Híreink

Az alsósaink számára már hagyományos kézműves táborunkban ma egy kis vízicsatát is lebonyolítottak a résztvevők. A táborról lesz majd külön beszámoló, de a mai vízicsata képeit előzetesként a következő kis videógalériában is megosztjuk:

2024. június 26-án eljött tanulóink számára a várva várt pillanat: hivatalosan is véget ért a tanév, átvehették bizonyítványaikat!

A tanév végi hálaadó szentmisén Helter István püspöki biztosunk felhívta a figyelmet a szeretetparancs fontoságára, a kötelességtudat erősítésére. Kérte a diákoktól, hogy amint a ballagáson is elhangzott: használják ki talentumaikat a szünetben is, ne csak maguk, hanem társaik javára is. Mindenki vigyázzon magára és a másik emberre egyaránt.

A szentmise keretében köszönetet mondtunk mindenkinek, aki szerepet vállalt az elért eredményekben, megvalósított munkában: a gyerekeknek, tanáraiknak, szüleiknek, fenntartónknak és ami a legfontosabb: természetesen Isten jóságáért is.

A hálaadást követően osztályszintű évzárókra került sor, s a tanulók megkapták kiérdemelt bizonyítványaikat is osztályfőnökeiktől. Az értesítők mellett a legjobbak könyv és oklevél jutalomban részesültek.

Ígéretemhez híven honlapunkon megosztom, kik érdemeltek ki oklevelet, esetleg könyvjutalmat is mellé, s itt szeretnék nekik gratulálni:

Tanulmányi munkájukért elismerést kaptak:

Duska Szofia 1. osztály

Fekete Flóra 1. osztály

Juhász Fanni 1. osztály

Juhász Hanna 1. osztály

Jordán Attila 1. osztály

Takács István 1. osztály

Molnár Liza 2. osztály

Paizs Letisa Mendi 2. osztály

Fekete Emma 3. osztály

Hanák Milán 3. osztály

Lakatos Zselyke Lili 3. osztály

Szeip Angelina Amira 3. osztály

Turzai Zétény István 3. osztály

Kiss Balázs 4. osztály

Ősz Auróra Izabella 5. osztály

Punk Alexandra 5. osztály

Suplicz Kamilla 5. osztály

Bazsonyi Barbara 8. osztály

Példamutató szorgalmáért elismerésben részesült:

Lóránt Nikolasz 2. osztály

Bacsa Fanni 6. osztály

Közösségi munkáját értékeltük:

Sipos Laura 8. osztály

Versenyeken való szereplésért oklevelet kapott:

Géczi Liliána Zoé és László Kitti 8. osztály

7. osztályosaink (Kálmánczhei Kristóf, Kiss Noémi, Marosvári Máté, Nyikos Gábor Balázs, Paizs Loréna Ibolya, Strasser István János, Trifunov Richárd, Varga Milán) pedig az udvari munkákért és az osztályfőnökük számára nyújtott segítségért kaptak egy-egy emléklapot.

Mindenkinek jó nyaralást kívánunk, köszönjük az egész éves munkát a diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak, munkatársaknak és partnereinknek egyaránt!

További képek a Tanévzáró Te Deum galériában!

Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült. Bár az időjárás alaposan ijesztgetett bennünket, ólomszínű felhők, szél- és porvihar is átvonult kezdet előtt településünkön, végül azért viszonylag szép, kissé szeles időben, de legalább nem rekkenő hőségben, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.

Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Paizs Loréna az Útravaló című versben adott jó tanácsokkal, Strasser István pedig búcsúszöveggel köszönt el, felidézve a közösen megélt emlékeket.

Útravaló

Életed útján egy újabb mérföldkőhöz értél,

Elhagyod az iskolát, melyben formálódtál, értél.

Csiszolgatták jellemed tanáraid, társaid,

S most itt állsz egy másik ajtó előtt, hogy megvalósítsd álmaid.

Tapasztalj, és fedezd fel az ismeretlen ösvényt,

Szép dolgok várnak Rád, ha betartod a törvényt.

Bízzál a Jóistenben, szeresd embertársaid,

Hittel és szorgalommal teljesülnek vágyaid.

Kedves nyolcadikosok!

Eljött a nap, mikor el kell hagynotok az iskolátokat. Igen, ez a búcsú napja: biztosan van köztetek, aki már nagyon várta, és nagyon hosszúnak érezte az itt töltött időt, másnak talán úgy tűnik, gyorsan elszaladt ez a nyolc év. De mindenképpen arra biztatlak benneteket, gondoljatok vissza az elmúlt időszakra! Ugyanis ma minden megváltozik számotokra. Lezárul egy szakasz, mely örök nyomot hagyott a lelketekben. Lehet, hogy most a nehézségek, a dolgozatok, a több-kevesebb befektetett munka, vagy a korai kelés jut eszetekbe. Talán úgy érzitek, felesleges időrablás volt az iskola. Meglátjátok, néhány év múlva, mikor érett felnőttként egy tábortűz körül ülve beszélgettek egykori osztálytársaitokkal, teljesen más fényben látjátok ezt az időszakot. Sorban előjönnek a jobbnál jobb történetek, melyek mosolyra fakasztanak benneteket. Mert ezek a történetek kötnek benneteket egymáshoz, és ugyanakkor egykori iskolátokhoz és tanáraitokhoz is. Egy élményekben gazdag korszakot tudhattok magatok mögött: gondoljatok csak a sportnapokra, a kirándulásokra, a gyereknapok és farsangok mókázásaira, amiben gyakran még a tanáraitok is benne voltak. De ne csak emiatt emlékezzetek vissza jó szívvel erre a néhány évre: ma még nem is veszitek észre, de rengeteg ismeretet és tudást is kaptatok, melyek talán ma még feleslegesnek tűnnek, előbb-utóbb nagyon hasznosnak bizonyulnak. Higgyétek el, minden egyes tantárgy észrevétlenül hozzájárult a mai modern korban oly fontos világnézet, látásmód kialakításához. Az iskola talán legfontosabb feladata, hogy megteremti számotokra a lehetőséget a továbblépésre, álmaitok megvalósítására. Reméljük, néhány év múlva visszatérve ide ti is hasonló tapasztalatokról számoltok majd be.

Mindegyik ballagó osztály egyszeri és megismételhetetlen az iskola történetében. Ti is. És ki tudhatná ezt jobban, mint mi, a jelenleg titeket búcsúztató hetedik osztály, akivel annyi közös órán vettünk részt és annyi élményben osztoztunk? Emlékeztek a vidám percekre? Mi vissza fogunk gondolni a rajzórai beszélgetésekre, a technikaórái közös udvarrendezésekre, a tornaórai kidobókra, a dalos énekórákra és a táncórák próbáira is. A jövőben ne féljetek nagyot álmodni, de soha ne feledjétek el, hogy az álmok megvalósulásáért nektek is tennetek kell. Legyen belőletek jó szakember, tudós, művész, de mindenekelőtt boldog felnőtt. És soha ne feledjétek el, honnan jöttetek! Viszontlátásra, sziasztok!

Husvéth Imre polgármester úr a település képviselő testülete nevében virágot, Lepsényi Mária képviselő asszony az Alsószentiván Községért Egyesület képviseletében pedig kis falunk címerével díszített, s a szemnek is oly kedves piros és kék színű tornazsákokat hozott a ballagóknak. Gráczer Krisztina képviselő asszonynak pedig a ballagási szalagot és a virágokat szeretnénk ezúton is megköszönni.

Az iskola képviseletében Kiss Attila főigazgató köszönt el a ballagóktól:

Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!

Jézus egyik közismert példabeszéde a talentumokról szól. A példázatban egy ember talentumokat adott a szolgáinak, mielőtt elutazott. A talentumok ezüstpénzt jelentettek. Egy talentum 43-44 kg ezüstpénzösszeg lehetett. Ez azt jelenti, hogy a gazda tekintélyes pénzt bízott a szolgáira. Az első öt talentumot kapott, a második kettőt, a harmadik csak egyet. Fontos megjegyzés, hogy mindegyik a képességéhez mérten kapta a pénzt. Az is lényeges, hogy csupán egyetlen talentum is akkora összeg, hogy ezzel is lehetett volna nyugodtan sáfárkodni, és azt befektetni, hogy gyarapodjon. Mindenki annyit, és olyan adottságokat, készségeket kapott, amelyek alapján teljesítheti az Istentől neki szánt feladatot ebben az életben. A példázat szerint, amikor a szolgák ura visszatért, számadásra szólította szolgáit. Aki öt talentumot kapott, másik ötöt szerzett hozzá. Aki kettőt, az is megduplázta ura pénzét. Aki viszont csak egyet kapott, az elásta és mikor megjött az úr, ő azzal az egy talentummal állott a gazda elé. Ekkor elvették tőle a talentumot és annak adták, akinek már tíz lett, azzal az indoklással, hogy „akinek van, annak még adnak, akinek nincsen, attól még azt is elveszik, amije van (Mt 25,29)”.

A hagyományos értelmezési mód szerint ez a példabeszéd a tehetségeink, képességeink kamatoztatásáról szól, és arról, hogy Isten számon kéri majd tőlünk, mennyire sikerült ezeket az Ő dicsőségére és mások szolgálatára felhasználnunk. Értelmezhető azonban ez a példázat úgy is, hogy ez egyben a bizalomról is szól, és arra hív, hogy lássuk meg magunkban azt, amit Isten lát bennünk. A kapott adottságainkat kötelesek is vagyunk kihasználni, de nem elsősorban saját magunk, hanem embertársaink javára is. Így építhetjük Isten országát a földön. Mindenképpen használjuk ki talentumainkat, buzgólkodjunk környezetünk javára, hiszen ennek jutalma az örök élet lesz Istentől.

Amikor elköszönök egyenként a csapattól, mindenkinél azokat az egyéni értékeket, Istentől kapott talentumokat emelném ki, amiket fel tud használni élete során:

BAZSONYI BARBARA, aki már óvodásként is rajzolgatással foglalta el magát, grafikusként hozhat majd létre olyan alkotásokat, amelyekkel lelki élményt nyújthat majd másoknak.

BOROS BATU ATTILA gazdaként teremthet majd elő számunkra mindent, ami szem-szájnak ingere. Nagyon fontos, hogy olyan szakmát sikerült választanod, amit szeretsz is végezni.

DANCZ DÓRA kitartással és szorgalommal elérheti a céljait, úgy, ahogyan azt a tanulmányai alatt is tette. Soha nem szabad előre feladni semmit és meglesz az eredménye.

GÉCZI LILIÁNA ZOÉ számos versenyen mutatta meg azt, hogy lehet rá számítani, angolból, hittanból és rajzból egyaránt képviselte iskolánkat, ezt a tanévzárón is értékeljük majd.

LAKATOS BALÁZS az idei Ki mit tud?-on megmutatta, hogy van érzéke ahhoz, hogy színjátszó képességeivel szórakoztatni tudjon másokat. Tavaly a nyuszifutáson is jó volt a nyúl szerepében, a kisebbek nagyon élvezték.

LÁSZLÓ KITTI ugyancsak számos versenyen mutatta meg azt, hogy lehet rá számítani, angolból, hittanból és rajzból egyaránt képviselte iskolánkat, ezt a tanévzárón is értékeljük majd. Tanulószobán is sokszor segítettél társaidnak.

MOHAI MIRON NOEL jó szakemberré válhat majd, hiszen segítőkészségének számos jelét adta az itt töltött évek során, amikor tereprendezésben, fizikai munkában kellett segíteni. Egy hete tudom, hogy a Netfit rendszer szerint pedig versenysportolói alkat is.

PUNK VIKTOR küldetésében minden bizonnyal szerepelnek az autók, elektronikus kütyük és a gépészeti eszközök. A képességek adottak hozzá, csak a szorgalmat és koncentrációt kell egy kicsit feltuningolni.

SCHÄFFER LILI DÓRA az Erzsébet táborok során mutatta meg azt, hogy szívesen törődik a kisebbekkel, ami nagy segítség volt a táborszervező tanároknak. Erre a segítőkészségre is lehet építeni.

SELYEM LEVENTE KRISZTIÁN ugyancsak jó szakemberré válhat majd, hiszen rá is mindig számíthattunk, amikor tereprendezésben, fizikai munkában kellett segíteni.

SIPOS LAURA évek óta bizonyította, hogy a tánchoz van nagyon jó érzéke, sokszor megtapsolhattunk a falunapokon is. Közösségi téren is mindig segítetted az osztályt, bármire is volt szükség.

Utolsóként még egy ókori mondást szeretnék a tarisznyátokba tenni: Non scholae, sed vitae discimus, azaz Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.

Az iskolának csak az egyik célkitűzése lehet, hogy ismereteket, tudást adjon, hogy tanítson. Ez nagyon fontos. De ma senki nem tudja megmondani, hogy húsz év múlva mi lesz az a tudásanyag, ami szükséges ahhoz, hogy a mostani diák felnőttként boldogulni tudjon.

Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy ahhoz, hogy boldogan tudjon élni, szükség van arra, hogy megtalálja helyét ebben a világban. Hogy otthon legyen benne. Gondolhatjuk, hogy nem is olyan könnyű megtalálni a helyünk, hiszen különbözőek vagyunk mindannyian. Ettől a különbözőségtől válik színessé a világ. Hibázni tudunk mindannyian. Ha ezt a tényt elfogadjuk, könnyebben tudunk együtt dolgozni.

Ahhoz, hogy egy gyermek helyt tudjon állni az életben, időben meg kell tanulni, hogyan kell közösségben élni. Figyelni kell a másik emberre, nem szabad csak a saját érdemeket nézni és keresni. S meg kell tanulni megküzdeni a céljainkért. Hogy milyen lesz a jövő társadalma, attól függ, vajon a mostani gyermekek időben megtanulják-e, hogy erőfeszítések nélkül nincs eredmény. Ezért szerepel a tarisznyátokon (a tarisznyákért szeretnénk köszönetet mondani Lakatosné Haris Ivettnek) az idézet Böjte Csaba testvértől: „Mindenkinek van valami tehetsége, de munka és kitartás nélkül nem lesznek gyümölcsök.” 

Amikor mi, tanárok bármiért is szóltunk nektek, azt ezzel a céllal tettük. Nem azért, hogy a véreteket szívjuk, hanem azért, mert ismertük a talentumaitokat, tanulmányi és magaviseleti téren egyaránt. Szerettük volna a legtöbbet kihozni belőletek és ezért próbáltuk alakítani a jellemeteket is. Hasonlóan kívántunk tenni, mint az a kertész, aki levágja a fáról a vadhajtásokat, azokat az ágakat, amelyek elszívják az erőt, a tápanyagot a termést hozó részektől, annak érdekében, hogy jó és bőséges legyen a gyümölcse. Ahogy a gazda is tette a példabeszédben: elismerte és megdicsérte azokat a szolgákat, akik haszonnal forgatták a kapott talentumokat és megrótta azt, aki nem kívánt élni vele.

Minden iskola, így leendő középiskolátok is a kötelező foglalkozásokon túl sokféle lehetőséget nyújt a tehetség kibontakozásában. Éljetek bátran az iskola által felkínált alkalmakkal! Így lesztek gazdagabbak ti, így lesz gazdagabb bennetek az Ember, s általatok így lesz gazdagabb a világ.

Viszontlátásra!

Püspöki biztosunk, István atya búcsúztatójában arra hívta fel a 8. osztályosok figyelmét, hogy bár a földi életben is törekszünk a boldogságra, az igazi feladatunk a túlvilági életre való felkészülés, az örök élet kegyelmének kihasználása. Ahogy a szentmisék homíliáiban annyiszor, most is arra kérte a nyolcadikasokat, hogy úgy éljék meg földi életüket, hogy utána az örök üdvösségben is részük lehessen. Igyekezzenek magukban mindig a nagybetűs Embert építeni, s emberi méltősággal megélni a földi életet, nem csupán önmagukat fejlesztve, hanem a főigazgató úr által említett talentumokra alapozva embertársaikat, felebarátaikat is szolgálva. Tanítása végén a jó Isten áldásával bocsátotta útjára a búcsúzó diákokat.

Az igazgatói és püspöki biztosi köszöntőt követően az 1. osztályosok Kocsisné Madarasi Mónika felkészítése mellett egy kis műsorral kedveskedtek a legnagyobbaknak.

Ezt követően a nyolcadikosok búcsúja következett, akik a tanáraikhoz, osztályfőnökükhöz és szüleikhez is kifejezték köszönetnyilvánításukat.

(A 8. osztályosok búcsúszövegét természetesen ugyanúgy közöljük, mint az előzőeket, amint elektronikusan is megkapom.)

A 8. osztályosok szárnyra bocsátását jelképesen, galambröptetéssel is kifejeztük, amiért köszönjük ezúton is a László család segítségét!

Az osztályszalag felkötése után a hozzátartozók, rokonok is átadhatták virágaikat, ajándékaikat, Kiss Attila főigazgató és Boros Tamás osztályfőnök kikísérte a ballagókat iskolánk kapuján. Ezt követően mindenki sietett haza, hiszen a ballagási ebéd sem veszhetett kárba.

A nyári feltöltődés után a középiskolákban lehet bizonyítani a rátermettségét mindenkinek – hisszük, hogy sikerrel!

További képek a Ballagás galériában! (köszönjük Kocsis Katának!)

Hagyományainkhoz híven számotokra is készült egy emlékvideó az itt töltött évek képeiből.

Kellemes nosztalgiázást kíván: Kiss Attila főigazgató

Gyermeknapi rendezvényünknek az elmúlt évek alatt kialakultak a hagyományos keretei, így tanulóinkat nem érte meglepetésként, hogy a délelőtt folyamán különféle ügyességi feladatokkal szerezhettek zsetonokat.

A gyűjtött zsetonokkal aztán a még ebéd előtt különféle csemegékre lehetett licitálni, a móka kedvéért ráadásul vakon, vagyis csak a licitálás után tudta meg a győztes osztály, hogy mit is nyert.
Derekasan megfeleltek a gyerekek a szülők által készített lángosnak és palacsintának is, hiszen a mai nap igencsak kellett egy kis energia.

Az ebédet követően a szülők,  tanárok és diákok csapatai is összemérhették tudásukat egy kis játékos vetélkedőben, majd az óvodások és kisebb testvérek megérkezése után a forró napot egy kis habpartyval hűsíthették le a gyerekek. 
Ahogy tegnap, ma is ismételten kifejezzük köszönetünket a polgármesteri hivatalnak a közösségi hely és a sportpálya használatáért, a mezőfalvai önkéntes tűzoltóegyesületnek a habparty lebonyolításáért, a közreműködő szülőknek a rendezvényhez nyújtott sok-sok segítségért (azoknak is, akik személyesen is itt tudtak lenni, és azoknak is, akik elfoglaltságuk miatt nem tudtak személyesen is itt lenni, de falajánlott támogatásuknak is köszönhetően megvalósulhatott a tervezett program), a tanári karnak pedig a kitartásért.

További képek a Diáknap galériában!

Diákhetünk hagyományos programja az akadályverseny, amit idén a Tóházhoz szerveztünk meg. Az állomásokon változatos feladatok vártak a tanulókra: memóriajáték nagyon hasonló figurákkal, számokkal kapcsolatos fejtörők és labdás ügyességi játék, a tízparancsolat ismerete és felebarátunk vállunkon való hordozása, madárhangfelismerés és karikaátbújás, célba dobás, víztöltögetés (lehetőleg a vödörbe, nem egymásra) és vízipisztolyos célzás, fűszerek felismerése, lufiborotválás és országismeret, állatfelismerés és lasszódobás, toronyépítés hurkapálcikával anyacsavarokból és logikai teszt egyaránt szerepelt a kihívások között.

Az akadályok után jólesett a bográcsos paprikás krumpli, majd a kisebbek játékokkal, a nagyobbak számháborúval tölthették el az időt (a nagy számháborúcsatát a szülők-tanárok vegyes csapata nyerte a diákok ellen). Meglepetésként pedig nem kellett visszakutyagolni a nagy hőségben, hanem traktoron és kisteherautón utazhatott az iskoláig a társaság.

Élvezetes programot tölthettünk el ma, amelyért hálát adunk a jó Istennek a szép időért és a természetben tapasztalt szépségekért és köszönjük mindenki segítségét, aki közreműködött abban, hogy a túra megvalósulhasson. Köszönjük a kaszálást, tereprendezést Nagy Ferencnek, Takács Istvánnak, a polgármesteri hivatalnak és a horgászegyesületnek, köszönjük a szülőknek a sok felajánlást a paprikás krumplihoz, a gyerekek kényeztetését (dinnyét, narancsot, csokoládést és hideg vizet is kaphattak az egyes állomásokon), az ötletes feladatokat és az állomásvezetést, valamint a főzést egyaránt. Jó volt átélni, hogy milyen jól együtt tudnak működni az iskola pedagógusai és dolgozói a mindig segítőkész szülőkkel együtt - a gyermekek érdekében!

Még egyszer köszönjük mindenki segítségét, holnap szeretettel látjuk a diáknapon is az érdeklődő szülőket és a kisebb testvéreket is egyaránt!

További képek a Diákheti akadályverseny galériában!

Az utolsó hét hagyományos programja a Diákhét, melyet idén a sportdélutánnal kezdtünk meg. Számítógéphez, Internethez, minimum ötven csatornás televíziónkhoz és egyéb tunya tespedtségekhez kötött korunkban még mindig nem győzzük eléggé hangsúlyozni a szabad levegőn való tartózkodás, a mozgás és a játék örömét és fontosságát. A mai délutánon a sportpályán szabadtéri mozgásos játékokon edzhették magukat tanulóink, akik a tanár-diák mérkőzéseken pedagógusaikat is alaposan átmozgatták.
Ahogy mondani szokták, ezen a délutánon mindenki nyert: bármelyik sportágat is űzte valaki, a leglényegesebbet, a játékos testmozgás élményét valamennyi résztvevő megtapasztalhatta.

További képek a Sportdélután galériában!

Hetedik osztályosaink a tegnapi nap Pécsen töltődhettek fel egy közös kirándulás keretében. A vonatúton oda-vissza fegyelmezett volt a társaság és több elismerést kaptak idegenektől, s még megtudhatták a felszállásra várakozás során azt is, milyen is egy vasútőr szolgálata.

Pécsre érkezve busszal mentünk fel Misinatetőre, mivel első állomásunk a TV torony volt. A buszon udvariasan átadták a helyüket az idősebbeknek, amit szó szerint így köszönt meg az egyik hölgy, hogy "visszaadtátok az emberiségbe vetett hitemet". A TV toronyban nemcsak az eléjük táruló csodálatos panorámában gyönyörködhettek és készíthettek maguknak is fotókat, hanem azt is megtapasztalhatták a liftben, hogy sok jó ember tényleg kis helyen is elfér (s beleélhették magukat abba is, milyen lehet a szardíniák helyzete a konzervdobozban)😀.

Misinatetőről madárdalos erdőtől körülvéve, pillangó- és virágözön mellett sétáltunk le a vadasparkba, az út folyamán körültekintően figyeltek a forgalomra és egymásra is. Az állatkertben szintén sok fotót készítettek az őket leginkább érdeklő állatokról, talán a rája, a fókák, a gorilla és az oroszlánok voltak a legnépszerűbbek. Itt kértünk egy közös fotót is, s többen emlékérmet is gyártottak maguknak a kijáratnál. 🦁

A zoo után busszal mentünk le a belvárosig, ahol megnéztük a borostyánnal befuttatott történelmi városfal maradványait és a Barbakán körbástyáját. A séták alatt derekasan megéheztünk, szerencsére az Apolló étterem bőséges kínálatában mindenki talált ízlésének megfelelő ételt a cigánypecsenyén keresztül a bolognai spagettin keresztül a pizzáig bezárólag, így remélhetőleg senki nem maradt éhes. 🍕🍝

Az ebédet városnéző sétával mozogtuk le, amely során a török kori emlékekre koncentráltunk: a Széchenyi téren megnéztük a dzsámit, a Kórház téren pedig a minaretet. Az autókedvelő fiúk nagy örömére még a Mecsek raliból is elcsíptünk pár indulót a főtéren, látványosak voltak az erre felkészített Trabantok (persze más autókat is láthattunk).  🚗🚕 A Zsolnay-szobrot útba ejtve vissza sétáltunk a pályaudvarra, ahol Máté még a billentyűsi tudását megvillantva elszórakoztatta egy kis örömzenével az osztályt és a többi várakozót (gitár épp nem volt a közelben).😉

Fáradtan, de élményekben gazdagon térhettünk haza, a megélt közös élményekről még biztosan fogunk nosztalgiázni. 👍

További képek a Kirándulás 7. osztály galériában!

2024. június 13-án Lindmayer Miklós, a sárbogárdi plébánia káplánja volt a búcsúnapi szentmise szónoka. A szentmisén iskolánk alsós tanulói is részt vettek, öten közülük ministránsként is szolgáltak. Miklós atya tanításában elmondta, hogy olyan dolgok történtek meg a világban, melyekre nem voltunk felkészülve, amelyeknek nem lett volna szabad, s nem is hittük volna, hogy valaha is megtörténhetnek. A földi kihívások, problémák megoldásán túl azonban sokkal fontosabb, hogy ilyenkor is tanúságot tudjunk tenni hítünkről. Korábban is itt voltunk búcsúnapokon, elzarándokoltunk Máriához ma is. Mária által fel kell ragyogtatnunk az örök igazságot. Máriában valami szebbnek, valami igazabbat szeretnénk látni. Ahogy Mária meglátogatta Erzsébetet, Márián keresztül mi eljuthatunk Krisztushoz. Ennek a kapcsolatnak nem az emberi bölcsesség alapja, hanem Isten bölcsessége. Odamenni a másikhoz, megkérdezni, mire van szüksége. Vinnünk kell a keresztünket, ahogyan Jézus is vitte, s meg kell szólalnunk, amikor szükséges. Ehhez is bölcsesség szükséges, hiszen sokszor hallgatunk, amikor meg kellene szólalnunk és akkor szólunk, amikor hallgatnunk kéne. Jézus soha nem saját magáért emel szót, hanem másokért: Istenért, az emberekért, az egyházért, a világért. Jézus az Isten szeretetét akarja megmutatni, ahogy Mária bölcsessége is ez: igent mondani Istenre, elfogadni a tanítását.

A diákok gyakran puskáznak az iskolában, pedig a puskázásra is fel kell készülni és az arra szánt erővel akár meg is tanulhatnák a tananyagot. Nagyon kreatívak tudnak lenni az emberek abban, hogyan keressék a kiskapukat, pedig ugyanúgy kereshetnénk helyette, hogyan tarthatnánk meg Isten igéjét, hogyan tehetnénk boldogabbá másokat. Mindenkinek joga van mindenhez, ma jogokat kell biztosítani a sokkal fontosabb emberség helyett, amellyel emberi életet, emberi méltósággal élhetnénk meg. Nem a földi dolgok miatt kell aggódnunk, ahogy az Úr gondoskodik a madarakról és vadakról, gondoskodik rólunk is. A bűnt már Jézus legyőzte, nekünk Krisztuséért, az ő szeretetéért és bölcsességéért kell küzdenünk. Mária segítségét kérjük napról napra, mivel Isten irántunk való szeretete, Mária pártfogása és segítsége soha nem változik meg. Az igazi bölcsességhez ezt az utat járnunk és ezt kell sugároznunk a világnak is. – zárta homíliáját Miklós atya.

A mise végét a kegytárgyak megáldását követően a megszokott körmenet jelentette, majd a búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.

További képek a Júniusi búcsúnap galériában!

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ellátogattunk a Kisfaludi Állat- és Szabadidőparkba, immár harmadik alkalommal. A lelkes állatbarátokból összeállított kis csapat a hosszú utazás ellenére is nagy izgalommal érkezett az állatparkba, ahol örömmel vetették bele magukat a feladatokba: idén fűnyírás, kifutótakarítás, az üvegfelületek megtisztítása volt a program. Tisztává varázsoltuk a zebrák, a kenguruk, a nanduk , az antilopok és a szarvasok kifutóit, két bátor tanulónk pedig a lajhárok és a tatu kifutójába is bemerészkedett egy kis ablakmosásra. A munka fáradalmait a helyszínen sütött finomságok fogyasztása közben pihentük ki. Megint számtalan élménnyel gazdagodva tértünk haza, egyetlen bánatunk, hogy a jelenlegi csapat ebben az összetételben utoljára jöhetett velünk ebbe a kis csodavilágba, hiszen többségük néhány nap múlva elballag. Reményeink szerint jövőre egy friss, lelkes társasággal térünk vissza, akik átveszik a képzeletbeli stafétát a már rutinosnak számító elődöktől. Ezúton is köszönjük a lehetőséget az állatpark tulajdonosának, Böröczky Rolandnak, reméljük, a jövőben is részesei lehetünk a kicsi, de remek hangulatú állatpark életének. 

Boros Tamás

További képek a Kisfalud galériában!

(Képek: Kocsis Kata és Boros Tamás)

Óvodásaink már hagyományos, szülőkkel közösen megszervezett kirándulását az idei nevelési évben a hírös városba, azaz Kecskemétre szervezték meg az óvó nénik. Induláskor még szakadt az eső, az iskolában a reggeli imánál kérték is tanulóink, hogy legyen majd jó idő. Az ima meghallgatásra talált, mire odaértünk és megkezdtük a programot, már elállt a zápor, délutánra pedig már a nap is kisütött.

A program fő része a vadaspark megtekintése volt, amelyet különösen aktuálissá tett, hogy a túra előtt egy nappal jött a jó hír: óvodánk és iskolán egyaránt elnyerte az Állatbarát Óvoda, illetve Állatbarát Iskola címet. Kísérőinktől sok érdekességet megtudtunk a zoo történetéről és az itt élő állatokról egyaránt. A gyerekek örömmel ismerték fel a már tanult állatokat, rácsodálkoztak, "milyen hosszú utánfutója van a pávának",  s lelkesen etették a zoocsemegével kedvenceiket, igazolva, hogy nem véletlenül kaptuk meg az állatbarát címet.

A nap második részében egy kis városnéző séta is belefért: megnéztük a cifra palotát (pont tatarozták, de ez nem gátolt meg senkit abban, hogy elénekelje az épületről szóló dalt), a gyermekbarát szökőkutakat, a 0 kilométerkövet és a belváros szépen felújított épületeit.

Köszönjük a szülőknek az egész napi segítséget, a Family Diner Kft.-nek a hideg élelmiszercsomag elkészítesét, Vinklmann Tamásnak a kényelmes utazást!

További képek a Kecskemét galériában!