Híreink

Borongós reggel után a szentmise kezdetére már szép kora nyári időben köszönthettük a Szűzanyát és kérhettük segítő közbenjárását. Köszöntőjében püspöki biztosunk, Helter István atya kérte a híveket, hogy az ima és a kérések mellett a köszönetről és a háláról sem feledkezzenek meg mindezért, amit Istentől megkapunk, sokszor a Szűzanya közbenjárásának is köszönhetően.

A szentmise szónoka Mészáros János kanonok, c. apát, esperes, a sárbogárdi Szent László király plébánia lelkipásztora volt. János atya homíliájában elmondta, hogy a jó Isten az ember iránti szeretetét sokféleképpen ki tudja nyilvánítani, minden tudnivalót biztosít számunkra, amely az üdvösség eléréséhez nélkülözhetetlen. Szent János apostoltól tudjuk, hogy a szeretet Isten lényege. Végtelen szeretete kiáradt az emberre, akkor is a javunkat akarja, amikor azt mi nem így érezzük. Ennek jelképe Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe, tisztelete is. Jézus a keresztfán János apostolra bízta édesanyját, Mária fiának pedig Jánost jelölte ki, s az Egyház értelmezése szerint azonban Mária nemcsak János, hanem valaamennyi hívő keresztény ember égi édesanyja is. Az édesanya szeretete leírhatatlan, s a fogantatástól kezdve áthatja az ember lényét. Jézus Szívének és Mária Szívének tisztelete arra is rávezeti az embert, hogy soha nem vagyunk magunkra hagyatva. Hasonlóan vészterhes időket élünk, mint amikor 109 éve Fatimában a három gyermeknek megjelent a Szűzanya. Ma Leó pápa nem tud úgy megszólalni, hogy a béke fontosságát ne hangsúlyozná ki megnyilatkozásaiban. Fatimában a Boldogságos Szűz segítségére siet az emberiségnek, rajta keresztül ugyanúgy Isten szólt az emberekhez, mint ahogyan az égő csipkebokor képében Mózest is megszólította, mert látta népe szenvedését és megesett rajtuk a szíve. A szánalmon túl azonban a kivezető utat is megmutatja Isten. Fatimában 1917. június 13-án a Szűzanya egyértelmű kérést közvetített a kis látnokokon keresztül: imádkozzátok a rózsafüzért! Hirdessétek az embereknek a Szűzanya szeretetét, Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét! Lúciának megígérte a Szűzanya, hogy bár társait hamarosan magával viszi a mennybe, itt a földön ő sem marad egyedül soha, Mária Szeplőtelen Szíve lesz a menedéke. A további jelenések során Mária ígéreteket is tett, amelyek akkor valósulhatnak meg, ha teljesítik az emberek azt, amit kért.

Amikor Isten kér valamit, azt nem csak egyetlen kifejezett cél érdekében teszi, hanem nagyobb távlatokért: vallásos cselekedeteink kihatással vannak további életünkre is. A belső vallási életünk és a külvilág történései nem választhatók szét. Nemcsak egyénileg kell megmutatkoznia vallásunknak, Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének, hanem belső meggondolásból fakadó cselekedeteinknek hatással kell lennie emberi kapcsolatainkra, így a közösség formálására társadalmi szinten is. Ezért hangsúlyozta Ferenc pápa és egyértelműsíti XIV. Leó pápa is a béke fontosságát a nagyvilág hatalmasságaival szemben is. Már a II. vatikáni zsinaton kijelentette XXIII. János pápa, hogy a béke nem egyenlő a háború hiányával, a béke azt jelenti, hogy igazságosságon alapuló emberi társadalmat kell felépíteni. Ez pedig csak a keresztény alapokra építve lehetséges.

Isten és a Szűzanya nem kér tőlünk lehetetlent, ezt maximum mi, emberek tesszük bonyolulttá, ha nekiállunk kifogásokat keresni. A mindennapi imádság megszenteli hétköznapi életünket, a szentségekben való részesedések lelki erőforrásként hatnak emberi kapcsolatainkra, így képesek világot is építeni. A mindennapok áldozatát is meg tudjuk tenni: a felebaráti irgalmasság testi és lelki cselekedeteit kell gyakorolnunk, de nem egyénileg, valami vallási torzót építve magunkban, hanem az Egyház közösségében, szervezeti keretek között.

A hit, Krisztus és Mária tisztelete alakíthatja a világot. Az imádság az egyén szilárd hitére, a hívő keresztény ember a körülötte élőkre lehet hatással. Ezért amit itt a búcsúnapi szentmiséken hallunk, nem szabad a kegyhely határain belül hagynunk: haza kell vinnünk az itt megélteket, továbbadni másoknak. Ha befogadjuk Mária szavait és legjobb tudásunk szerint meg is tudjuk tenni, amit kér, nemcsak tudjuk a jót, hanem meg is merjük tenni, rálépve az útra, akkor eljuthatunk Isten országába.

Kérjük Mária Szeplőtelen Szívének közbenjárását önmagunkért, családtagjainkért, Anyaszentegyházunkért, szeretett magyar hazánkért és az egész emberiségért. Épüljön-szépüljön közöttünk Isten országa! – fejezte be homíliáját János atya.

A szentmisén rózsafüzér előimádkozóként, ministránsként és felolvasóként is közreműködtek diákjaink, valamint hitoktatónk, Vargyas Jánosné. A szentmise a kegytárgyak megáldásával és a hagyományos körmenettel ért véget. A búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.

Július 13-án ismét találkozunk!

További képek a Júniusi búcsúnap galériában!

Ma délután kedves és bensőséges ünnepség keretében került sor a nagycsoportosok ballagására.

Turzainé Gazsó Kata intézményegység vezető sok emléket idézett fel: a sétákat, a kirándulásokat, vagy éppen a sok játékos órát, amit együtt tölthettek a gyerekek. Egyenként megköszönte Horváth Lászlónak, Ignácz Áronnak, Suplicz Benedeknek, Turzai Zeának, Varga Zórának és Vájer Zselykének mindazokat az élményeket, amit ők adtak az óvodának és nevelőiknek, mivel nemcsak ők tanultak meg itt sok mindent, hanem tőlük is tanultak a felnőttek. Ahogy Korzenszky Richárd atya fogalmazta: „A gyémántot gyémánttal, az embert emberrel csiszolják.”  Kifejezte köszönetét a szülőknek is, akikkel nagyon jól együttműködtek az elmúlt évek alatt. Végül azt kívánta a ballagóknak, hogy az iskolában is legyenek ilyen lelkes, szorgalmas gyerekek, mint amilyennek az oviban megismertük őket. Kiemelte az óvónők és az iskolai tanítók jó kapcsolatát is, ami a gyerekek sikeres tanulmányainak is záloga.

"Ahogy mondani szokás, az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen nagyon fáj a búcsú, nagyon fogtok hiányozni nekünk, de nevet is, mert tudom, milyen jól fel fogjátok találni magatokat az iskola világában, milyen magabiztosak lesztek, könnyen alkalmazkodtok az új szokásokhoz, és megértitek az új szabályokat. Sok új barátot szereztek majd, izgalmas élményekkel gazdagodtok, és rengeteg fontos dolgot tanultok majd az iskolában. Érezzétek jól magatokat!"

A gyerekek szép műsort adtak elő a szülőkből, nagyszülőkből, barátokból és testvérekből összegyűlt közönségnek: először verset mondtak, majd egy kis szalagos-zenés koreográfiát mutattak be (ez a fentebbi Irány a Videa.hu! gombra vagy ide kattintva nézhető meg), végül pedig a Kacor király című mesét játszották el.

Településünk önkormányzata is búcsúztatta a nagycsoportosokat egy-egy szál virággal (Husvéth Imre polgármester úr a délelőtt folyamán köszönt el a gyerekektől, mivel a ballagáson egyéb elfogltsága miatt most nem tudott személyesen jelen lenni), az óvónéniktől pedig egy-egy szép tarisznyát és ajándékot is átvehettek.

S még nem volt vége a köszönetnyilvánításoknak: az óvoda dolgozóinak a szülők és a ballagók is kedveskedtek egy kis ajándékkal, az óvónénik pedig megköszönték a szülők, a polgármester úr és a képviselők segítségét, leendő tanítójuknak, Bodokiné Szakács Beátának az iskola előkészítőket, sőt még Helter István atya és Kiss Attila főigazgató is kapott egy kis meglepetést áldozatos munkájáért.

További képek az óvodai galéria Ballagás képtárában!

A mai napon az iskolánkban járt Szili Valéria, aki a Fejér Megyei Europe Direct Tájékoztató Központ irodavezetője. Látogatásának célja, hogy tanulóink minél jobban megismerhessék az Európai Uniót. A második órában az alsósoknak tartott érdekes előadást, melynek keretében a gyerekek vaktérkép színezésével ismerhették meg a különböző országokat.

A felsősökkel a harmadik órában találkozott. Nekik az unió történetéről mesélt, miközben a tanulók EU-totót töltöttek ki. Diákjaink ügyesen felelgettek az előadó által feltett kérdésekre, s jutalmul eurós csokit kaptak. A prezentáció egy részébe a gyerekek is be lettek vonva egy szituációs játékkal. Diákjaink hirtelenjében megalakították az „Európai Tanácsot”, amely egy érdekes témát tárt az „Európai Bizottság” elé, akik pedig az „Európai Parlament előtt” terjesztették elő az ügyet, majd ezt a szavazás után visszafelé is eljátszották. Ezzel a gyerekek jobban megismerhették és beleláthattak az Európai Unióban folyó munkákba az életkoruknak megfelelő módon. Üres kézzel senki nem távozott! Magyar és angol nyelvű színes kiadványokat kapott mindenki, emellett csokit és tollat vihettek haza tanulóink. Az előadónk jóvoltából virágmagokkal is gazdagodott az iskolánk,  melyek majd színesítik az intézményünk kertjét.

Jákob Zoltánné

További képek az Európai Uniós előadás galériában!

2026 május 27-én a budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola szépíró versenyén jártunk. A verseny célja a kézírás fontosságára való figyelemfelhívás, mivel a kézírás fejleszti a kritikus gondolkodást, javítja a memóriát, kreatívabbá tesz és fontos a beszédkészséghez.

A verseny során a tanulók feladata egy kijelölt szöveg másolása volt. 

Az értékelés szempontjainál egyaránt számított a teljes szöveg összképe, a szöveg elhelyezése, a szövegsorok harmóniája, a szóközök egyenletessége, a betűméret egyenletessége valamint a tévesztés, hiba, hiány száma is.

Iskolánkat Köntös Milena, Mplnár Liza és Paizs Letisa képviselték. A lányok a nagy melegben elfogyaszthattak egy fagyit felkészítő tanáruk, Bodokiné Szakács Beáta jóvoltából, majd a versenyen igyekeztek a legjobbat kihozni magukból.

Az eredményhirdetést e-mailben küldték meg a zsűrizés után a szervezők. A legjobb eredményt Köntös Milena érte el, aki 4. helyezésével épphogy lemaradt a dobogóról, de Liza és Letisa is helytálltak, megérdemlik a dicséretet. Jövőre ismét elvisszük a gyöngy betűkkel író tanulóinkat, lehet gyakorolni 🙂

A mai nap már a búcsú jegyében telt. Zsemléból, májkrémből, margarinból, sajtból és uborkából álló reggelink után összepakoltunk és elhagytuk szállásunkat. A délelőttöt még a főtéren töltöttünk, aki hallgatott a kísérők bölcs tanácsára, és beosztotta költőpénzét, még tudott magának valami innivalót, rágcsát vagy családtagjainak valami apró emléket vásárolni a boltban és a csocsózás is ugyanolyan népszerű volt, mint két napja.

Iskolánk kisbuszának megérkezése után bepakoltuk a csomagokat (hálás köszönetünk a szállításért Turzai Kornélnak), elkészítettük hagyományos búcsúfotónkat a bejárati épület előtt, majd lesétáltunk a partra. Itt elfogyasztottuk hidegcsomagból álló ebédünket, (illetve aki hallgatott a kísérők bölcs tanácsára, még tudott magának üdítőt, pizzaszeletet is venni). Ismét birtokba vehették a gyerekek a játszóteret és nem feledkeztünk meg az ugyancsak hagyományos vízparti csoportképről sem.

Mivel nagyon jó időben kiértünk a vasútállomásra, természetesen késett a Kék Hullám délutáni járata, kárpótlásul viszont ingyen szaunában volt részünk egészen Székesfehérvárig, bár ehhez annyira nem ragaszkodtunk.

Székesfehérvárról pedig már vagy családi segítséggel, vagy iskolánk kisbuszával (ismét hálás köszönetünk a szállításért Turzai Kornélnak) mindenki hazaért, hogy kipihenje az élményekben gazdag három nap fáradalmait.

További képek a Zánkai tavasz galériában!

Másnap reggel virsli és kifli volt a menü, tízóraira pedig egy Sió eperpürét kaptunk.

A délelőtt folyamán a hetedik osztályosok bekukkanthattak egy pályaválasztási börzébe (a részletesebb kiállítás majd ősszel Székesfehérváron vár rájuk és egyéni tanácsadást is fogunk nekik igényelni), kitölthettek pár kérdőívet, kirakhattak puzzlet, s választhattak apró ajándékokat közreműködésükért.

A haditechnikai emlékparkban pedig három csapatot alakítottak tanulóink és 2 másik rajjal együtt egy akadályversenyszerű kihívást kellett teljesíteniük, legyen az lajhármászás, homokzsákokból töltés építése, lézerharc, céllövészet vagy éppen repülőgép szimuláció. Nagyon élvezték a programot diákjaink.

Csontlevesből, burgonyapüréből és sajtos dinoszaurusz-falatkából álló ebédünk után (uzsonnára vörösbogyós müzli járt) tartottunk egy kis "csendes" pihenőt, majd lementünk a partra és kihasználva a hirtelen jött jó időt, megmártóztunk a Balaton habjaiban, el is töltve az időt vacsoráig.

Vacsora után (bulgurrizottót ettünk savanyú uborkával, desszertnek kókuszgolyót) diszkóval búcsúztattak bennünket vendéglátóink. A holnapi nap ugyanis már a hazatérésről szól.

További képek a Zánkai tavasz galériában!

Mintegy másfél év után az idei tanév zárásaként ismét lehetőségünk adódott jutalomkirándulást szervezni tanulóinknak Zánkafürdőre. S ha egy üzlet beindul, nincs megállás: a tavaszi forduló pályázati sikere után hamar kiderült, hogy nyáron is mehetünk majd.

A tavaszi pályázatot június 8-9-10. napokra nyertük el, így ma vette kezdetét háromnapos táborunk. Székesfehérvárról indultunk a Kék Hullám vonattal (köszönjük a szülőknek, hogy a gyermekek eljutását meg tudták oldani), a csomagokat pedig iskolánk kisbuszával Madarasi Zoltán szállította a táborba, hogy ne kelljen a vonaton vesződni velük (neki is hálás köszönetünk).

Szerencsésen megérkeztünk, a vasútállomásról a dottó kisvonat fel is hozta a csapatot a táborba, regisztráltunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat és már mehettünk is ebédelni, ragulevessel és magyaros pizzaszelettel fogadtak bennünket vendéglátóink. Ebéd után lesétáltunk a partra, ahol előbb mintegy 45 perces sétahajózást tettünk a Szent Imre fedélzetén. Mint megtudtuk, ez a legrégebbi hajó itt, de megbízható kezekben, minden baj nélkül megfordultunk egyet a tábor körül.

Ezt követően megmárthattuk lábunkat a tóban, tesztelve a vizet (a nyári 6 napos táborban ennél többet strandolunk természetesen), majd a parton a játszótéren is feltalálta magát a társaság, a nagy melegben pedig limonádéval olthatta szomját a csapat.

A kisvonattal feljutva a táborig először még megtanultuk, hogy az elektronikus kapun mindenki csak egyszer olvassa le a kódját (jó szándékból ugyan, de majdnem sikerült kizárni a táborból igazgató urat egyik segítőkész diákunknak 😊), majd vacsora előtt még felfedezhették a boltot diákjaink és hódolhattak a fenyőtoboz-futball örömeinek is.

Tokányból és tejcsokis rizstallérból álló vacsoránk után visszamentünk a szállásra, felhúztuk az ágyneműt (ezúton is köszönet a háziasabb lányoknak a segítségért a fiúszobából), majd visszamentünk a főtérre, ahol előbb a játékházban foglalta le magát a társaság csocsóval és pingponggal, majd Dánielfy Gergő koncertje zárta a napot.

Holnap ismét jelentkezünk híreinkkel, takarodó után 😊

További képek a Zánkai tavasz galériában!

Két éve, 2024. augusztus 10-én került sor először, hagyományteremtő kezdeményezésként az „Egy húron...” keresztény zenei találkozóra Alsószentivánon. 2026. június 6-án pedig immár a harmadik rendezvénnyel folytatódhatott a hagyomány, kellemes nyári időben hallgathatták meg az előadókat a jó Isten közös dicséretére érkező vendégek.

Dr. Szarvas József, az ötletgazda nyitotta meg a rendezvényt, aki konferanszként és idegenvezetőként is (a kápolna kiállítását, a települési önkormányzat által biztosított ebédet és a Márkli pince meglátogatását egyaránt a nézők figyelmébe ajánlotta) egyaránt rendelkezésre állt a nap folyamán. A doktor úr minden segítőnek, szervezőnek és előadónak megköszönte a közreműködést, s ahogy korábban is tette, ma is felkérte az előadókat egy rövid bemutatkozásra.

Helter István plébános köszöntője és a Miatyánk közös elimádkozása után kezdődhetett is a zenei rész. Idén is széles volt a paletta: délelőtt a pátyi Cantica cordis katolikus kórus nyitotta meg az alkalmat, a kórusmű után Azapeet (Ferencz Péter) és Révész Dániel modernebb dalokból álló akusztikus koncertje következett, majd a Vörösmarty Társaság Kórusának és Pitti Katalin operaénekesnőnek dalai zárta a délelőttöt, Tóka Szabolcs karnagy vezénylése és orgonakísérete mellett.

Szünetben a vendégek elfogyaszthatták a Husvéth Imre polgármester úr által főzött ebédet és a Márkli pince bejárására is volt lehetőség. A délutáni rész kezdetén intézményünk, az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda frissen megalakult énekkara mutatta meg 3 dallal, mennyit fejlődtek a tanév során, majd a Dávid Sátora Gyülekezet Zenekara frissített fel bennünket lelki zuhanyozással, ahogyan Szarvas doktor úr fogalmazott. Utolsó előtti fellépőként Burcsik László baptista lelkész és lánya, Dóra zengték Isten dicséretét, majd a Protone zenekar végezte be műsorával a zenei fesztivált. (Elnevezésüket egy zseniális szóösszevonás adja: Pro, mert a székesfehérvári Prohászka templom zenekara, tone, mint hang több idegen nyelvben, a proton pedig pozitív töltéssel rendelkező atomi részecske.)

Ahogy a korábbi alkalmakon, ma is jó volt látni valamennyi fellépő előadásán az átszellemült arcokat, érezni, szinte tapintani lehetett, hogy szívből zengik Isten dicséretét.

Aki megmászta a dombot a kápolnáig, festői kilátásban és Vadócz Anna keramikus népi romantikát és a boldog békeidők hangulatát egyaránt megidéző kiállításában gyönyörködhetett jutalmul.

A programot hagyományosan a rendezvény fővédnökének, Spányi Antal püspök atyának szentmiséje zárta. Püspök atya örömét fejezte ki az elhangzott dicséretek előadóinak: Istent dicsérni ugyanis jó a léleknek, jó az embernek és jó a világnak is.

Homíliájában pedig emlékeztetett bennünket arra, hogy az úrnapja ünneplése nagyon fontos, hiszen ahogy az evangéliumban is elhangzott, mi az Oltáriszentségben az élet kenyerét kaptuk meg Krisztustól. Ebben az évben (bár vasárnap tartjuk meg) ez az ünnep június 4-re esett, amikor Trianonban kimondták a történelmi Magyarország halálos ítéletét, ahogy erre a Nemzeti összetartozás napján országszerte emlékeztünk. 70 éve pedig ugyancsak június 4-re esett az a nap, amikor legalizálták az abortuszt Magyarországon, amely szintén a halál törvénye volt.

Idén az úrnapja tehát kettős üzenetet hordoz: egyik oldalról látjuk a pusztítást, a rombolást, a halál kultúráját, a másik oldalon viszont ott van a mennyei kenyér, az örök élet ígérete a mulandó földi évtizedeink után, ahogy azt Jézus számunkra nagycsütörtökön, az utolsó vacsora során kinyilatkoztatta. De érezzük-e igazán Krisztust az Oltáriszentségben? Nem könnyű felismerni Őt az átváltoztatott ostyában, mivel a szívünkkel, lelkünkkel kell megtapasztalni közelségét, nem pusztán a szemünkkel. Fontos persze, hogy szemünkkel is jól lássunk, de a puszta valóságnál mélyebbre a szívével lát az ember, nem a szemével. Isten szeretetét érezhetjük minden nap minden órájában, ha őszintén, hittel fordulunk felé, szívünket kitárva készek vagyunk befogadni őt. A főpásztor említette Olofsson Placid atya életpéldáját, aki 10 évet töltött el a GULAG földi poklában, de soha nem érezte úgy, hogy Isten ne lenne mellette. Még szentmiséket is mutatott be, tartotta a lelket embertársaiban, szívében hordozva Krisztust.

Ma is félnek az emberek, mit hoz a jövő. Nem értik a gyűlölet, a gúnyolódás, a bosszú hangjait. Nem is kell ezeket érteni. Értenünk az igazi szeretet hangját kell, Krisztus befogadásával, mellette való tanúságtétellel, hogy erőt adjon nekünk is az életünk keresztjeinek hordozására. Adja az Úr, hogy az Oltáriszentség ezen az úton segítsen és védelmezzen bennünket – zárta tanítását püspök atya.

A szentmise végén pedig Antal atya megköszönte mindenkinek a segítségét, akik a mai rendezvény előkészítésében és lebonyolításában részt vett. A köszönet jár az előadóknak, akik eljöttek és felkészültek a műsorra, Husvéth Imre polgármester úrnak és az önkormányzatnak az ebédért és segítségért, az Alsószentiván Községért Egyesület tagjainak a vendégek regisztrációjáért, kalauzolásáért, egész napi közreműködésért, a polgárőrségnek a felügyeletért. S ahogy Helter István atya szokta mondani: a legnagyobb hála pedig a jó Istennek jár: szép időben, tartalmas programon érezhettük jól magunkat együtt, Isten és a Szűzanya dicséretére összegyűlve.

További képek az Egy húron... galériában!

Az idén már tizennegyedik alkalommal került kiírásra a honvédelmi témák alapján hazaszeretetre és a hősök tiszteletére nevelő kárpát-medencei gyermekrajz pályázat a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely és a nagyváradi Tanoda Egyesület közös szervezésében. A pályázat egyik fővédnöke évek óta Spányi Antal püspök atya.

Idén a rajzpályázat Karddal és ecsettel címmel került kiírásra, s ezzel kínáltak lehetőséget arra, hogy az alkotni vágyók a magyar történelemből katonát, katonákat, vagy hősies tetteiket megjelenítsék.

Öröm számunkra, hogy az idén is számos művet készítettek tanulóink, iskolánk évek óta tartó aktív részvételét Oláh László, a verseny egyik fő szervezője a díjkiosztó során kétszer is megköszönte. Ma, az ünnepélyes keretek között megrendezett eredményhirdetésen örömmel tudtuk meg, hogy Fekete Flóra 3. osztályos, Hanák Milán 5. osztályos és Turzai Zétény 5. osztályos tanulónk művét különdíjjal, Mohai Noémi Fanni 5. osztályos és Szeip Angelina Amira 5. osztályos nebulóink rajzát ezüstceruza fokozattal, Ősz Auróra Izabella 7. osztályos diákunk alkotását pedig aranyceruza díjjal jutalmazta a zsűri. 

Eredményük azért is dicséretes, mert a Magyar Kultúra Napján indított Kárpát-medencei gyermekrajz-pályázatra idén 1378 pályamunkát küldtek be a gyerekek, s így igencsak népes mezőnyben állták meg a helyüket. A díjkiosztó során valamennyi alkotást ki is vetítették a szervezők, s örömmel fedeztük fel mi is beküldött rajzainkat, amelyekből többet a tárlaton is kiállítottak! A díjazottakon túl a többi résztvevő munkáját is elismerték egy szép emléklappal a szervezők. Nagy öröm volt számunkra, hogy a jutalmakat a gyerekek fenntartónk, Spányi Antal püspök atya jelenlétében vehették át, aki kedves szavakkal meg is köszönte a munkájukat, s azt, hogy méltóképpen képviselték iskolánkat.

Külön meglepetésként pedig Kiss Attila főigazgató úr is emléklapot vehetett át, mivel iskolásaik minden alkalommal lelkesen részt vesznek a pályázaton és sok szép rajzot küldünk be minden évben. Főigazgatónknak történelem szakos tanárként jólesett a gesztus, hiszen valóban szíve csücske a pályázat és kiemelten törekszik a gyerekek hazaszeretetre nevelésére, de itt szeretné kiemelni, hogy ez az emléklap nem csak az övé, az elismerés egyaránt megilleti valamennyi pedagógusunkat, aki az alkotások készítésében rajztanárként, osztályfőnökként vagy akár fejlesztő pedagógusként motiválta gyermekeinket az elmúlt 14 év során és jár a köszönet azoknak a szülőknek is, akik gyermekük felkészülését otthon tudták segíteni. Az érdem tehát közös, köszönet minden közreműködőnek! S köszönet a fuvarért Turzai Kornélnak!

Gratulálunk a szép sikerhez, jövőre ismét benevezünk! 

További képek és rajzaink a Karddal és ecsettel galériában!

Iskolánk tanulói évek óta részt vesznek ezen a versenyen is, idén 69 diák készített rajzot a pályázatra, ez 98%-os arányú részvétel. Örömmel közölhetjük, hogy a befektetett munka most is meghozta gyümölcsét:

6-10 éves korcsoport: 3. helyezett: Juhász Hanna

11-14 éves korcsoport: 1. helyezett: Hanák Milán, 3. helyezett: Ősz Auróra Izabella

15-18 éves korcsoport: 2. helyezett: Bacsa Fanni, 3. helyezett: Segesdi József Zoltán

Teljesítményükhöz gratulálunk, köszönjük a többi résztvevő munkáját is, valamint köszönjük Szloboda Mariannának és Millei Dominikának a díjkiosztóra történő autós szállítást!

További képek és beküldött rajzaink a A tűz nem játék galériában!

A mai napon iskolánk 16 tanulójának lehetősége adódott ellátogatni Budapestre a Svábhegyi csillagvizsgálóba. Ennek előzménye, hogy az üstökösökről töltöttek ki egy online tesztet természetórán a felsős osztályok és iskolánk is bekerült a nyertesek közé.

A Déli pályaudvarig vonattal mentünk, majd busszal indultunk tovább a csillagvizsgálóba, ahol nagyon tartalmas 2 órát tölthettünk el. Elsőként megmérhettük magunkat egy univerzális mérlegen, ami azt mutatta meg, hogy mekkora lenne a súlyunk más égitesteken, mint pl. a Holdon, Marson, Jupiteren, Plútón, Napunkon vagy akár a Rák-köd elképesztően sűrű neutroncsillagán. Érdekességképp: a csekély gravitációjú Plútón 2-3 kg, míg a neutroncsillagon sok tonnányi lenne a súlyunk.

A mérlegelést követően megnéztük a tárlókat, ahol pl. a meteroritok szerkezetéről készült fotót, vagy híres meteroritok darabkáit láthattuk (értékük: 1 gramm kb. 1000 euró), majd egy nagyon érdekes előadást hallhattunk a meteoritok fajtáiról, szerkezetéről, kisfilmet a légkörben történő elégésükről („hullócsillagok”), a leghíresebb földi meteoritkráterekről. Megtudhattuk, hogyan segítheti a meteoritok vizsgálata a Naprendszer keletkezésének megértését és térképes szimulációt láthattunk arról is, hogy mi történne, ha Budapesten becsapódna egy adott tömegű meteor (szerencsére csak elméletben. Mikroszkópok alatt meg is vizsgálhattuk a különféle meteoritok csiszolatának szerkezetét, sőt kilenc különféle fajta meteoritdarabkát kézbe is vehettünk. Volt köztük a Holdról érkező meteorit, két kézzel megfogni javasolt vasmeteorit, sőt olyan is, amely mágnesként működött, illetve üvegszerű tektit, amely a meteoritok becsapódása során keletkezett.

Ezután következett a program második része: az előadóteremből átsétáltunk a csillagvizsgáló kupola alá, ahol először megtudtuk, hogy a téli hideg estéket milyen ruházattal vészelték át a kemény mínuszokban vizsgálódó csillagászok akkor, amikor még nem volt elektronikusan fűthető kabát (a bakancsra húzható „csizmát” fel is próbálhattuk). Majd kipróbáltuk, hogyan kell megnyitni a kupola tetejét, ha szeretnénk az eget látni, illetve hogyan lehet a megnyitott kupolatetőt elforgatni, követve az égitestek vándorlását. Többféle távcsövet is kipróbálhattunk: megfigyelhettük a napot és a napfoltokat, és a Vénuszt is. Eközben rengeteg érdekességet megtudtunk a bolygókról is. A Vénuszon pl. hosszabb egy nap, mint egy év (a lassú tengely körüli forgása miatt), a Nap ott keleten nyugszik és nyugaton kél, a klímája iszonyúan forró, a vulkánjai pedig palacsintavulkánok, nem úgy épülnek fel, mint földi társaik. A Mars vörös színéről kiderült, hogy azt a rozsda okozza, a víz ezen a bolygón már 2 fokon felforr a kisebb légköri nyomás miatt, a napot pedig kékes színben láthatjuk kelni és lenyugodni.

A kupolából még visszamentünk a látogatóközpontba, ismét körülnéztünk egy kicsit és lehetőség volt emléktárgyakat is vásárolni. A program végén csoportképet is készíthettünk a kupola előtt, búcsúzáskor pedig tapssal köszöntük meg a sok érdekességet, amiben ma részünk lehetett.

Köszönjük a csillagvizsgáló munkatársainak, hogy ez a program megvalósulhatott, élményekben gazdagon térhettünk haza.

További képek a Svábhegyi Csillagvizsgáló galériában!