Az iskolai rendezvények közül talán a ballagás a legmeghatóbb, amikor elbúcsúztatjuk a nyolcadik osztályosokat. Az idei ballagás is szépen sikerült, szép, kissé szeles időben, de legalább nem rekkenő hőségben, a jó Isten szabad ege alatt kerülhetett sor az ünnepélyre.
Nemzeti himnuszunk közös eléneklése után először az iskola zászlójának átadása történt meg, majd a ballagó diákoktól a 7. osztályosok nevében Bacsa Fanni versben adott jó tanácsokkal, Segesdi József pedig búcsúszöveggel köszönt el, felidézve a közösen megélt emlékeket.
Husvéth Imre polgármester úr a település képviselő testülete nevében virágot hozott a ballagóknak, melyek átadásában Turzainé Gazsó Kata óvodai intézményegység-vezető is segített. Jólesett ez a kis gesztus, hiszen az óvoda és az iskola kapcsolata nagyon jó, több iskolásunknak van óvodás testvére.
Az iskola képviseletében Kiss Attila főigazgató köszönt el a ballagóktól:
Kedves Ballagók! Kedves szülők, pedagógusok! Tisztelt vendégeink!
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit iskolánk szép ünnepén, a ballagáson. Megszokhattátok az évek során, hogy mindig egy bibliai példázat alapján köszönök el a ballagóktól. Ma sem teszek másként: a hegyi beszédből Krisztusnak arra a tanítására építenék, amikor az utakról beszél. Van egy szélesebb, amely könnyebbnek tűnik, de végül a pusztulásba vezet és van egy keskeny, amely nehezebb, de az életre visz el.
A mai nap is arról szól, hogy utatok itt fordulatot vesz. Egészen egyszerűen eljönnek az életben azok az útelágazások, amikor irányt kell váltani. Előfordulhat, hogy lesznek kijelölt irányok, amikor nem te választod meg a folytatást. Ezt hívják „kényszerpályának”. Kívánom, hogy minél kevesebb ilyenben legyen részetek. De ha mégis bekövetkezik, ne essetek kétségbe. Mindig találhattok más, számotokra kedvezőbb utat. A jó eset, az, amikor több lehetőség közül, ti magatok választhattok. Félévkor megtörtént az első ilyen döntésetek, amikor középiskolába jelentkeztetek: ki technikumot, ki szakközépiskolát, ki szakiskolát választott. De ez már a Ti döntésetek volt.
Rögtön ehhez kapcsolódik egy másik gondolat: Ne térjetek le a választott útról, ne essetek kétségbe akkor sem, ha valami elsőre nem sikerül. Feladni könnyű, odatenni magunkat jóval nehezebb. De a nehezebb út visz mindig a sikerhez.
Az itt eltöltött évek alatt többször is hallhattátok tőlem, hogy „Mindenki tehetséges valamiben!” Ti is azok vagytok, sőt szeretném átfogalmazni ezt a mondást úgy, hogy „Mindenki több mindenben is tehetséges!” Nincs tehát olyan dolog, hogy „nem fogom tudni sosem”, nincs olyan, hogy „nem is akarom”, és pláne nincs olyan, hogy „feladom”.
Használjátok ki a képességeiteket. Legyetek nyitottak az új dolgokra, és soha, de soha ne féljetek a csalódástól. Ne féljetek tőle, mert nem tudjátok elkerülni. Ahogy az útelágazások jönnek időről időre, úgy a csalódásokat sem lehet elkerülni. De ezekből is tanulhattok, és tanulnotok is kell, mert ezek is tapasztalatokkal vérteznek fel, s minél gyorsabban fel tudjátok dolgozni, annál erősebbé váltok majd általa. Mert nincs olyan, hogy kudarc, amíg te magad fel nem adod. Ha elértél valamit, akkor harcolj érte. Ha felépítettél valamit s lerombolták, kezdd újra.
S ezt azért merem nektek tanácsolni, mert én is végig így tettem veletek. Volt, hogy harcolni kellett a ti korotokban jellemző lázadás ellen, de soha nem hagytalak el benneteket. Többször konzultáltam a szaktanárokkal, hogyan tudnátok javítani (Judit vagy Kata tanárnő többet tudna erről mesélni), de nem engedhettem, hogy magatok alatt vágva a fát letérjetek a jó útról. Egy dolog viszont nem volt: hogy feladtam volna az osztályfőnöki munkát veletek, mert a jó oldalatokat is megéltem, nem is keveset.
S ugyanerre törekedtek a tanáraitok is, amikor vagy szigorú szavakkal, vagy egy tengerészgyalogos őrmester határozottságával, észérvekkel vagy humorral, de szerettek volna benneteket a helyes úton tartani. Nem saját magukért, hanem értetek. Hiszen, ahogy a tarisznyákon is olvashattátok, az életünknek akkor van igazán értelme, ha mások életét segítjük. Mi ezt szerettük volna veletek is elérni, s ha a jövőben kihozzátok magatokból, amit tudtok, értelmes, hasznos és boldog életet éltek meg, akkor nem volt hiábavaló a mi küzdelmünk sem. Értetek küzdöttünk, nem ellenetek.
Ne felejtsetek el szüleiteknek, családotoknak, hozzátartozóitoknak sem köszönetet mondani, akik ott álltak mögöttetek. Mai sikeretek az ő érdemük is. Én is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a szüleiteknek mindazt a segítséget, amit az elmúlt években kaptam tőlük, fontos volt az ő együttműködésük is abban, hogy az általános iskola és a felvételi kihívásait teljesíteni tudjátok.
Mivel a mai modern világban az úton való közlekedést mindenféle modern kütyü segíti, mi is igyekeztünk számotokra iránymutató GPS-t adni. Ezek voltak azok a tanítások, amelyeket Krisztus is mondott, én is idéztem egyet az előbb és István atya is közvetítette az osztálymiséken. Maga Jézus nyilatkoztatta ki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ezek az értékek kiállták az idők próbáját, ti is nyugodtan építhettek rá.
Most pedig egyenként is elköszönnék tőletek:
BUGYIK LAURA: idén érkeztél az osztályba. Beilleszkedési gondjaid abszolút nem voltak, nagynénédnek köszönhetően már tavaly nyáron megismert és befogadott az osztály. Vidám, segítőkész és jóindulatú lánynak ismertünk meg, ennek még csecsemőgondozóként is nagy hasznát veheted. Több versenyen is képviselted az osztályt: Lajoskomáromban környezetismereti, Érden hittan, Sárbogárdon angol versenyen voltál, de rajzpályázatokra is készítettél alkotásokat. Nagy vágyad valósult meg a Bugátba való felvétellel, a legjobbakat kívánom hozzá!
KÁLMÁNCZHEI KRISTÓF: téged már alsóban megismertelek, második osztályos voltál, amikor a zánkai Erzsébet táborban először szerezhettünk feledhetetlen élményeket. Rengeteg olyan tulajdonságod van, amire építhetsz majd: angoltudásod általános iskolai szinten nagyon jó, kipróbáltad a küzdősportokat is, amelyek helyesen alkalmazva segítenek kontrollálni magad, elvagy a számítógéppel (akár éjszakákat is rászánva) és otthonosan mozogsz a motorok és az autók világában is. Te is olyan szakmát tanulhatsz, ami a foglalkozásod mellett a hobbid is, sok sikert kívánok hozzá.
KISS NOÉMI: amikor alsóban megismertelek, szolid leányzónak gondoltalak első látásra. Aztán amikor a szombathelyi kiránduláson a szökőkútnál vízipisztollyal telibe trafáltad az egyik galambot, rájöttem, hogy vannak itt bőven vagány fiús tulajdonságaid is. Rád is sokszor számíthattam, amikor kellett, akár az osztályban, akár rajzversenyeken, most nyolcadikban a vármegyei második helyezésedre lehettünk büszkék. Bár Móni tanárnő azt mondta, alsóban nem szerettek a lányok táncolni, felsőben azért a Ki mit tud?-on vagy a banketten egész jól ment ez is. Te is oda nyertél felvételt, ahova leginkább szerettél volna, sok sikert hozzá.
MAROSVÁRI MÁTÉ: hatodik osztályban érkeztél meg hozzánk. Neked sem voltak beilleszkedési gondjaid, hamar befogadott az osztály. Bár a matematika nem ment könnyen, szerencsére a szaktanárok és szüleid közös összefogása legyőzte ezt a kihívást is. Annál jobban ment helyette a zene: gitárjátékoddal már az óvodásokat is lenyűgözted, kétszer is adtál nekik koncertet a zene világnapján. Karácsonykor lágyabb zenével adtad meg az ünnepi hangulatot, a Ki mit tud?-okon a keményebb oldaladat mutattad meg. Felvételin nagyon tehetségesnek találtak a Gorsiumban, nem is mondhatok mást, mint sok sikert!
NYIKOS GÁBOR BALÁZS: ötödik osztályban kapcsolódtál be az osztály életébe, beilleszkedési gondjaid neked sem voltak: Noémit és Kristófot már ismerted korábbról is, aztán Pityuval is megtaláltátok a közös témákat. Jó hozzászólásaid voltak a történelem, illetve a természetórákhoz is. Ha figyelembe vesszük, hogy szereted az állatokat és sokat tartózkodsz a természetben, ez nem is olyan meglepő. Te is képviselted több versenyen az iskolát, félévkor pedig olyan felvételi pontszámot hoztál, amire tudtuk, hogy képes lehetsz és örültünk is neki. Te is oda nyertél felvételt, ahova szerettél volna, neked is a legjobbakat kívánom.
PAIZS LORÉNA IBOLYA: ötödik osztályban csatlakoztál hozzánk te is. Először Noémivel lettetek jó barátnők, majd Laura érkezésével igazi triót alkottatok a lányokkal. Most már elárulhatom: magamban úgy becéztelek benneteket, hogy a három grácia. Sokat segítettél a tananyagok pótlásában a többieknek: leggyakrabban a te vázlataidat szkenneltem be a hiányzóknak, de füzeteidet is többször kölcsönadtad. Rád is számíthattunk a versenyeken: többször rajzoltál, s mellette voltál hittan- vagy akadályversenyen is. Maradj önzetlen és tarts ki a középiskolában is, akkor boldogulni fogsz az életben.
STRASSER ISTVÁN JÁNOS: azon kisebbséghez tartozol az osztályban, akik elsős koruk óta iskolánk tanulóinak mondhatják magukat. Először a színészi produkcióidra figyeltem fel: alsóban török basát és Szent Miklós püspököt is alakítottál. Felsőben történelemből találtuk meg először a közös hangot, sokszor hozzászóltál a témához és többször láttam, hogy érdekel a történelem, legutóbb a hazafiság programjához szóltál hozzá többször is jókat. Életedben azonban úgy tűnik, a mezőgazdaság lesz a középpontban, ami neked is elhozhatja a tartalmas életet, mert szereted és tudod is tenni. Emiatt bízom benne, hogy Seregélyesen is veszed az akadályokat, csak a felületességed győzd le hozzá.
TRIFUNOV RICHÁRD: harmadik osztályban csatlakoztál a csapathoz. Kristófhoz hasonlóan téged is érdekelnek a küzdő- és harci sportok és a számítógépes játékok világában is kiismered magad. Vidám alaptermészetedből fakadóan gyakran vicces videókkal dobtad fel a hangulatodat. Középiskolában két dologból meríts majd erőt, amit itt gyakran tapasztalhattál. Az egyik, hogy ha megbeszéljük a dolgokat és meghallgatjuk egymást, mindig megoldhatjuk a vitákat. A másik pedig, hogy kitartással és szorgalommal sok minden legyőzhető és ebben szüleid mindig ott lesznek mögötted. Te is oda nyertél felvételt, amelyik suli a legszimpatikusabb volt, kitartást hozzá!
VARGA MILÁN: hatodiktól lettél az osztály tagja. Mögötted is mindig ott voltam, hogy sikerrel tudd venni az akadályokat és megszerezhesd a bizonyítványt, ebben Kata tanárnőnek elévülhetetlen érdemei vannak. Ez ma sikerült és azért jó dolog, mert így már minden bizonnyal meg tudod szerezni a jogosítványt is (bár banketten láttuk, hogy a lovasfogat irányítása is simán megy). Jogosítvánnyal és a mezőgazdász szakma elvégzésével te is azzal foglalkozhatsz a munkád során, amit a legjobban szeretsz végezni. Fizikai munkában mi is mindig számíthattunk rád, Pityuval közösen profi módon kaszáltátok az udvart tavaly. Neked is sok sikert Simontornyán!
Kedves ballagó tanulók! Összefoglalva az elhangzottakat: utoljára még egy dolgot kérek tőletek, ami ugyan nem kevés: „Tegyétek meg azokat a dolgokat, amelyekre a tehetségetekből adódóan képesek vagytok! Hozzátok ki magatokból a maximumot!”
Hogyan tudtok ennek az elvárásnak megfelelni? Bizalommal, hogy felismerjétek, kik azok, akik igazán segítenek nektek. Odafigyeléssel, hogy meg tudjátok különböztetni az igaz barátokat a haveri köröktől, akik csak a rossz irányba sodornának benneteket. Hittel, hogy elhiggyétek, képesek vagytok a céljaid megvalósítására, kitartással, hogy soha ne adjátok fel. És sok-sok szeretettel, hogy mindig pozitív energiákkal legyetek feltöltve. S ha úgy érzitek, látogassatok vissza hozzánk, osszátok meg velünk sikereiteket, hogy együtt örülhessünk veletek. De gyertek vissza nyugodtan akkor is, ha segítségre lenne szükségetek. Bár hamarosan becsukom utánatok az iskola kapuját, nem fogom azt tonnányi lakatokkal leláncolni, keressetek fel bennünket bátran.
Viszontlátásra!
A főigazgatói köszöntőt követően az 1. osztályosok Bodokiné Szakács Beáta felkészítése mellett egy kis műsorral és ajándékkal is kedveskedtek a legnagyobbaknak.
Ezt követően a nyolcadikosok búcsúja következett, akik a tanáraikhoz, az iskola dolgozóihoz, osztályfőnökeikhez és szüleikhez is kifejezték köszönetnyilvánításukat.
A 8. osztályosok búcsúszövege, amit ők írtak közösen az utolsó magyaróráikon:
Kedves Vendégeink, Családtagjaink, Tanáraink, Diáktársaink!
Nyolc évvel ezelőtt, amikor néhányunk először jött be ebbe az iskolába az évnyitóra, nem gondoltuk, hogy ennyi minden fog ránk várni. Móni tanárnő és a többi tanítóink nagy odaadással tanítottak meg bennünket az alapismeretekre. Megtanultuk, hogy legyenek saját vágyaink, céljaink, s mindezeket magunknak kell elérni. A szép emlékek, amiket az órákon szereztünk örökké bennünk maradnak. Alsó tagozatban gondtalan diákokként nem is sejtettük, mi fog ránk várni majd felsőben. De eljött az a pillanat, hogy megtudjuk.
Tündi nénit kaptuk meg osztályfőnökünkként, majd Attila tanár úr vett át bennünket, akiért hálásak vagyunk, mert mindig kiállt értünk és segített. Nem mindig voltak zökkenőmentesek a napjaink, de reméljük, hogy a jó emlékek fognak eszükbe jutni rólunk, akárhányszor ránk gondolnak. Igyekeztünk ugyanis a rosszaságaink mellett jót is tenni, hogy hibáinkat kijavítsuk.
Megköszönöm szüleinknek a mindennapi törődésüket, a gondoskodást, a féltő nevelést. Köszönöm szüleinknek, hogy biztattak bennünket, ott álltak mögöttünk, amikor a legjobban kellett, s ahogy növekedtünk és lázadoztunk, a vitákat is vállalva igyekeztek a helyes úton tartani bennünket.
Alig hisszük el, hogy máris eltelt ez az élményekkel teli nyolc évünk, és hogy ma szólt utoljára az iskolai csengő számunkra. Hihetetlen, hogy szeptember 1-jén már nem együtt leszünk. Onnantól egy új időszak kezdődik, egy új társaságban. Ezzel az időszakkal a gyermekkorunk is lezáródik. Itt hagyva ezt az iskolát, mi rálépünk új, választott utunkra.
Mielőtt azonban elindulnánk, az iskola tanáraitól és dolgozóitól szeretnénk egyenként is elköszönni:
BALÁZSNÉ ARANYOS JUDIT: Kedves Judit néni! Köszönjük, hogy felkészített minket a matekfelvételire, és köszönik szépen azok, akiket minden péntek reggel behozott magával gyakorolni. Jók voltak a tanórai töri sztorik is amiket azért osztott meg velünk, hogy mi is halljunk róla. Jól megtaláltuk magával a hangot.
BARÁTHNÉ BARNA KRISZTINA: Kedves Kriszti néni! Mindig egy kicsit barátként tekintett ránk. Segítőkész és elnéző volt velünk szemben. Mindenben próbált segíteni és bármit megoszthattunk magával. Akármilyen sokan voltunk mindegyikőnkre szánt külön időt. A humor minden óra fénypontja volt. Köszönünk szépen mindent!
BODOKINÉ SZAKÁCS BEÁTA: Kedves Bea néni! Amikor segítség kellett, sosem utasított vissza minket. Sokunkat Erzsébet táborba is elvitt kikapcsolódni. Az osztálykirándulásokhoz is gyakran hozzájárult, hisz Bea néni nem fél vezetni a kisbuszt. Bár nem tanított minket sokáig, de sokat köszönhetünk magának!
BOROS TAMÁS: Kedves Tomi tanár úr! Az unalmas órák is viccesen teltek el magával, mindig hozzájárult az élő Mónika-showhoz. Bármiben számíthattunk magára, akár iskolai és akár otthoni dolgokban is. Azokon a napokon, amikor természet óránk volt, mindegy, hogy fizika, kémia vagy éppen biológia, mi örültünk a napnak, mert magával minden óra jó volt. Ha Arkhimédész törvényéről beszél, mindig gondoljon ránk és a csattogós kacsára.
BÖLCSKEI JÓZSEF: Kedves Józsi bá! Igaz, hogy csak 1 évet volt velünk, de mély nyomot hagytak bennünk azok a vad testnevelés órák. Nagyon szerettük a sárcsatákat amiket pár percig elnézett, majd tudatta velünk, hogy ez így nem lesz jó. Sajnáljuk, hogy néhanapján felidegesítettük, de reméljük maga is jól érezte magát a társaságunkban. Köszönjük!
GAJDOS KATALIN: Kedves Katica néni! Magával 2 évet voltunk együtt, viszont az órák mindig kellemesen teltek el. Volt mikor csak beszélgettünk és együtt nevettünk egész órán. Köszönjük!
KOCSIS KATA: Kedves Kata tanárnő! Mindig segített nekünk a házifeladatban, lehetett magával jókat viccelődni. Ha kész volt a házi mindig hagyta a szabadfoglalkozást. Mindenkivel nagyon segítőkész volt. Köszönjük!
MADARASINÉ BARNA MATILD: Kedves Matild néni! Nem tanított minket, de mégis belelopta magát a szívünkbe jóindulatú segítőkészségével. Néha az anyuka szerepet is vállalta, és ellátott minket mindenféle tanáccsal. A fánkok is mindig finomak voltak. Határtalan szeretete soha ne apadjon ki! Köszönjük!
NAGYNÉ SÁNDOR BOGLÁRKA: Kedves Bogi néni! Minden alkalommal jószívű és kedves volt velünk, rengeteget beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Köszönjük a sok megértést. Mindig maradjon ilyen jószívű!
PIROSNÉ KOCSIS ANNA: Kedves Anci néni! Bennünket nem tanított, de köszönjük szépen, hogy a ballagásunk előkészítésében sokat segített a hetedik osztályosoknak.
SZLOBODA MARIANNA: Kedves Marianna néni! Igaz szigorú volt velünk, de a móka és a humor soha nem maradt ki az órákból. Ha ügyességre és kreativitásra volt szükségünk magára mindig számíthattunk. Köszönjük a szép dekorációkat, amivel szebbé tette iskolánkat.
SZŐKE GENOVÉVA: Kedves Dzseni néni! Köszönjük, hogy kitartóan és türelemmel készített fel minket a Ki mit tud-ra. Igaz, hogy táncot tanultunk, de mégis tanulhattunk magától mást is, sosem felejtjük el azt a sok türelmet és szeretetet, amit magától kaptunk. Köszönjük!
VÁGÁSINÉ MADARASI ANETT: Kedves Netti tanárnő! Maga volt aki behozta az idegen nyelvet az életünkbe. Az angol órák mindig izgalmasan és szórakoztatóan teltek el. A rajz órákat sem felejtettük el, azok is viccesek és érdekesek voltak. Mióta nem tanít minket, azóta édesanya lett. Szívből gratulálunk és kívánunk minden jót!
VARGYAS JÁNOSNÉ: Kedves Angéla néni! Nagyon szerettük az óráit, mert izgalmas és vicces filmeket néztünk rajta, amiken néha jókat aludhattunk is. Hiányozni fognak ezek az órák. Köszönjük a vidám órákat!
HELTER ISTVÁN: Kedves István atya! Köszönjük, hogy mindig próbált jó útra terelni minket és hogy mindig türelmes volt velünk, mikor meg sem mukkantunk a kérdéseire. Örülünk, hogy ismét köztünk van. Mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk!
BÉDA LAJOSNÉ: Kedves Marianna néni! Köszönjük, hogy kitakarította utánunk az osztálytermeket. Köszönjük, amit iskolánk kinézetéért tett, és azt is hogy tanított minket figyelni a rendre.
CSÖNGE JÁNOSNÉ: Kedves Zsuzsa néni! Köszönjük, hogy segített tisztán tartani iskolánkat, hogy tiszta körülmények között tanuljunk.
NYÁRI ZOLTÁNNÉ: Kedves Zsuzsa néni! Köszönjük, hogy tisztán tartotta nekünk az ebédlőt. Mindig próbált nekünk repetát adni, aminek ebédnél menzásaink mindig nagyon örültek. Tízórainál még a nem menzások is.
MILLEI DOMINIKA: Kedves Dominika néni! Másodikosok voltunk mikor először jött iskolánkba. Nagyon szerettük vele a napközit, de sajnos elment főiskolára. Viszont idén újra köztünk tudtuk és onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. Ha kértünk valamit, nem kellett várnunk, egyből a segítségünkre sietett. Köszönjük!
KOCSISNÉ MADARASI MÓNIKA: Kedves Móni néni! Kicsi elsősök voltunk, amikor magához kerültünk, segített túllenni az óvodán és komolyodni az iskolához. Megtanított minket írni és olvasni. A pótanyukánk volt 4 éven át. Majd azután is újabb 4 éven át a gondjaikkal, a problémáinkkal ugyanúgy fordulhattunk magához. Elsősként úgy gondoltuk soha nem jön el az a pillanat, hogy, mi végzős diákok leszünk, és örökre búcsút veszünk iskolánktól. Mónin néni, eljött a pillanat, köszönjük, hogy velünk volt!
JÁKOB ZOLTÁNNÉ: Kedves Tünde néni! 2 évig volt az osztályfőnökünk, de sajnos 6. év végén elbúcsúztunk öntől, mint osztályfőnök. Jó sokat el lehetett magával beszélgetni, annak ellenére, hogy már nem volt osztályfőnökünk, ugyanúgy foglalkozott az osztály közösségével. Köszönjük szépen!
KISS ATTILA: Kedves Attila tanár úr! Köszönjük, hogy mindig mellettünk állt akkor is, amikor mi azt nem érdemeltük meg. Ha valaki, akkor maga volt az, aki bennünk tartotta a reményt a legsötétebb időkben is. Aki minden dolog ellenére türelemmel és szeretettel állt hozzánk. Törődött velünk. Hiányozni fognak a jó töri órák, amikor minden anyagba becsempészett valami humorosat, amiken jókat nevettünk. Sosem felejtette el a születésnapjainkat. Úgy bánt velünk mintha csak a saját gyermekei lennénk. Sosem felejtjük el. Köszönünk mindent!
Kedves Tanáraink! Kedves dolgozók! Még egyszer köszönjük a munkájukat! Viszontlátásra!
A 8. osztályosok szárnyra bocsátását jelképesen, szappanbuborék röptetéssel is kifejeztük, majd az osztályszalag felkötése után a hozzátartozók, rokonok is átadhatták virágaikat, ajándékaikat, Kiss Attila főigazgató és osztályfőnök kikísérte a ballagókat iskolánk kapuján. Ezt követően mindenki sietett haza, hiszen a ballagási ebéd sem veszhetett kárba.
A nyári feltöltődés után a középiskolákban lehet bizonyítani a rátermettségét mindenkinek – hisszük, hogy sikerrel!
További képek a Ballagás galériában! (köszönjük Kocsis Katának és Boros Tamásnak!)
















