Tavalyi nyolcadik osztályosaink régi hagyományt élesztettek fel egy babatabló elkészítésével, amelyet ballagásukkor tekinthettünk meg. Idén ballagó diákjaink sem kívántak kimaradni ebből a mókából, így ők is összehozták saját kis gyermekkori galériájukat. Az eredmény a fentebb látható tabló lett, amit ma a folyosói aulán tettünk közszemlére, ezzel is utalva a múló időre és a közelgő ballagásra.
(A tablóra kattintva a kép nagyobb felbontásban jelenik meg.)
Az Iskolakertekért Alapítvány által felajánlott kerti eszközökkel szinte minden nap tevékenykednek a gyermekek. Nagyon élvezik a kerti teendők ellátását. A föld meglazításában, a vetőmagok elvetésében, a locsolásban, gazolásban, palántázásban, virágültetésben, minden apró-cseprő kerti munkában nagy szeretettel vesznek részt az óvodások.
Az eredmények pedig szemmel láthatóak. Borsót veteményeztünk, ami hamarosan virágzik, dughagymát ültettünk, vetettünk retket, salátát,bab és sárgarépa magot is. Szinte minden magocskánk kikelt már a földből. Minden nap megfigyeljük mennyit változtak a növények. A gyermekekkel mulcsoztuk is az apró zöldségeket, hogy ne száradjanak ki olyan hamar és további tápanyaghoz juthasson a földjük, valamint megóvjuk őket a gazoktól. Szeretettel gondozzák az eperpalántákat is és alig várják, hogy bepirosodjanak a még fehér színű gyümölcsök. Ültettek paradicsom, paprika és uborka palántákat. Az óvodánk mesekertjét is számtalan virággal gazdagították a szorgos kis kezek. Mindeközben megfigyelik az előbukkanó élővilágot is: csigákat, lepkéket, bogarakat, madarakat.
Köszönjük a felajánlott virágokat, palántákat a szülőknek!🌸🌼🌱
Fény pattint már kis rügyet, ecset rajzol zöld füvet, tavasz készül, lenge szél, kis madár már dalt mesél, újra él a föld szaga, ibolyáknak illata, kék az égről letáncol, s virágszirmon varázsol!
Május 9-én, pénteken újra madárgyűrűzést tartottunk az óvodában és a Fatimai Kegyhelyen. Idén tavasszal is Nagy Imre (természetvédelmi őrkerület-vezető, Vértes-Mezőföldi Tájegység), Csihar László(Natura 2000 gyepvédelmi tanácsadó, Vértes-Mezőföldi Természetvédelmi Tájegység) és Staudinger István(DINPI és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa) voltak a vendégeink. Viszont ezúttal belepillantottunk a szülők és a Filip Méhészet által felajánlott és kihelyezett madárodúkba is. Örömmel vettük tudomásul, hogy jónéhány odúba beköltöztek a széncinegék. Az óvodában található török mogyoró fára kihelyezett odúba is csodára bukkantunk. 7 kis széncinege bújt ki a tojásából, őket pedig meg is gyűrűzték a madarászok. Az óvodások megfigyelhették a külső jegyeiket és apró ujjaikkal meg is simogatták a kis jövevényeket. Ezt követően kisétáltunk a Kastélyparkba, ahol a megszokott módon (kifeszített hálóval) igyekeztek a szakemberek madarat befogni. Ezúttal a népes madársereg elmaradt. Viszont igazi különleges fajok mutatták meg magukat. A gyermekek találkozhattak egy barátposzátával és egy korábban meggyűrűzött széncinegével is. Laci bácsi elmondta, hogy ez nagyon jó hír. Hiszen ez azt bizonyítja, hogy ezek a madarak szeretnek itt élni. Helyesen gondoztuk őket ősszel és télen is. Nem kellett máshova elvándorolnia eleséget keresni. És bizony ez a kis széncinege a fiókáinak is itt keres majd otthont. Az óvodásokat, iskolás csoportok követték. Ők is részt vettek a szakemberek által tartott kis előadásokon. István bácsi még arról is mutatott fotókat az összegyűlt gyerkőcöknek, hogy előző nap, milyen hatalmas rétisas fiókákat gyűrűzött meg. Igazán különleges szakma az övéké, köszönjük Nekik, hogy kis bepillantást tehettünk az életükbe.
Május 6-án, kedden Anyák napi ünnepséget tartott a Mókus csoport.
Hála Istennek minden gyermekünk jelen tudott lenni az alkalmon, így mindenkihez tudott jönni Édesanya, Nagymama vagy akár Keresztanya is. Megtöltöttük óvodánk tornaszobáját szeretettel, örömmel és büszkeséggel, hiszen igazán jó hangulatban telt a délután. Elsőként a mini- és kiscsoportos, valamint néhány báránylelkű gyermek műsorát nézhette meg a vendégsereg. Az óvodások a tavasz jegyében énekeltek, mondókáztak, körjátékoztak az óvó nénijeik segítségével. Utánuk következtek az idősebb Mókus csoportosok, akik már önállóan énekeltek, verseltek a szeretteiknek. Igen ügyesen adták elő a tanultakat. Minden Édesanyát csengő énekszóval köszöntöttek. Az anyák napi műsort a néptáncos gyermekek előadása követte. Az oktatójuk Kiss Ágnes, a Tehetség Művészeti Iskola pedagógusa elmondta, hogy a gyermekek Mezőföldi táncokat adtak elő. Szorgalmasan gyakoroltak minden néptánc foglalkozáson és bizony a sok gyakorlásnak meglett az eredménye, ők is minőségi műsort adta elő az anyukáknak. Kézműves tevékenységekkel, kötetlen beszélgetésekkel, eszem-iszommal és persze zsákbamacskázással zárult az esemény. Köszönjük a részvételt minden Édesanyának!
Megkezdődött az idei búcsúidőszak a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelyén. Borongós, hűvös időben, de szép számú zarándoksereg jelenléte mellett köszönthettük a Szűzanyát és kérhettük segítő közbenjárását.
Tanulóink a megszokott módon szolgáltak a mai szentmisén: imádkozták a rózsafüzért, virággal köszöntötték vendégünket, ministráltak, felolvasták a könyörgéseket és természetesen a körmenetben is részt vettek.
Örömmel fogadtuk püspöki biztosunkat, Helter István atyát, aki megköszönte mindenkinek az érte mondott imákat és már felerősödött annyira, hogy részt vehetett a mai szentmisén. Természetesen továbbra is imádkozunk István atya teljes felgyógyulásáért.
A szentmise szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök atya volt, aki a 108 éve történt fatimai jelenések és XIV. Leó pápa tegnapi audenciájának üzenetén keresztül hívta fel prédikációjában a hívek figyelmét a béketeremtés fontosságára.
László atya gondolatai szerint a mai búcsúünnep mélysége, gazdagsága most nagyon-nagyon aktuális. Hálát adhatunk azoknak az embereknek, akikben a fatimai kegyhely kialakításának gondolata megszületett és a Szűzanya szobrának idehozatalával álmukat meg is tudták valósítani. Ma nekik köszönhetően is lehetünk itt és vihetjük haza erősítő gondolatainkat családtagjaink, egyházközségünk, embertársaink számára. Felidézte, hogy XIV. Leó pápa első audenciáján kiemelte, hogy a béke egyik feltétele az egymással való kommunikáció. A béke mindannyiunkkal kezdődik: azzal, ahogyan másokra nézünk, ahogyan másokat hallgatunk, ahogyan másokról beszélünk; és ebben az értelemben a kommunikációnk módja alapvető fontosságú: nemet kell mondanunk a szavak és képek háborújára, el kell utasítanunk a háború paradigmáját. Ma olyan kommunikációt kell előmozdítani, amely kivezet minket a „bábeli toronyból”, a szeretet nélküli, gyakran ideológiai vagy szektás nyelvek zűrzavarából. A kommunikáció ugyanis nem csupán az információ továbbítása, hanem egy kultúra, olyan emberi és digitális környezet megteremtése, amely a párbeszéd és az egymással szembenézés terévé válik.
A főpásztor hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy meghalljuk egymás szavát: gyerekek az idősekét, a felnőttek a gyermekekét és természetesen halljuk meg Isten szavát is. Ebben a szótengerben, ahol mindenki mondja a magáét, eláraszt bennünket az Internet információdömpingje, mesterségesen gyártják a hazugságokat, fontos, hogy meghalljuk a Szűzanya gondolatait, amit a fatimai látnokoknak is elmondott: Isten életet akar. A mennyei Atya békét akar. Az emberi méltóságot akarja.
Le kell ülni és beszélgetni kell egymással mindarról, hogyan lehet szép és jó a közös életünk. Mit tudunk tenni ezért? A gyűlöletbeszéd ellen egy módon tudunk védekezni: ha nem hallgatjuk meg. Tudatosan és bátran válasszuk a kommunikáció útját a béke érdekében. Tanuljunk meg hallgatni, hogy párbeszédet folytathassunk. Ez fontos családunkon belül, tévé és telefon nélkül, csak beszélgetni a fiatalokkal, az ő legnagyobb terhük ugyanis az, hogy nincs, aki meghallgassa őket. Ha megtanuljuk meghallgatni őket, ők is képesek lesznek meghallgatni bennünket. Ma nagyon sokan csak a magukét mondják, másokat nem hallanak meg.
Az élet azonban nem egyedül az én világom. A családnak, az egyházközségnek, egy nagy közösségnek a világa. Ma, amit itt hallunk, vigyük haza másoknak is. Mária a Béke Királynője is. Legfontosabb, hogy a szívünkben béke legyen. A gyűlölet, a harag ékétlenséget teremt. Megvédeni nem tudjuk magunkat ezektől a hatásoktól, de abban mi dönthetünk, hogy melyiknek engedünk teret a szívünkben. A feltámadt Krisztus, a Jó Pásztor köszöntését vigyük tovább: Béke veletek! Krisztus békéje alázatos és tartós, hiszen Istentől jön, aki valamennyiünket szeret. Saját otthonunkban, kapcsolatainkban ez legyen a legfőbb érték: én legyek a béketeremtő. A béke a szeretet alapfeltétele, békében vagyok magammal és környezetemmel. A béke azt jelenti, hogy az életem nem akadályoz meg a szeretetben és jóságban, bármennyi bajunk is van. Ha megtanulunk együtt élni keresztünkkel, képesek leszünk szeretetre, jóságra, s Isten szeretetének megélésére is.
Ez az igazi béke, amire a földön ma az emberek vágynak: Krisztus békéje. Ezt a békét adjuk át mi is másoknak, családunknak, közösségeinknek. Ha ezt mi nem közvetítjük, nem vagyunk képesek békét teremteni környezetünkben, Krisztus kin keresztül adja át ezt az üzenetet? A Szűzanya Fatimában is azt kérte: imádkozzatok a békéért, figyeljetek Istenre, hallgassátok meg Isten szavát és akkor béke fog születni. Ezzel a békével tudjuk átadni az evangélium örömhírét. Ebben szerepe lesz az itt ülő fiataloknak is, akiknek Ferenc pápa azt mondta: Barátaim! Ti mind értékesek vagytok Jézus számára, senki nem veheti el a helyeteket az egyházban, van, amire csak ti vagytok képesek. S szerepe van mindannyiunknak a nekünk szánt missziós küldetés teljesítésében. Ehhez azonban a szívünkben békére van szükségünk. Isten ma is szereti az embert, azt akarja, hogy Életünk legyen és békében legyen.
László atya homíliáját végén Leó pápa Fatimai Szűzanyához mondott imádságával fejezte be. Köszönjük tanítását, lesz mit hazavinni, továbbadni környezetünknek!
A szentmise végét a hagyományos körmenet, majd a templomban tartott szentségimádás zárta le. Június 13-án ismét találkozunk!
K, mint közösség: A Ki mit tud? mindig a közösségről is szólt. Együtt vagyunk a legkisebbektől a legnagyobbakig, a kiscsoportos óvodásoktól a ballagó diákokig, a fiataloktól az idősekig. Jönnek alsószentivániak, alapiak, ceceiek, előszállásiak egyaránt, akiket valamilyen módon összeköt óvodánk és iskolánk.
Ö, mint öröm: Része a mai napnak az öröm is. Igyekeztünk örömmel, vidáman megmutatni, mit is tudunk. Örülhetünk a jól végzett munkának, annak, hogy ismét túl vagyunk egy feladaton. Örülünk egymás társaságának, a hétvégének, sőt még a finom süteményeknek is.
Sz, mint szeretet: Szeretet nélkül egyetlenegy óvoda vagy iskola nem működhet jól. Pál apostol szavaival: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét. Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.
Ö, mint önzetlenség: Mindenki, aki a mai nap együtt itt volt velünk, önzetlenségéről is tanúbizonyságot tett, hiszen annyi minden mást is lehetett volna csinálni hétvégén. Akik valamilyen okból nem tudtak ma itt lenni velünk, de bármilyen formában támogattak bennünket, szintén bizonyították, hogy szívesen segítenek.
N, mint nehézség: Ahhoz, hogy ma itt tudjunk lenni, bizony nehézségekkel is meg kellett küzdeni. Februárban a sok beteg miatt halasztanunk kellett a műsort. Így viszont a májusi feladatok közé kellett beiktatni, ami a sok egyéb elfoglaltság miatt nem volt egyszerű. Ezért is köszönjük mindenkinek, hogy minden akadályt legyőzve ma itt lehetünk.
J, mint jóság: Nyolcadikos nyelvtanóráinkon számtalanszor elemeztük a következő mondatot: Nemcsak tudni kell a jót, hanem meg is kell tenni! A nagy érdeklődésre való tekintettel eláruljuk, hogy ez egy mellérendelő kapcsolatos mondat. Örülünk, hogy sokan tették a jót óvodánk és iskolánk gyermekeiért.
Ü, mint ünnep: A Ki mit tud része intézményi ünnepeinknek. Mint a többi ünnepünkön, erre is igyekszünk készülni, összehozni a közösségünket és hozzátenni mindenkinek a magáét. Készültünk műsorokkal, sokat próbáltunk, sokan vállalták a sütemények elkészítését. Elődeinket idézve: Együtt szép az ünnep.
K, mint köszönet: Köszönet mindenkinek! A gyerekeknek és felkészítőiknek a műsorokért. A Polgármesteri Hivatalnak a Faluház használatáért. Szüleinknek és vendégeinknek a felajánlott támogatásért, süteményért. Köszönjük, hogy együtt lehettünk a mai délelőttön. Viszontlátásra, szép hétvégét mindenkinek!
Műsorunk kezdő részében a Tehetség Művészeti Iskola közreműködésével, alsós tanulóink a Rábaköz vidékéről mutattak be egy-egy játékfűzést és a vidékre jellemző táncokat, felkészítőjük Görög Balázs néptáncoktató.
Felsős tanulóink pedig keringőt és country táncot jártak el. A táncokat Szőke Genovéva tánctanár tanította be.
Óvodásaink a „Boldog Minyonok” -ként léptek színpadra.
Az 1. osztály a mindenki által szeretett Gumimacik táncát keltette életre. Felkészítő tanáruk Bodokiné Szakács Beáta.
A 2. osztályosok A Három nyúl című mesét adták elő. Felkészítő tanáruk Kocsisné Madarasi Mónika.
A 3. osztály táncával a dzsungel világába repített el bennünket. Felkészítő tanáruk Bodokiné Szakács Beáta.
Fekete Emma 4. osztályos tanulónk népdalválogatást énekelt el. A dalokat Iker Józsefné, a Tehetség Művészeti Iskola igazgatója tanította be neki.
2-4. osztály Lakodalmast vitt színpadra. Felkészítő tanáraik Kocsisné Madarasi Mónika és Baráthné Barna Krisztina.
A Bacsa testvérek egy közös tánccal készültek a mai napra.
Varga Zoltán első osztályos tanulónk Tamkó Sirató Károly: Hangok az erdőn és Csukás István A barát és a szamár című versét szavalta el. Sárszentágotán márciusban került megrendezésre a tavaszi egyházmegyei szavalóverseny, ahol ezekkel a versekkel az 1-2. osztályos kategóriában Zolika 2. helyezést ért el. Felkészítő tanár Bodokiné Szakács Beáta.
Az 5. osztályos tanulók Ilók és Mihók című színdarabot adták elő. Felkészítő tanáruk Boros Tamás.
A hatodikasok Hip-Hop táncot mutattak be. Felkészítő tanáruk Baráthné Barna Krisztina.
Hetedik osztályosaink Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájából Palotás zenei részletet adtak elő egyedi hangszerelésben.
Marosvári Máté nyolcadik osztályos tanuló a rockzene világába kalauzolt el bennünket. Máté tehetségét a felvételi során a GORSIUM MŰVÉSZETI SZAKGIMNÁZIUM is elismerte, amelynek ősztől tanulója lesz.
Az óvoda és iskola dolgozói is készültek egy kis meglepetés flashmobbal.
Idei Ki mit tudunkat a 8.osztályos lányok táncával zártuk.
"Az a szó, hogy “édesanyám”: ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.”
Ma délután ismét megtelt iskolánk tornaterme, hiszen immár több évtizedes hagyományunk, hogy ezen a szép ünnepen az alsósaink műsorral lepik meg az édesanyákat, nagymamákat. Ahogy ilyentájt a reggeli imánál Kiss Attila tanár úr elmondja: május a Szűzanya hónapja is, aki egész életében példát mutatott az anyai szeretet, türelem és áldozatvállalás területén. Talán emiatt is köszöntjük májusban az édesanyákat?
A rendezvény megnyitójaként a főigazgató úr köszöntötte a megjelenteket, kivételesen röviden, hiszen a lényeges dolgokat a gyerekek mondták el. S valóban, az anyák felé áradó szeretetet tette szinte kézzel tapinthatóvá a gyerekek kedves műsora, akik versekkel, dalokkal fejezték ki hálájukat a nap ünnepeltjeinek. Tanulóink lelkesen készültek erre a napra, izgatottan mondogatták a verseket, gyakorolták az énekeket, de besegítettek a tanító néniknek a terem előkészítésében is. Az igazán megható rendezvény végén a gyerekek egy-egy saját készítésű kis ajándékkal is kedveskedtek az édesanyáknak, nagymamáknak.
Bár felsőseink külön műsorral már nem szoktak készülni, rajz- és technikaórákon ők is állítottak elő egy kis meglepetést szeretteiknek.
A héten, az óvodában is lelkesen készülődtek a gyermekek a feltámadás ünnepére. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az ünnep valódi tartalmát vegyítsük a néphagyományokkal. Felhívtuk a gyermekek figyelmét arra, hogy a tojás az új életet jelképezi, a bárány pedig maga Jézust. Az életét adta értünk, de csoda történt, feltámadt és ez az igazi öröm.
Az apostolok pedig mikor ezt megtudták, olyan gyorsan futottak a jó hírrel, mint a nyulak. A 🥚🐣🐑🐇, mind fontos részei az ünnepkörnek.
Miklós atya is mesélt nekünk a húsvéti csodáról, az alkalom zárásaként együtt imádkoztunk és énekeltünk Jézusról.
A szerdai napot pedig húsvéti fészek építésével, meglepetés kereséssel és persze locsolkodással fejeztük be. A két legkisebb lánykánk hősiesen képviselte a Mókus csoportos leányzóinak egészét és engedélyezték a locsolkodók parfümáradatát.😊 A locsolkodásért pedig finomsággal készültek a fiúknak.🥚🍫
Mindannyian úton vagyunk. Úton, kérdésekkel tele. Hová visz? Miért? Mindannyian kereszteket hordozunk. Összeroskadunk. Újra fölkelünk. Meddig? Miért? Minden küzdelemnek van értelme. Értelmes a keresztút, ha fölismerjük a célját.
A keresztút az egyik legismertebb keresztény ájtatossági forma. Mai formájában 14 stációból (vagy állomásból) áll, amelyek Krisztus végső szenvedését jelképezik. Minden stációnál a kegyeletet végző hívő az Úr szenvedésén elmélkedik. A keresztútjárás a szentföldi zarándoklatokat eleveníti föl, amelyek során a zarándokok Krisztus szenvedésének helyeit keresték föl.
A keresztút a léleképítés iskolája. A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik.
A keresztútnak kettős mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz előttünk, mekkora Üdvözítőnk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensőségesebb megtérésnek.
Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Főleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük. Családi gondok? Betegség? Csalódás? Sikertelenség? Magány? Bántás? Hamis vádak? Árulás? Veszteségek? Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi életünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erőt merítünk belőle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük. S nem kell egyedül vinnünk a terhet. Mellénk is beállhatnak segíteni, mint Cirenei Simon tette, és enyhíthetik szenvedésünket egy kendő nyújtásával, ahogy Veronika is cselekedett.
Különösen megrendítő Jézus keresztre feszítése! Ő ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idők, amikor már semmit sem tehetünk – csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel.
Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztről való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van. Az utolsó vacsorán ránk hagyta az Oltáriszentiség titkát: ahogyan Krisztus kenyérként, lelki táplálékként szolgál számunkra, ugyanúgy kell szolgálnunk nekünk is embertársainkat.
Korzenszky Richárd atya megfogalmazásában: „Legyen bármi is a hivatásunk, életünk csak akkor nyer igazán értelmet, ha merünk éltetővé, kenyérré válni – mások életéért.”
Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is! „A halál és élet harcra szállt. Meghalván az Élet a halálon úr lett.” – énekeljük Húsvét ünnepén a Hozsanna énekeskönyv 88. számú énekében.
Üres a sír. Jézus él. Az élet erősebb, mint a halál. Nekünk, halandó, de élni akaró embereknek mennyire szól bele az életünkbe az örömhír bizonyossága, hogy „az Élet él és élni akar”?
Ha komolyan vesszük, hogy az élet kincs, akkor sok mindennek másként kellene lennie az életünkben. Másként kellene lennie közösségeinkben. Országunkban. Földünkön. Át kellene rendeződnie értékrendünknek. Pontosabban: kellene, hogy legyenek értékeink. Tudnunk kellene különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok között. Tudnunk kellene megkülönböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól. Nem a pillanatnyi érdekek uralmának kellene érvényesülnie az életünkben, hanem az igazi értékeknek.
De mi az igazi érték? Mindaz, ami az életet szolgálja, jó. Ami akadályozza, gátolja, pusztítja: rossz. Nem tehetünk meg mindent, amire képesek vagyunk: szabadságunknak korlátai vannak. Ezek a korlátok az életet szolgálják. A személy és a közösség életét. A család, az otthon, a haza, a nemzet életét. Nem érvényesíthetjük úgy az akaratunkat, hogy közben mások élete kárt szenved miatta.
Minden mozdulásunknak az életet kellene szolgálnia. Amikor azonban látjuk Földünkön a háborús pusztításokat, tudjuk, hogy sok millió gyermek nem születhetett meg az abortuszok miatt, tapasztaljuk, hogy virágzik a drogokon, alkoholon, füves cigarettán és még ki tudja, milyen szintetikus szereken vagy felelőtlen internetes kihívásokon keresztül az önpusztítás, joggal tehetjük fel a kérdést: De hol van a tisztelet az élet iránt?
Kétezer éves jó hírt hirdet a kereszténység húsvét ünnepén. Olyan esemény hírét, aminek igazságáért képesek voltak Jézus apostolai odaadni az életüket is. És azóta emberek sokasága tudott erőt meríteni belőle, hogy emberibb legyen az élete s általa környezete élete is. Ez a keresztények küldetése és egyben felelőssége is.
Az elmélkedést összeállította: Kiss Attila főigazgató
Iskolánk több éve Állatbarát Iskola. Ennek részeként már korábban is fogadtunk örökbe állatokat, mint pl. az Előszállás Zoo sarki rókáját. Az idei évben a Pécsi Zoo oroszlánját, Morot fogadtuk örökbe, amit immár a számunkra megküldött oklevél is igazol.
Már hagyománnyá vált, hogy Nagy Richárd és Nagyné Sándor Boglárka, Supliczné Toldi Kitti, valamint Zugor-Vincze Nikolett bábelőadással szórakoztatja az óvodás és iskolás gyermekeket húsvét tájékán. Ezúttal még egy taggal bővült a bábosok csapata, Suplicz Kamilla, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola tanulója is csatlakozott a társulathoz. A műsor idén is nagyon jól sikerült. Az eszközök, a fények, a hangok és a bábosok játéka is igen magas színvonalú. Köszönjük, hogy részesei lehettünk az előadásnak. A történet leírása pedig a következő:
Vörös Valér és a tojások
Kati és Pisti elutaznak a Nagymamához Húsvétra. A gyerekek nagyon készülnek a tojásfestésre. A Nagymama udvarában él Piri tyúk és Burkus kutya. Örülnek a kis gazdáik érkezésének, tudják, hogy itt a tojásfestés ideje, Piri tyúknak sok most a dolga.
Megbeszélik, hogy Burkus kutyus majd vigyáz Pirire és a tojásaira, ám elnyomja az álom, és eközben Vörös Valér, a róka elrabolja a tojásokat, majd Piri tyúkot. Burkus azonban a segítségére siet, és kimenekíti a róka karmaiból a tojásokkal együtt. Nagymama elmeséli nekik a feltámadás ünnepének üzenetét: azt, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus, Isten Fia szertejárt itt a földön, tanította az embereket Isten dolgairól, gyógyított, megszabadította őket betegségeiktől, fájdalmaiktól, megkötözöttségeiktől. Csak jót tett az emberekkel.
De Izrael vezetői nem fogadták el Isten beszédét, emiatt elfogták, és halálra adták Jézus Krisztust. Két lator között keresztre feszítették a Golgota hegyén. Az Úr Jézus a kereszten elhordozta a mi bűneinkért a büntetést, hogy nekünk ne kelljen a bűneinkért meghalnunk, hanem élhessünk örökké! Csak el kell fogadnunk a megváltást. Ugyanúgy jött el értünk, és mentett meg minket Jézus a haláltól, mint Burkus kutya a tyúkocskát a rókától.
Jézus Krisztus ma is él! És mivel Ő él, mert feltámadt, ma is lehet vele beszélni. Mi is beszélhetünk vele!
Az előadás végén közös éneklés következett, amit Ricsi bácsi gitáron kísért. Megpróbáltuk feleleveníteni azokat a dicsőitő dalokat, amelyeket iskolás és óvodás gyermekek egyaránt ismernek és szeretnek.
Jó érzés volt részt venni a programon. A régi óvodások, akik már 1., 2., 3. vagy akár 4. osztályba járnak, újra betekintést nyerhettek az óvodai életbe. Az esemény zárása után az iskolás testvérek hosszan ölelték az óvodás testvérkéiket, barátaikat. Ez az igazán jó iskola-óvoda kapcsolat. Szeretetben lenni egymással, nem kell ennél több! 🙂