi témahetünk alkalmával óvodánk is meghívta Izsányi Tibor őrnagyot, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai és helyszínelő osztály bűnügyi kutyavezetői csoport vezetőjét, viszont betegségek és egyéb elfoglaltságok miatt, csak most sikerült megszervezni a találkozót. Tibor igazán eltökélten mesélt a felelős állattartás fontosságáról és legfőbb elemeiről. A gyermekek figyelmét bemutatóval, kötetlen beszélgetéssel hívta fel az ebek megfelelő gondozására. Az óvodások lelkesen meséltek a személyes állattartási szokásaikról, élményeikről, saját kutyáikról. Megbeszélték, hogy fontos a kutyák nevelése, tanítása, jutalmazni is kell őket, akár kutyanasival, akár játékkal, de a legfontosabb számukra is a szeretet. A beszélgetést követően Tibi bácsi behozta az egyik legjobb barátját, Temperance-et. A spánielt megfigyelhettük munka közben, megtalálta a tornaszobában elrejtett különleges szagmintát és ugatással, leüléssel jelezte, hogy meglelte a keresett tárgyat. A gazdája pedig a kedvenc játékával jutalmazta a rendőrkutyát, aki boldogan vette szájába a piros labdáját. A bemutatót állatsimogatás követett. Temperance hősiesen, igazi rendőrkutya módjára tűrte a gyermekek érintését, szeretgetését. Az alkalom különleges vendége egy véreb volt, akit Marcipánnak hívtak. A kölyökkutya is megszemlélte a gyereksereget, boldogan szaglászott meg minden fürkésző tekintetet. Tibi bácsi jelezte, hogy Marcipán számára még nem ért véget a kutyakiképzés, ő még tanulja, hogyan válhat igazán jó és hasznos rendőrkutyává.
Hálásan köszönjük a két barátságos eb bemutatkozását és köszönjük Izsányi Tibornak, hogy újra Alsószentivánra érkezett csakis óvodásaink kedvéért!
Igazán különleges programon vehettek részt intézményünk óvodás és iskolás gyermekei.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park három szakembere lehetőséget biztosított arra, hogy a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda diákjai, ovisai megismerkedhessenek a madárgyűrűzés tudományával.
"A madárgyűrűzés egy kutatási módszer, ami a madarak egyedi jelölésén alapul. A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy kézrekerülése sokat árul el életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit, végső soron a madárvonulási rendszerek egész Földünket átfogó hálózatát." - olvashatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
Ebbe a hálózati rendszerbe ezúton kerültek bele az Alsószentivánon, a Fatimai kegyhely közelében élő madarak is. Több, mint 60 tollas egyedet sikerült befognia Nagy Imrének (természetvédelmi őrkerület-vezető, Vértes-Mezőföldi Tájegység), Csihar Lászlónak (Natura 2000 gyepvédelmi tanácsadó, Vértes-Mezőföldi Természetvédelmi Tájegység) és Staudinger Istvánnak(DINPI és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa).
Hét madárfaj képviselői mutatták meg magukat: volt köztük fakusz, széncinege, kék cinege, barátcinege, vörösbegy, ökörszem és csuszka.
Megfigyelhettük a madarak külső jegyeit. István és Imre feljegyezték a biometriai adataikat: pl. szárnyhossz, kézevező hossza, kondíció, madár súlya stb. És bizony megerősítették abban a gyermekeket, hogy bizony a cinegének nincs cipője 🙂.
A madárfogási módszerek közül a függönyháló és a hívóhang technikáit alkalmazták a szakemberek. Bár a hívóhang használatára nem nagyon volt szükség, mivel a korábban kihelyezett madáretetőre rengeteg érdeklődő érkezett. Ez pedig mind annak köszönhető, hogy a korábbi hetekben sok gyermek és családjaik is kijártak az erdőbe feltölteni az etetőt madáreleséggel. Ezért pedig nagyon hálásak vagyunk nekik! A későbbi időszakban sem hagyjuk magukra a madarakat, igyekszünk a tavasz kezdetéig folyamatosan pótolni a madáreleséget az etetőben.
Igazán nagy élmény volt ez a délelőtt pedagógusoknak és gyermekeknek egyaránt.
Hálásak vagyunk a szakembereknek, azért, hogy megtiszteltek bennünket szakmai programjukkal, előadásukkal! Köszönjük szépen!
Az őszi szünet leteltével már az első napon különleges vendégek érkeztek hozzánk. Ellátogatott óvodánkba Mórocz Tamás atya, Bodajk plébánosa és magával hozta a Meseerdő Bábszínház művészeit is. Papp Ágnes, a társulat alapítója, kedvességével, énekhangjával elvarázsolta az óvodásokból és iskolásokból álló nézősereget. Az előadók egy saját bábszínpadi feldolgozásukat adták elő, melynek címe a Gesztenyemese. A gesztenyefiúcska kimászott a mesezsákból és elindult a Meseerdőbe barátokat keresni. Útja során találkozott Salátával a postással, Sünivel, Nyuszival, Hangyácskával és Pempővel a méhecskével, akikkel szívesen játszott volna, de az erdő lakóinak fontos dolguk akadt. Szorgalmasan készülődtek a hosszú hideg télre. Róka Koma megjelenése azonban új fordulatot hozott a mesében. A ravaszdi róka becsapta szegény gesztenyefiút, madártojást szeretett volna vele szedetni a fa lombjaiban meglapuló madárfészekből. A lóvátett gesztenyegyereknek azonban nem sikerült felmásznia a fa ágai közé, mert egy óvatlan pillanatban leesett, beütötte a lábát, és a róka nem segített rajta. Szomorúság fogta el és nem tudta mitévő legyen. Arra járt Pillangó, akinek megesett a szíve a szegény sérült Kipp Koppon. Kamillavirággal beborogatta a fájós lábat, meggyógyította a kis gesztenyét, aki rájött arra, hogy bizony jó érzés segíteni másokon. Ezért aztán felkerekedett, hogy megsegítse ő is erdei barátait, akik ennek nagyon örültek. A tanulságos mese igazán nagy hatást gyakorolt a gyermekekre.
Köszönjük a lelkivezetést és a lehetőséget Mórocz Tamás atyának!
Turzainé Gazsó Kata
Legnagyobb (4. osztályos) nézőinket megkértük rá, hogy fogalmazzák meg véleményüket az előadással kapcsolatosan. Néhány gondolat a gyerekek szemszögéből:
„Nekem nagyon tetszett. Nagyon ügyesek voltak a színészek. Jó és értelmezhető mese volt. A bábok is jól meg voltak csinálva. A tanulsága: Ne mindig magadra gondolj, hanem segíts másoknak is.”
„Az óvodában előadást tartottak nekünk. Az tetszett nekem, hogy tökéletesen előadták, és hogy tanulni is lehet belőle: Segíteni jó dolog.”
„Nagyon vicces volt, nagyon tetszett, nagyon jó volt. Megtanultam, hogy először a munka, utána a szórakozás.”
„Az volt a tanulság, hogy nem csak játékból áll az élet.”
„Segítsél másoknak, hogyha kérik, és ha segítesz, akkor rendesen tedd!”
„A gesztenyefiú rájött, jó segíteni másoknak, és ha te segítesz, akkor neked is segítenek.”
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap hagyománya, hogy a délutánt osztályfoglalkozás keretében tölthetik el a diákok, amelynek témáját az őszhöz kapcsolódóan kell megtervezniük. Idén ez a programunk annyiban módosult, hogy az 1-3., 5., 6. és 7. osztályaink ezt a foglalkozásukat majd november elején tartják meg (természetesen ezekről is lesz beszámolónk).
Két csapatunk tevékenységéről azonban már most be tudunk számolni:
A 2-4. osztály rajzos-kifestős napközis foglalkozást, majd a tornateremben táncolhattak, jól leizzadva a délután végére.
A 8. osztály a tavaly már bevált receptet alkalmazta: gyümölcsökkel készültek a foglalkozásra, s közös munkájuk gyümölcsét saláta formájában el is fogyasztották. Mellette pedig Asbóth Julianna is küldött egy kis süteményt az osztálynak (ezúton is köszönjük), így ők semmiképp sem maradtak éhesek.
Óvodai Mókus csoportunk az elmúlt időszakban szorgalmasan gyűjtögette a vadgesztenyét, amit a héten el is szállítottak tőlünk. Összesen 110 kg vadgesztenye gyűlt össze, ami létszámunkat tekintve szép eredmény Köszönjük a sok-sok munkát és fáradozást!
