Az állatvédelmi témahetünk alkalmával óvodánk is meghívta Izsányi Tibor őrnagyot, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai és helyszínelő osztály bűnügyi kutyavezetői csoport vezetőjét, viszont betegségek és egyéb elfoglaltságok miatt, csak most sikerült megszervezni a találkozót. Tibor igazán eltökélten mesélt a felelős állattartás fontosságáról és legfőbb elemeiről. A gyermekek figyelmét bemutatóval, kötetlen beszélgetéssel hívta fel az ebek megfelelő gondozására. Az óvodások lelkesen meséltek a személyes állattartási szokásaikról, élményeikről, saját kutyáikról. Megbeszélték, hogy fontos a kutyák nevelése, tanítása, jutalmazni is kell őket, akár kutyanasival, akár játékkal, de a legfontosabb számukra is a szeretet. A beszélgetést követően Tibi bácsi behozta az egyik legjobb barátját, Temperance-et. A spánielt megfigyelhettük munka közben, megtalálta a tornaszobában elrejtett különleges szagmintát és ugatással, leüléssel jelezte, hogy meglelte a keresett tárgyat. A gazdája pedig a kedvenc játékával jutalmazta a rendőrkutyát, aki boldogan vette szájába a piros labdáját. A bemutatót állatsimogatás követett. Temperance hősiesen, igazi rendőrkutya módjára tűrte a gyermekek érintését, szeretgetését. Az alkalom különleges vendége egy véreb volt, akit Marcipánnak hívtak. A kölyökkutya is megszemlélte a gyereksereget, boldogan szaglászott meg minden fürkésző tekintetet. Tibi bácsi jelezte, hogy Marcipán számára még nem ért véget a kutyakiképzés, ő még tanulja, hogyan válhat igazán jó és hasznos rendőrkutyává.
Hálásan köszönjük a két barátságos eb bemutatkozását és köszönjük Izsányi Tibornak, hogy újra Alsószentivánra érkezett csakis óvodásaink kedvéért!
Igazán különleges programon vehettek részt intézményünk óvodás és iskolás gyermekei.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park három szakembere lehetőséget biztosított arra, hogy a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda diákjai, ovisai megismerkedhessenek a madárgyűrűzés tudományával.
"A madárgyűrűzés egy kutatási módszer, ami a madarak egyedi jelölésén alapul. A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy kézrekerülése sokat árul el életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit, végső soron a madárvonulási rendszerek egész Földünket átfogó hálózatát." - olvashatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
Ebbe a hálózati rendszerbe ezúton kerültek bele az Alsószentivánon, a Fatimai kegyhely közelében élő madarak is. Több, mint 60 tollas egyedet sikerült befognia Nagy Imrének (természetvédelmi őrkerület-vezető, Vértes-Mezőföldi Tájegység), Csihar Lászlónak (Natura 2000 gyepvédelmi tanácsadó, Vértes-Mezőföldi Természetvédelmi Tájegység) és Staudinger Istvánnak(DINPI és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa).
Hét madárfaj képviselői mutatták meg magukat: volt köztük fakusz, széncinege, kék cinege, barátcinege, vörösbegy, ökörszem és csuszka.
Megfigyelhettük a madarak külső jegyeit. István és Imre feljegyezték a biometriai adataikat: pl. szárnyhossz, kézevező hossza, kondíció, madár súlya stb. És bizony megerősítették abban a gyermekeket, hogy bizony a cinegének nincs cipője 🙂.
A madárfogási módszerek közül a függönyháló és a hívóhang technikáit alkalmazták a szakemberek. Bár a hívóhang használatára nem nagyon volt szükség, mivel a korábban kihelyezett madáretetőre rengeteg érdeklődő érkezett. Ez pedig mind annak köszönhető, hogy a korábbi hetekben sok gyermek és családjaik is kijártak az erdőbe feltölteni az etetőt madáreleséggel. Ezért pedig nagyon hálásak vagyunk nekik! A későbbi időszakban sem hagyjuk magukra a madarakat, igyekszünk a tavasz kezdetéig folyamatosan pótolni a madáreleséget az etetőben.
Igazán nagy élmény volt ez a délelőtt pedagógusoknak és gyermekeknek egyaránt.
Hálásak vagyunk a szakembereknek, azért, hogy megtiszteltek bennünket szakmai programjukkal, előadásukkal! Köszönjük szépen!
Az őszi szünet leteltével már az első napon különleges vendégek érkeztek hozzánk. Ellátogatott óvodánkba Mórocz Tamás atya, Bodajk plébánosa és magával hozta a Meseerdő Bábszínház művészeit is. Papp Ágnes, a társulat alapítója, kedvességével, énekhangjával elvarázsolta az óvodásokból és iskolásokból álló nézősereget. Az előadók egy saját bábszínpadi feldolgozásukat adták elő, melynek címe a Gesztenyemese. A gesztenyefiúcska kimászott a mesezsákból és elindult a Meseerdőbe barátokat keresni. Útja során találkozott Salátával a postással, Sünivel, Nyuszival, Hangyácskával és Pempővel a méhecskével, akikkel szívesen játszott volna, de az erdő lakóinak fontos dolguk akadt. Szorgalmasan készülődtek a hosszú hideg télre. Róka Koma megjelenése azonban új fordulatot hozott a mesében. A ravaszdi róka becsapta szegény gesztenyefiút, madártojást szeretett volna vele szedetni a fa lombjaiban meglapuló madárfészekből. A lóvátett gesztenyegyereknek azonban nem sikerült felmásznia a fa ágai közé, mert egy óvatlan pillanatban leesett, beütötte a lábát, és a róka nem segített rajta. Szomorúság fogta el és nem tudta mitévő legyen. Arra járt Pillangó, akinek megesett a szíve a szegény sérült Kipp Koppon. Kamillavirággal beborogatta a fájós lábat, meggyógyította a kis gesztenyét, aki rájött arra, hogy bizony jó érzés segíteni másokon. Ezért aztán felkerekedett, hogy megsegítse ő is erdei barátait, akik ennek nagyon örültek. A tanulságos mese igazán nagy hatást gyakorolt a gyermekekre.
Köszönjük a lelkivezetést és a lehetőséget Mórocz Tamás atyának!
Turzainé Gazsó Kata
Legnagyobb (4. osztályos) nézőinket megkértük rá, hogy fogalmazzák meg véleményüket az előadással kapcsolatosan. Néhány gondolat a gyerekek szemszögéből:
„Nekem nagyon tetszett. Nagyon ügyesek voltak a színészek. Jó és értelmezhető mese volt. A bábok is jól meg voltak csinálva. A tanulsága: Ne mindig magadra gondolj, hanem segíts másoknak is.”
„Az óvodában előadást tartottak nekünk. Az tetszett nekem, hogy tökéletesen előadták, és hogy tanulni is lehet belőle: Segíteni jó dolog.”
„Nagyon vicces volt, nagyon tetszett, nagyon jó volt. Megtanultam, hogy először a munka, utána a szórakozás.”
„Az volt a tanulság, hogy nem csak játékból áll az élet.”
„Segítsél másoknak, hogyha kérik, és ha segítesz, akkor rendesen tedd!”
„A gesztenyefiú rájött, jó segíteni másoknak, és ha te segítesz, akkor neked is segítenek.”
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap hagyománya, hogy a délutánt osztályfoglalkozás keretében tölthetik el a diákok, amelynek témáját az őszhöz kapcsolódóan kell megtervezniük. Idén ez a programunk annyiban módosult, hogy az 1-3., 5., 6. és 7. osztályaink ezt a foglalkozásukat majd november elején tartják meg (természetesen ezekről is lesz beszámolónk).
Két csapatunk tevékenységéről azonban már most be tudunk számolni:
A 2-4. osztály rajzos-kifestős napközis foglalkozást, majd a tornateremben táncolhattak, jól leizzadva a délután végére.
A 8. osztály a tavaly már bevált receptet alkalmazta: gyümölcsökkel készültek a foglalkozásra, s közös munkájuk gyümölcsét saláta formájában el is fogyasztották. Mellette pedig Asbóth Julianna is küldött egy kis süteményt az osztálynak (ezúton is köszönjük), így ők semmiképp sem maradtak éhesek.
Óvodai Mókus csoportunk az elmúlt időszakban szorgalmasan gyűjtögette a vadgesztenyét, amit a héten el is szállítottak tőlünk. Összesen 110 kg vadgesztenye gyűlt össze, ami létszámunkat tekintve szép eredmény Köszönjük a sok-sok munkát és fáradozást!
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztünk. Elsőként óvodásaink vonultak át Morvai Anikó óvónéni vezetésével az önkormányzat előtt található emlékműhöz. Itt elhelyezték saját kezűleg készített lyukas zászlóikat elhelyeztük, majd katonás dalokkal, mondókákkal köszöntötték az ünnepet. Végezetül hőseink tiszteletére csendben meghallgatták a magyar himnuszt.
A települési önkormányzat nevében Husvéth Imre polgármester, az iskola és óvoda képviseletében Kiss Attila főigazgató és a diákok képviseletében két nyolcadikos tanulónk koszorúzással és főhajtással emlékeztek a forradalom hőseire és a kommunista terror áldozataira.
Iskolásaink pedig a 8. osztályosok narrátori kíséretével videóösszeállítást nézhettek végig, amelyben az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei mellett a köztársaság ünnepéről és Magyarországhoz való tartozásunkról is megemlékeztek a tanulók és tanárok.
A műsorban szereplő videókat ünneplő olvasóinknak itt is közzétesszük:
A mai napon a fatimai Szűz első hazai kegyhelyén Spányi Antal megyés püspök atya tartott ünnepi szentmisét, amelyben kiemelt figyelemben részesítette a zarándok nagyszülőket.
Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, iskolánk püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, majd a köszöntők következtek. Iskolánk alapítóját és fenntartóját, Spányi Antal megyéspüspök atyát óvodásaink énekkel és virágcsokorral, nyolcadikosaink képviselői pedig ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg. Alsó tagozatosaink pedig Óbecsey István: Szeressétek az öregeket című versét szavalták el a nagyszülők tiszteletére. Diákjaink később a szentmisén is közreműködtek: ministránsokként leendő elsőáldozóink szolgáltak, 8. osztályosaink a könyörgéseket olvasták fel, s természetesen a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója. Itt is szeretném közvetíteni püspök atya köszönetét valamennyi diák és pedagógus számára: a főpásztor megköszönte a hétvégi részvételt, a köszöntéseket, a ministránsok segítségét és a jelenlévő pedagógusok előkészítő és felügyelő munkáját is.
A szentmise homíliájában Korzenszky Richárd atya, a tihanyi apátság emeritus perjele osztotta meg gondolatait a hívekkel, mely egyben tanúságtétel is volt. Richárd atya igazán gazdag élettapasztalattal rendelkezik: bencés szerzetesi tevékenysége mellett volt tanár, a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója, 1991-1994 között az oktatási minisztérium munkatársaként az egyházi iskolai rendszer létrehozásában is aktívan közreműködött, majd a tihanyi apátság vezetője lett nyugalomba vonulásáig. (Érdeklődőknek a Magyar Kurír írását ajánlanám Richárd atya életéről.)
Megélt tapasztalataiból Richárd atya számos életbölcsességet megosztott a hallgatókkal, amelyek biztos irányt mutatnak napjainkban is. Tanítását hallgatva a következőket emelném ki:
A nagyszülők élettapasztalata, megélt élményei azok, amivel legtöbbet segíthetnek családjaiknak, kialakítva az összetartozást, a családi hagyományok, legendáriumok gazdag tárházával. Tanúságként Richárd atya saját életéből hozott példákat: négygenerációs családi ebédeket tartottak vasárnaponként, a nagyszülőknél mindig megvolt a szertartás: ketten megfelezve ettek meg egy-egy almát. Megehették volna külön-külön is, de ők mindig elfelezték. Jó tanácsként javasolta a jelenlévő fiatalabb generáció tagjainak, hogy hallgassanak figyelemmel nagyszüleikre, kérdezzenek tőlük bátran minél többet az életükről, a hagyományokról, ennek nagy hasznát vehetik még későbbi életük során. Ha ők elmennek, senki sem fog már mesélni nekik, milyen volt, amikor még kicsik voltak. A családra mindig kell, hogy jusson idő!
Az idő témakörénél maradva: a földi idejét mindenki ajándékba kapja, s nem tudhatjuk, hogy mennyi lesz ez. Elmondta Tihamér atya történetét, aki 75 évesen kérte, hogy egy szélesebb szobába költözhessen, mivel rengeteg könyvét így könnyebben el tudta helyezni. Bár a portás felvetette neki: minek kell átköltöznie arra a kis időre, a „kis idő” mintegy negyed évszázad lett, Tihamér atya 101 éves korában hunyt el. Azt tehát nem tudhatjuk, mennyi időnk van ebben az árnyékvilágban, de azt mi döntjük el, hogyan, mire használjuk ki ezt. El tudjuk-e értelmesen tölteni? Ez a mi felelősségünk. Richárd atya egyik írását idézve: Csak magu(n)kon múlik!
Természetes, hogy minden ember szeretne boldog lenni ebben az idejében. De nem tévesztjük össze a sikert a boldogsággal? Ma az a fontos, hogy forintosítható legyen mindaz, amit megtanulunk, amit teszünk. Lehet, hogy sikeresek is gondoljuk magunkat, gazdagodunk anyagilag. De boldogok leszünk-e tőle? Richárd atya szavai szerint a boldogságot nem a pénz jelenti, hanem a sikeresen megélt emberi kapcsolataink. Ebben tudnak segíteni a nagyszülők, élettapasztalataikat megosztva unokáikkal. Ha ma valaki panaszkodik arra, hogy mennyi gondja van, milyen nehéz a megélhetése, az idősek el tudják mondani, hogy ők nehezebb történelmi időket megélve, reménytelennek tűnő helyzeteket tudtak átvészelni, kiállva a megpróbáltatásokat. S nem voltak boldogtalanabbak, mint a mai generációk. Devecseri Gábor versét idézte az atya példának:
„Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte.
Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk – mint lehet – szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben.”
S rossz felfogás, ha valaki nagyszülőként azért érzi magát feleslegesnek, mert nem tud már az unokákra sütni-főzni, hasznukra lenni. Tud. Már azzal, hogy ott van az unokái, dédunokái mellett, hogy ők elmondhassák: van nagyink, van dédink. Akiktől az idősek életbölcsességét megtanulhatják. Akik tudják értékelni az élet szépségeit, amelyek mellett rohanó világunkban elsiklunk. Richárd atya megosztotta velünk két idős szerzetestársa beszélgetését, akik szépként értékelték a napot, mert kinyílott az aranyeső. Gyönyörködtek abban, hogy az Élet él (és élni akar). Mi észrevesszük-e?
Zárszavában pedig Óbecsey István verséből szavalt el Richárd atya is több versszakot (nem beszéltünk össze, de, mint tudjuk: nincsenek véletlenek), kiemelve: szeressétek az öregeket!
A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőknek kérte a jó Isten bőséges áldását püspök atya, végül megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
Témahetünk zárásaként pénteken Előszállásra kirándultunk. Újra az Előszállás ZOO vendégei voltunk. Ezúttal a 2-4.osztályos tanulók kísértek el bennünket, közös buszt bérelve. Az állatkerti látogatás során igazán sok új állattal ismerkedtünk meg. A ZOO tulajdonosai mindig igyekeznek bővíteni az állatpark kínálatát, ezért vannak olyan állatok, amikkel még egyáltalán nem találkoztunk.pl.: afrikai vadszamár, törpemongúzok, sávos mongúzok, tengerimalacok stb. Sok-sok új fejlesztés történt azóta, mióta mi legutóbb ott jártunk. A gyermekek érdeklődve figyelték, etették a különleges állatokat. Bátran nyújtották az eledelt azok felé az állatok felé, amelyeknél ki volt helyezve a "szeretem a zoo-csemegét" felirat. Jamal, a púpúteve kíváncsian figyelte a gyermektársaságot, nagy sikert aratott Éjfél a póniló, Pali, a suri alpaka, valamint a sarkiróka és a márványróka is. A játszótér és a kecskesimogató pedig azok a helyek voltak, ahol nekünk felnőtteknek volt szerencsénk megcsodálni a gyermekek önfeledt kacagását, játékát. Igazán jól érezte magát mindenki! Köszönjük szépen a szülői anyagi támogatást, a busz biztosítását és nem utolsó sorban a sok felajánlott zöldséget, gyümölcsöt, száraz pékárut. Rengeteg adományt sikerült összegyűjteni az állatkerti állatok részére.
Nagyon megdicsérjük óvodásainkat, hiszen fegyelmezetten, szófogadóan viselkedtek, közlekedtek a kirándulás során, fiatal koruk ellenére. Hiszen van közöttünk 2,5 éves, sok-sok 3-4-5 éves, valamint 6 éves gyerkőc is.
Bízunk benne, hogy legközelebb már az összes Mókus csoportos gyermekkel együtt tudunk menni! 🙂 Jövőre újra elkirándulunk Előszállásra!
Állatvédelmi témahetünk keretében csütörtökön ellátogatott hozzánk Takács Sára és Varga Zoltán, a Halasi-Pásztor & Halasi-Szentiváni Kuvasz Kennel tulajdonosai, fenntartói. Különleges vendégeket is hoztak magukkal. Meglepett bennünket Halasi-Szentiváni Dió-Hunor, a PAKSI FC kabalaállata. A híres kutyus, akit a paksi focisták is a csapat tagjának tartanak, egy igazán jókedvű, emberekhez, gyermekekhez szoktatott eb. Barátsággal, szeretettel fordult az óvodásaink felé is. Megmutatta, hogy valóban mennyire szeret labdával játszani, legyen az kicsi sípolós, vagy nagy focilabda, valóban különösen jó labdaérzéke van. A másik meglepetésvendégünk Halasi-Pásztor Gazsó volt. A kis Gazsi, egy három hónapos kuvasz kölyökkutya. Ez az eb is elvarázsolta gyermekeinket selymes bundájával, kedves, szeretetteljes lényével.
Sára és Zoli meséltek nekünk a magyar kutyafajtákról, különösképp a kuvaszokról, megismerkedtünk az általuk hozott kutyák külső jegyeivel, szokásaival, személyiségével. Nagyon hálásak vagyunk nekik azért, hogy testközelből is megtapasztaltuk, hogy a kuvasz kutyák igenis gyermekszerető, barátságos ebek. Viszont azt is kiemelték, hogy nagyon fontos a kutyák neveltetése, gondozása, iskoláztatása. Ők is különösen nagy hangsúlyt fektetnek a felelős állattartásra.
Köszönjük szépen a tartalmas beszélgetést, bemutatást!
Beszámolónkhoz szeretném a feol.hu idevágó cikkét idézni, mivel magam sem tudnám szebben megfogalmazni 🙂:
„A döntés amelyet most meghoztok, komoly felelősség, mert meghatározza az életetek következő időszakát, de lehet, hogy az egész életpályátokat. A pályaválasztás inkább egy lehetőség, egy lehetőség arra, hogy az érdeklődéseteknek, motivációtoknak, személyiség jegyeiteknek megfelelő szakmát találjatok. Ez természetesen nem egyszerű feladat, és ebben segíthet egy ilyen kiállítás. Meg kell tudnotok, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket egyszerre végeztek örömmel és kellő kitartással. A pályaválasztás arról szól, hogy mit szerettek, és mit vagytok képesek megcsinálni, és a kettő közös halmaza lehet egy jó karrier kezdete, ám a karrier egy hosszú személyes út, nem pedig egy-egy döntés eredménye. Lényegében a teljes életpályán át dolgozni fogtok azon, hogy saját szakmátokban, önmagatokhoz mérten, nap mint nap kiválóan teljesítsetek. Az életpálya felépítése egy folyamat, amelynek abban áll a sikere, hogy számotokra megfelelő pályaválasztási információkkal jó időben legyetek jó helyen, és hogy akkor tudjatok teljesíteni, amikor erre a legnagyobb szükség van, legyen az egy írásbeli felvételi feladatsor kitöltése, egy szóbeli beszélgetésen való részvétel, vagy majd az első napotok az új iskolátokban. A lehetőségek adottak, ti magatok teremtitek meg ezeket.
A pályaválasztás kiemelt feladatot jelent a pedagógusok számára is, hiszen ők is segítenek benneteket abban, hogy képességeiteknek és készségeiteknek, érdeklődéseknek megfelelő pályát válasszatok. Természetesen a szülők véleménye, támogatása is jelentős befolyással bír, ám a szülők is csak akkor tudnak jó tanácsokat adni számotokra, ha ők is napra kész információkkal rendelkeznek az iskolákról, képzésekről és lehetőségekről.” –mondta megnyitó beszédében A Technológiai és Ipari Minisztérium foglalkoztatásért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára, Balogh Szilvia.
A kiállításon megjelent a Székesfehérvári Szakképzési Centrum valamennyi intézménye. Képviseltették magukat a székesfehérvári, a móri középiskolák, de meg lehetett ismerkedni a dunaújvárosi, a pétfürdői, a balatonfüredi lehetőségekkel is, sőt a Kisalföldi Agrárképzési Centrum kínálatával is. Voltak négy vagy akár több éven át tartó képzések is. Ácsok kalapáltak és fűrészeltek a bejáratnál, és többek között egészségüggyel, vendéglátással, művészetekkel, műszaki, informatikával, mezőgazdasággal kapcsolatos képzésekről tartottak bemutatókat a Széchenyi összes szintjén, és a tengernyi lehetőség között nem vesztek elé az érdeklődők, ugyanis annyian mozogtak a kiállításon, standról standra, hogy inkább a kiállítók vesztek el a tömegben.
Nemcsak az iskolák jelentek meg a kiállításon, hanem cégek is, akik nagy örömmel várnak és fogadnak mindenkit, aki szeretne egy jó szakmát tanulni és abban a profizmusra kíván törekedni már a tanulóévekben is, így a duális képzésben már régóta nagy tapasztalattal bíró vállalatok is kitelepültek a kiállításra, köztük a DENSO, a Hanon, vagy a Videoton.
Felállította standját az iskola főbejárata előtt a Magyar Honvédség is, ahol fegyverekkel és jövőbeli lehetőségekkel lehetett ismerkedni, de ott magasodott a vörös sátor is, amelyben a katasztrófavédelemmel, a tűzoltóléttel kapcsolatos információkat is elmondták. Utóbbi kiállítóhelyen kínálták az egyik legrövidebb képzést, mellyel az egyik legnemesebb, évezredes múltra visszatekintő foglalkozás, a tűzoltó szakma alapjait lehet elsajátítani, jelentős támogatás mellett.
8. osztályosaink és a kísérő szülők egyaránt élvezték a mai napot. Osztályfőnökként elmondtam nekik: én is jól éreztem magam ma velük. Jó volt látni, hogy érdeklődnek, kérdeznek azoknál a standoknál, ami számukra szóba jöhetett. Mindenki kitöltötte a pályaorientációs kérdőívet is, amit kinyomtatva haza is vihetett szüleinek, bár azon meglepődtem, hogy az ezért járó ajándékok közül legtöbben a gumikacsát választották 🙂. Kristófról pedig megtudtuk, hogy még akár sebész is lehet belőle, ahogy elvégzett egy rutinműtétet az egészségügyi teremben😊. Mintegy 2 és fél órát eltöltöttünk a standok körül, de fegyelmezetten bevárták egymást, senki nem veszett el. A program végére mindenki egy csomó prospektussal lett gazdagabb, így talán már könnyebb lesz megfelelő középiskolát választani, bár még lesz lehetőség elmenni más bemutatókra és a középiskolák nyílt napjaira is. Ráadásul, mint az alábbi fotó mutatja, még a szekesfehervar.hu beszámolójába is bekerültünk 😁.
A témahét alkalmából (mivel már régen volt ilyen) ismét meghirdettük házi rajzversenyünket. Tanulóink alkotásainak zöme be is érkezett a héten, jövő hétfőn még leadhatja munkáját, aki eddig még nem tette meg. Galériánk még frissülhet a később beérkező rajzokkal, de az eddig beérkezett műveket már most közzétesszük.
Óvodásaink és iskolásaink egyaránt visszajáró vendégnek számítanak az előszállási állatparkban mintegy 2 éve. Állatvédelmi témahetünk zárónapján az óvodások és iskolánk 1-7. osztályai számára ismét ide szerveztünk látogatást. Gyermekeink zöme ismerősként látogatta meg az állatokat, de ugyanúgy rácsodálkoztak az egzotikusabb élőlényekre, ellenőrizték, megvannak-e még az örökbe fogadott jószágok, ugyanolyan örömmel simogatták a kecskéket, s a kisebbek még a játszóteret is kiélvezték.
